|
Tisztelt Főrabbi és Rabbi Urak, Dr. Hende Csaba Honvédelmi Miniszter Úr, Feldmájer Péter és Zoltai Gusztáv Urak a MAZSIHISZ és a BZSH vezetői, Szabó György Úr a MAZSÖK elnöke, Takács Szabolcs Ferenc Úr, a Külügyminisztérium globális ügyekért felelős helyettes államtitkára, a külképviseletekről jelenlévő nagykövetek és a diplomáciai testületek tagjai, Steiner Pál Úr, Tordai Péter Úr, az izraeli parlament képviselőcsoportja, az izraeli nagykövetség munkatársai!
Kedves barátaim, tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Hét évvel ezelőtt az ENSZ közgyűlése történelmi lépést tett, amikor egyhangúlag fogadta el Izrael javaslatát, hogy január 27-e, az Auschwitz- Birkenaui haláltábor felszabadulásának napja, a holocaust nemzetközi emléknapja legyen az egész világon.
Évről évre összegyűlünk, hogy megemlékezzünk a tragédia nagyságáról, mely a zsidó népet érte, felelevenítsük emlékeinkben a hatmillió áldozatot, kiket szisztematikus kegyetlenséggel gyilkoltak meg a gyűlölet és a fajelmélet ideológiája nyomán.
Évről évre összegyűlünk azért is, hogy égbe kiáltsuk azok fájdalmát, akik túlélték a borzalmakat és máig nem tudnak szabadulni a halál szörnyű képeinek árnyékától.
Azért is vagyunk ma itt, hogy emlékezzünk, emlékeztessünk és figyelmeztessünk:
Emlékezzünk – hisz rövid időn belül már nem lesz, aki élő tanúként mondja el mindazt, ami történt.
Emlékeztessünk – mert vannak, akik elfelejtették a SOÁ borzalmait, és sajnos vannak, akik nem is tudják mi történt az emberiség legsötétebb korszakában, 1933 és 1945 között Európában,
és figyelmeztessünk – arra, hogy ma, a 21. században, 70 évvel a Holocaust után az antiszemitizmus továbbra is létezik, és terjed.
Sajnálatunkra az egész világon érezhetően erősödik az antiszemitizmus, vannak olyan országok, diktatúrák, amelyeknek vallási vezetői, tanárai és állami vezetői gyűlöletet szítanak, pusztításra buzdítanak, az ember szabadsághoz való jogát nem tisztelik. Ráadásul fiataljaikat egészen kis koruktól zsidók és mások gyűlöletére tanítják, arra, hogy a Holokauszt egy, a cionisták által kitalált hazugság.
Antiszemita villongásoktól az elmúlt év sem volt mentes, csúcspontja a Toulouse-i és a burgaszi merényletek voltak, amelyek mind az európai antiszemitizmus erősödésének egyértelmű jelei. Az ilyen támadások, – melyek okai mélyről gyökereznek – következménye többek közt, hogy mára több százezer zsidó él félelemben csak azért, mert zsidó.
Tisztelt Emlékezők!
7 évvel ezelőtt, a Holocaust első Nemzetközi emléknapján az izraeli légierő gépei átrepültek az Auschwitz-Birkenaui haláltábor felett. Amikor elhúztak fölötte, a pilóták a következőket mondták a rádióban:
“A borzalmas haláltaborok felett repülve, milliónyi áldozat porából lettünk, hallhatatlan kiáltásuk felénk száll, tisztelgünk hősiességük előtt, és ígérjük, örökre a zsidó nép, és országa – Izrael védői leszünk.”
Az izraeli légierő gépei az auschwitz- birkenaui tábor bejárata fölött tanúsítják és elmondják a világnak, micsoda óriási fordulat történt a zsidó nép történelmében:
egy ellenségeivel szemben tehetetlen és segítség nélkül maradt népből magát megvédeni tudó és akaró néppé váltunk!
A mai Izrael nem egyszerűen csak a legfőbb biztosítéka a világ zsidósága számára, hogy a holokauszt ne merülhessen feledésbe, de az emlékezés fáklyavívője is a jövő nemzedékek nevelése terén, a tanulságok levonásában, a cionista álom megvalósításában, a zsidó nép otthonának felépítésében ősapái országában, Izrael Államában.
Vajon megtanulta és megfelelően vonta le a következtetéseket a világ a holocaust után?
Vajon a SOÁ 70 évvel ezelőtti borzalmai megakadalyozták további népírtásokat a világban?
Szeretném kiemelni, hogy ezen kérdések nem kérdőjelezik meg a zsidó nép holokausztjának egyedülálló mivoltját, csupán azt a szomorú tényt hivatottak hangsúlyozni, hogy a világ máig nem vonta le a tanulságot.
Kérdezzék csak meg a Kambodzsaiakat, a Ruandaiakat, a Szudániakat vagy a Szíriaiakat – utóbbiaknál több, mint két éve véres polgárháború dúl , ezrek és ezrek esnek áldozatául, és csak külföldi érdekek akadályozzák meg, hogy a nemzetközi szervezetek a segítségükre siethessenek.
A zsidó nép, keserű tapasztalatai alapján tudja, hogy ha végül mégis beavatkozik a nemzetközi közösség Szíriában, annak mértéke túl csekély lesz, de legfőképp túl késői…
Hölgyeim és Uraim!
Bizonyíték arra, hogy a világ tele van előítéletekkel, és máig nem sajátította el a Holokauszt tanulságait, azon országok, melyek a Holokauszt tagadásában élen járnak.
Jó példa erre, ahogy az iráni elnök az ENSZ közgyűlésen tagadja a Holokausztot, és minden lehetőséget megragad a fenyegetésre, miszerint közeleg Izrael és a zsidó nép újabb SOÁ-ja.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a holokauszt elfeledése, tagadása táptalajt nyújt újabb borzalmak számára.
A holokauszt tagadása nem egyszerűen csak az áldozatok emlékének megszentségtelenítése és a túlélők megsértése, hanem a világ megfosztása attól, hogy teljes valóságában megértse annak tanulságát, miszerint “soha többé nem”.
Az év minden napján, de legfőképp ma, a Holokauszt Nemzetközi Emléknapján kötelességünk, kötelessége a világnak megtanulni, megérteni és megfogadni ezen három szó jelentését.
Ez nem csupán egy három szavas mondat. Ezen három szó – soha többé nem! – szent kötelességet hordoz magában. Megakadályozni további népirtásokat. Nem csak a zsidó nép kiírtása ellen szól, hanem a világ bármely népének megsemmisítése ellen.
Tisztelt Emlékezők!
A 2012-es év a svéd diplomata, Raoul Wallenberg születésének századik évfordulója jegyében telt.
Emlékeztünk rá nemcsak Budapesten, hanem világszerte, emlékeztünk nem csupán a holokauszt szörnyűségeire, hanem azokra a nem zsidó hősökre, akik zsidókat mentettek a vészkorszak idején.
Raoul Wallenberg, és diplomata kollégái, de nem csak ők, hanem egyszerű emberek, a világ igazai, bebizonyították, tudták mi a tennivalójuk, amikor maga a nagybetűs gonosz jelent meg előttük a náci ideológia képében.
A 2012-es Wallenberg Emlékév nagyban hozzájárult a Holocaust témájával való foglalkozáshoz és következményeinek megértéséhez.
Ugyanakkor, párhuzamosan a zsidómentő Wallenberg születésének századik évfordulójára emlékező 2012-es esztendőben, az antiszemitizmus Magyarországon is újra, meg újra felütötte visszataszító fejét.
A szélsőjobboldali parlamenti párt és annak támogatói a magyar társadalmon belül nyilvánosan, félelmek nélkül, a Parlament falai között, és azon kívül, valamint a média minden csatornáján az elmúlt évben is szórták a zsidók és cigányok, valamint Izrael Állama elleni gyűlöletük magvait.
Idén újabb bizonyítékokat szolgáltattak ezen párt tagjai és támogatói arra, hogy létezik az “új antiszemitizmus”.
Az új antiszemiták Európában, és Magyarországon, obszesszív, és a legdurvább módon támadják Izrael Államát.
Visszautasítják a független Izrael létjogosultságát, tagadják a zsidó nép történelmi kapcsolatát ősei földjével, és jogát az önrendelkezésre saját országában. Nem ismerik el azt sem, hogy joga van az önvédelemre ellenségeivel – a Hammasszal, a Hezbollahal és Iránnal – szemben.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a Holokauszt tagadása is szerves része ezen jelenségnek.
Az antiszemitizmus ellen vívott egyetemes küzdelem, amely határokat átívelő, tagja minden demokratikus törekvéseket szem előtt tartó, és Izraelt támogató ország, köteles aktív lépésekkel elejét venni eme negatív jelenségnek, mely Izraelt illegitim országnak tarja, vezetőit bűnözőknek, politikáját bűnösnek, és minden szövetségesét bűnpártolónak…
Nincs az igazságtól ennél távolabb eső tézis, Izrael Állam viszonylatában nézve, amely a zsidó nép otthona, és az egyetlen demokrácia a Közel-Keleten.
Hölgyeim és Uraim!
A Parlament előtti, a demokratikus erők által a Jobbik képviselőjének szájából a Parlamentben elhangzott gyűlölet beszéd ellen szervezett tömegdemonstráció, melyen megtisztelő volt részt vennem, kétséget kizáróan példa arra, hogy lehet másként is cselekedni. Ez a demokratikus erődemonstráció, ahol civil bátorság, civil kurázsi volt tapasztalható, bizonyítja, hogy a Jobbik és támogatóik a kisebbség a magyar társadalomban.
Hölgyeim és Uraim!
A jövő évben, 2014-ben emlékezik a világ, emlékezik Magyarország a magyar holokauszt 70-ik évfordulójára.
Üdvözlöm a magyar kormány még 2012 végén hozott igen fontos határozatát, melynek keretében Magyar Holokauszt 2014 emlékbizottság felállításáról döntött, amelynek célja, idézem: “minden idegen, politikai és egyéb befolyásoktól mentes, hiteles és valós módon”… emlékezni a szörnyű tragédiára, mely a zsidóságot érte Magyarországon.
A Magyar Holokauszt 2014 emlékbizottság alakuló ülésén és utána a miniszterelnökséget vezető államtitkár Lázár János úr a következőket mondta:
“ a 2014-es holokauszt emlékév a múlttal való szembenézés és a bocsánatkérés éve kell, hogy legyen… nem az egyéni, nem az értelmiségi szembenézések és bocsánatkérések ideje, hanem a nemzeti szembenézés, a nemzeti bocsánatkérés ideje.
Lázár János szerint a szembenézés azt jelenti, hogy “nincs kétféle történelemkönyvünk politikai preferenciáink és világnézetünk szerint: csak magyar történelemkönyvünk, amelyből tanulva az új nemzedékek úgy nőnek fel, hogy a nemzeti emlékezet – amelynek az iskolában válnak részévé – és azok az emlékek, amelyeket a szüleiktől, nagyszüleiktől hallanak, végre nem mondanak egymásnak ellent…”
Emellett – folytatta Lázár János: “bocsánatkéréssel is tartozunk, ugyanis a magyar állam bűnös volt a holokausztban. Kétszeresen is bűnös: először azért, mert nem védte meg a megsemmisítéstől saját polgárait, másodszor pedig azért, mert asszisztált, erőforrásokat adott a népírtáshoz… Ezt a bocsánatkérést a magyar államnak a nemzeti emlékezet és identitás részévé kell tennie…” idézet vége.
Ilyen fontos gondolatoknak, ezeknek a nemes szavaknak kell visszhangozniuk egész Magyarországon, hogy annak minden polgárához eljussanak. Az ország összes iskolájának minden diákja ilyen gondolatokat kell hogy halljon, legfőképpen azért, mert a felmérések szerint a magyar társadalmon belül a 18 és 30 év közötti korosztály csupán négy százaléka ismeri a SOÁ, a holokauszt szó jelentését.
Mindez azt is jelenti, hogy nem szabad a Holokauszt témáját a politikai, populista viták eszközeként kezelni, úgymond kereskedelmi forgalomba állítani, vagy nevetség tárgyává tenni.
Hölgyeim és Uraim!
Mint a Magyar Holokauszt 70-ik évfordulójának lebonyolításáért felelős emlékbizottság tagja ígérem, legjobb képességeim szerint segítem a bizottság működését, a Lázár János államtitkár úr által kijelölt célok elérése érdekében.
Bízom benne, hogy a magyar társadalom, mely érti és átérzi a demokrácia és a szabadság eszméinek fontosságát, együttesen veszi ki részét a 2014-es programsorozatból, amikor Mózes hitű magyar honfitársaikra emlékezik, kik oly sokat tettek ennek az országnak és ennek a társadalomnak a fejlődése és sikeressége érdekében.
Amennyiben így lesz, régi adósságát törleszti e nép a magyar zsidó civilizáció felé, mely Magyarország gyarapodásáért élt, mégis lerombolták, kultúrájának legtöbb képviselőjét elpusztították.
Kelet-Európában példátlan az a lojalitás, amit a magyar zsidók tanúsítottak hazájuk irányába. Ez a tény csak még fájdalmasabbá és nagyobbá teszi tragédiájukat. Mindkét irányba.
BreuerPress
|
