|
- Miután kijöttem a börtönből semmim sem volt, mivel korábban a stadionnal együtt elvették mindenemet. A ruháim, az útlevelem, rengeteg személyes holmim is odalett. Nem beszélve arról, hogy a stadion szállodájának elnöki lakosztálya egyben az otthonom is volt. Egy szál öltönyben, néhány ezer forinttal a zsebemben szabadultam. Borzalmas érzés volt gyakorlatilag nincstelennek, földönfutónak lenni, hogy mindaz, amiért egy életen át dolgoztam egy tollvonással semmivé lett. Ha visszagondolok, még mindig könnybe lábad a szemem - kezdte elcsukló hangon Stadler József.
- Mivel már egyszer én is földönfutóvá nincstelenné váltam, így teljesen átélem azoknak az embereknek a sorsát, akiket az árvíz egyik pillanatról a másikra, hasonló sorsra juttatott. Látom az arcukon a kétségbeesést, hogy hogyan tovább. Én most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy segíthetek, mert sikerült egy hasonló helyzetből talpra állnom. Úgy döntöttem, hogy nem nézem tovább tétlenül ezeknek az embereknek a szenvedését, kétségbeesését, hanem segítő kezet nyújtok. Felajánlom mind a solti, mind a Budapest, IX. kerület Kén utcai áruházam napi tíz százalékos árbevételét, két héten keresztül az árvízkárosult emberek megsegítésére - folytatta Stadler.
- A készpénzen túl, hatalmas árukészletem van. Így ruha, cipő és tisztítószer csomagokat is összeállítok, melyeket a fenti címeken vehetnek át a segélyszervezetek, hogy kiosszák a leginkább rászorulók között az árvíz sújtotta területeken. Sajnos a stadionom már nincs meg, pedig ott a szállodában rengeteg embert elszállásolhattak volna ideiglenesen. Amennyiben a természeti csapás tovább tombol elképzelhető, hogy még néhány héten át felajánlom majd áruházaim napi tíz százalékos bevételét. Persze mindezt a könyvelőimen keresztül, már jeleztem is az adóhatóság felé, tanulva a múltból - fejezte be Stadler József.
Bagi László
|
