|
A legkegyetlenebb érzés, ha az ember megtalálja a teljességét, ki olyan számára, mintha mindig a része lett volna, majd elszakítják őket egymástól, melynek nyomában fájdalmas körülöttünk a csend, holott zene szól, körbevesznek tárgyak, beszélnek, szólnak hozzánk sokan, de mégis ordít bennünk a magány, mert nélküle, olyan mintha kettévágtak volna.
Olyanok leszünk akárcsak egy olló, kinek hiányzik az egyik fele.
Jó még valamire, de csak a másik félvel együtt mondhatjuk, hogy teljes...
Ha egy nap megtalálod a teljességed, majd veronaiak módjára elválasztanak, úgy érzed magad, mint a fa, melybe villám csapott és kettéhajtotta, mert amit Isten egynek teremtett, az úgy teljes.....
Szép zöld a lombja, még egy darabig így is, ám szép lassan elhervad, majd lehullik a másik fele nélkül.....
Kezed folyamatosan érte nyúl, ahogy átölnenéd, megfognád, de mivel nincs melletted, ráfogsz a semmire......
Bagi László újságíró jegyzete
|
