|
|
|
Kiss Rozália jósnő a kóbor lelkek megmentője
|
Egyre több sorozat fut a különböző tévécsatornákon, ahol a rendőrök munkáját, látnokok, médiumok segítik. A magyar rendőri szervek, még soha nem erősítették meg, hogy látnokokkal is dolgoznának, eltűnések, rejtélyes gyilkosságok kapcsán, ám nem is cáfolták. Időről-időre megjelenik a médiában, hogy egy-egy sprirituális szakember is részt vett az ügy felgöngyölítésében. Kiss Rozália Jósnő is azon tisztánlátó jósok egyike, akinek a megérzéseit, képességét kikérik.
|
|
|
|
- Ez a munka, valahol olyan, mint titkosügynöknek lenni, hiszen mi, hivatalosan, részt sem veszünk a munkában. Sajnos konkrét ügyekről így nem beszélhetek, mert akkor soha többé nem keresnének. Eltűnt személyek, gyilkosságok kapcsán szoktak felkeresni, hiszen látnoki képességeim mellett, már gyerekkoromtól kommunikálok a szellemvilággal is. De a mai jogi gyakorlat szerint, hiába is nevezem meg a gyilkost, ahhoz ez még kevés, hogy kattanjon a bilincs a gyilkos kezén. Ám nem csak a bűnüldözők keresnek meg. Vannak lelkek, akik meglátogatnak, bosszúsak, hogy életük kioltója, vígan éli mindennapjait, amikor ugyanettől őt megfosztotta... Volt olyan kisfiú, aki minden héten, pontosan ugyanazon a napon, ugyanabban az órában látogatott meg... Első időkben nem szólt semmit sem, csak leült a sarokban lévő fotelban, és bánatosan nézett maga elé. Később, amikor megjelent, már sírt, mint aki eltévedt, és képtelen haza találni. A gyerekek, ha problémáik vannak, vagy rajzolnak, vagy sírnak, hogy felhívják magukra a figyelmet, így van ez az élő gyerekekkel is. Egy látogatása alkalmával viszont már megszólított. Azt mondta, hogy fél. Egy sötét helyen van, és utálja a bogarakat. Mondtam neki, hogy a bogarakat én sem szeretem, és van, hogy én is félek a sötétben, és égve kell, hogy hagyjam az éjjeli lámpát, hogy elmerjek aludni... - kezdte Rozália.
- A 7 éves fiúcska egy falucskában lakott, édesanyjával, testvéreivel, és részeges nevelőapjával, aki rendszeresen bántalmazta a családját. Nevelőapja egy téli napon kivitte magával az erdőbe, hogy tűzifát gyűjtsenek. Miután a kisfiú gyenge kis teste nem bírta a cipekedést, nevelő apja felindulásában addig ütötte, rugdosta, hogy a fiúcska belehalt. A férfi ekkor gallyak alá rejtette a kis testet, majd miután felengedett a talaj visszament, és elásta, gondolván, hogy a fiúcskát, és bűnét örökre elrejti a föld mélye... A kis lélek egy alkalommal már kéréssel fordult hozzám. Azt mondta, hogy fél, hogy édesanyja, és testvérei az ő sorsára juthatnak, kérte, hogy segítsek, és juttassam a férfit rácsok mögé, hogy a családja biztonságban lehessen tőle. Persze, nem rohantam rögtön a rendőrségre... De a fiúcska időről-időre kért, sőt egyre követelődzőbb lett, hogy segítsek. Persze a rendőrök nem hittek nekem. Végül konkrétan odavezettem őket annak az erdőnek a mélyére a kisfiú jeltelen sírjában nem nyugodhatott. Miután előkerült a holttest, és a rendőrök felkeresték, a kegyetlen nevelőapa mindent bevallott, így a fiúcska lelke végre megnyugodhatott. Ennek már több éve, de így kezdődött közös munkánk a magyar rendőrséggel - folytatta Rozália.
|
- Vagy egy férfi is, aki időnként felkeres, hogy segítsek. Brutális gyilkosság áldozata lett, ám valódi gyilkosai, a felbújók, a mai napig szabadon élik mindennapjaikat, ez a férfi is addig örök kóbor lélek marad, ameddig gyilkosai meg nem bűnhődnek, lelke nem nyugodhat. Egy alkalommal felhívtam Kovács Lajost a döglött ügyek egyik főnyomozóját, és elmondtam, hogy kiket tart valódi gyilkosainak ez a férfi. Azt mondta, hogy sajnos az elhunyt vallomásai kevés ahhoz, hogy ezt a két embert hűvösre tegyék, noha más szálak is közvetve hozzájuk vezetnek, de sajnos nincs közvetlen bizonyíték. A férfi azóta is időről-időre megjelenik, cigaretta füstbe burkolózva, pár percre megáll, hosszasan csendesen néz, majd eltűnik - fejtegette.
- A napokban egy környékbeli édesanya keresett meg, hogy eltűnt a 13 éves kislánya. Nagyon ijedt volt... A rendőrség nem foglalkozik hivatalosan az eltűnésekkel, csak 48 óra után indul az ügy ténylegesen. A lány fél napja tűnt el, az édesanya hallott már rólam, ezért keresett meg. Mondtam neki, hogy a kislánynak semmi baja, látom magam előtt, hogy egy ikerfa tövében ül, egy erdő mellett. Ezt az ikerfát én is ismertem, tudom, hogy hol van. A kislány valóban ott volt. Elmondta nekem, hogy azért szökött el, mert az édesanyjával soha nem tud megbeszélni semmit sem. Mondtam ne féljen. Haza kísértem, és kibékítettem őket - fejezte be Rozália Jósnő.
|
|
Fotót készítette:
|
Nyomtatható változat
Ajánlja a cikket
|
| --- visszalépés ---
| | forrás: ahirlap.hu
|
| |
|
|
|
