|
Még itt vagyok, most szeress, most ölelj...
Az idő dölyfös nagyasszonya kinek, bőkézzel szórja köténye zsebeiből érdemtelenül a perceket, napokat, órákat,
kinek fukarul, szűkre szabva...
Az idő a legnagyobb ellenségünk, ha nem használjuk ki és elszalad mellettünk...
Még itt vagyok, most szeress, most ölelj, még vigyázhatsz rám, vigyázhatok rád...
Ki tudja, meddig süt még ránk a felkelő nap sugara...
Az idő nagyasszonya nem ad többet, összezárja ökleit, és többé nem szórja felénk a drága perceket...
Soha nem pazaroljuk feleslegesen, veszekedésre, morcosságra, sértődöttségre...
Mert fukar őnagysága nem ad többet, így jól be kell osztani, amit kitárt tenyeréből dob felénk...
Boldogságra, szerelemre, A SZERELEMRE, amiért érdemes élni, majd boldogan elmenni...
A gyertyaláng fénye, még melegíti lelkünket, beragyoghatja meghitt perceink...
A virág csodás színei elkápráztathatnak, illata elvarázsolhat...
Ám odalent már mit sem ér száz gyertya fénye, száz, és száz virág illata...
Nincs más, csak sötét nyirkosság, és hideg...
Tehát addig ölelj, még itt vagyok...
Ameddig szerethetlek és szerethetsz...
Bagi László újságíró jegyzete
|
