|
Igaz, a Generalisszimusz szobra nem került messzire: állandó helyet a közelben lévő Sztálin-múzeum udvarán kap, amely a szovjet pártfőtitkár szülőházának is otthont ad. A múzeum bezárását Mihail Szaakasvili elnök irányította grúz vezetés nem tervezi.
A grúz kulturális minisztérium érvelése szerint Joszif Sztálin annak a szovjet államnak a létrehozója volt, amelynek működése a grúz nemzet tagjainak sokaságát is üldözte, megsemmisítette, így grúz származása ellenére nem méltó a Gori központjában eddig álló emlékműre. A Grúz Kommunista Egységpárt megütközéssel fogadta Tbiliszi és a helyi városvezetés döntését, amelyről az embereket előzetesen nem értesítették a hatóságok. Az éjszakai munkálatok idejére rendőri erőkkel zárták le a teret.
A kommunisták mellett ellenezte a bontást az utolsó szovjet külügyminiszter, a független Grúzia első elnöke, Eduard Sevardnadze is, azzal érvelve, hogy az emlékmű átvészelte még a vezér halála utáni desztalinizációt is, amely a generalisszimusz testének Vörös téren álló, Leninnel közös mauzóleumából való eltávolításában csúcsosodott ki. - A történelmet emlékművek megsemmisítésével nem lehet megváltoztatni - jelentette ki a volt elnök grúz hírügynökségeknek, megjegyezve, hogy a sztálini személyi kultusz leépítését meghirdető Nyikita Hruscsov pártfőtitkár annak idején figyelembe vette Gori lakosságának igényeit, és érintetlenül hagyta a szobrot, miközben emlékműveit Szovjetunió-szerte elbontották, a róla elnevezett városoknak, intézményeknek új neveket adtak. (Sztálingrádot ekkor keresztelték át Volgográddá.) A Sztálin-szobor elbontása harminc évvel később, a Szovjetunió megszűnésekor merült fel újra, ám a tervet ekkor is elvetették.
Grúziában a péntekre elbontott szobor volt a legnagyobb, ám korántsem az utolsó, amely Sztálin tiszteletére emlékezik a dél-kaukázusi országban: számtalan kisebb szobor állva maradt a szülővárostól távolabb is, például Gurdzsani vasúti pályaudvarán, ahol egy életnagyságú Sztálin szobor néz a peronról a tizenegy éve nem működő vasúti sínekre. A kelet-grúziai város másik pontján egy különleges darab is megmaradt, ez a későbbi Sztálint 12 éves korában ábrázolja.
A volt szovjetunió többi részén Sztálin emlékművei nem mindenhol maradtak meg. A harmincas évek terrorját és a II. világháborús győzelmet egyaránt megtestesítő Sztálin megítélése azonban Oroszországban sem egyértelmű. Az orosz vezetés a sztálini érából hol a terrort, hol az iparosítás eredményeit és a Szovjetunió szuperhatalommá válását emeli ki, erősítve az ellentmondásos megítélést, amelyet az is mutat, hogy a felmérések szerint a társadalom - a kilencvenes évek mélypontja után - Sztálint rendszerint a legnépszerűbb orosz történelmi személyiségek közé sorolja. Bár a mauzóleumból 49 éve eltávolították, a Kreml falánál nyugvó szovjet vezetők mellett kapott sírhelye ma is virágokkal teli.
www.oroszhirek.hu
|
