|
Az Internet segítségével a földrajzot tanulok arról, hogy a Bácska keleti részén a Tisza partján fekszik vagy, hogy itt ömlik bele a Duna–Tisza–Duna-csatorna a Tiszába, mely zsilipszerkezetek tervezésében maga Alexandre Gustave Eiffel is részt vett.
Nevezetes embereit tekintve itt született Than Mór festőművész, Than Károly vegyész, a kézilabdás kapus Dejan Perić, vagy a Barátok közt Nórája, Varga Izabella is itt látta meg a napvilágot.
Szóval e kisvárosban töltöttem a 2012.év utolsó és 2013. év első napjait. Amikor megérkeztem a közel 24000 fős városkába, melynek 45%-a magyar, már este volt. A nagy ködtől már semmi nem látszott, csak egy gőzölgő kút a város központban, melyből termálvíz folyik. Azt tartja a néphit, hogy "Aki a becsei vizet issza, vágyik annak szíve vissza". Mit mondjak nemigen mertem megkóstolni, mert kissé büdös volt, de a legenda valós lehet, hisz az egyik fiatal lány is elmesélte, hogy édesanyja Újvidéken élt és belekóstolt a becsei sárga vízbe és oda ment férjez.
Hatalmas élővíz forrás van a föld mélyén, melynek vize iható, és különböző gyomor panaszokra jól alkalmazható.
Másnak aztán bebarangoltuk a szép templomokkal, cirill és latin betűs írásokkal ellátott üzleteket. A csevap és a burek nagyon finom, de a pizzát még tanulniuk kell. Megpihentünk a város első cukrászdájában, amit 1990-ben alapítottak. Itt aztán igazi, saját, titkos alapanyagokból készült finomságokat lehet enni. A szerbek a lúdlábért élnek-hallnak, de a somlóinkat is szeretik.
Az éjszaka beálltával megindult az élet, a különböző clubokban, szórakozóhelyeken. A magyar köztudatban az van, hogy a szerbek alvilágiak, illetve, hogy az ottani magyarok mind át akarnak települni. Én a sötét éjszaka is nyugodtan mehettem bárhová, hisz rendőr járőrözik, van világítás, ismerik a KRESZ-t, jól megél egymás mellett magyar, szerb, cigány, bosnyák stb népcsoport. Ami pedig a magyarokat illeti, meglátták a fiatalok az útlevelem és elkezdték nézegetni. Nekik is kell ilyen! Megkérdeztem miért? Nem szavazni, nem áttelepülni akarnak, sem nyugdíjat,hanem egy belépő nekik az Unió országaiba. Magyar útlevéllel, állampolgársággal hagyják el az országot és mennek Angliába, Spanyolországba vagy Kanadába.
Számtalan tévhitet oszlattak el ezalatt a pár nap alatt bennem.
Nincs ott sem kolbászból a kerítés, de élnek, mosolyognak, beszélik mindkét nyelvet. Sőt, ha valaki helytelenül ejti ki a szavakat, kijavítják. Trianon után 92 évvel még ízes magyar szót hallani.
A magyar anyanyelvűek magyarnak vallják magukat, de kólózni is igen jól tudnak. Severina az egyik kedvencük, de az éjszakai életben Jelena Karleusa is hallható, aki csúnya szavakkal átitatott dalairól híres.
Ha az ismerősök találkoznak általában egy puszit adnak egymásnak. Ünnepekkor viszont hármat. Összetartanak, megtanultak együtt élni egymással, haladnak a korral és mindent tudnak a magyarországi történésekről.
A pár napos ottlét után, nem volt kedvem hazajönni. Életteli embereket láttam a gyógyvizek hazájában, ahol az unatkozó házaspárok a Tisza parton sétálnak, vagy a cukrászdába ülnek be. Ráadásul a süti mellé ingyen víz jár! Fejlődőképes, színvonalas, baráti, megmerem kockáztatni lassan európai színvonal. Mindez Óbecse látképe az évnek a fordulóján az én szemszögemből.
Kifogásokat lehet találni, de ami inkább lényeges az, hogy tanulhatunk tőlük a céltudatosságról, az összetartásról, a hitről és békés egymás mellett élésről.
Patak Gábor Gaba
|
