|
Ám egy biztos, akinek nincsenek álmai, céljai, nem él, csupán létezik, akárcsak egy fenyőfa.
Egy a sok közül, az erdő mélyén...
Életének fénypontja lehet, ha egy napon kiválasztják, a szeretet ünnepének jegyében hazaviszik, feldíszítik, körülrajongják...
De ez csak egy néhány napos csoda.
Majd kidobják, lombjait hullatva, lecsupaszítva, és újra csak egy lesz a sok közül, egy halomban összehányva.
Kaja, pia, cigi...
Nincsen nékem vágyam, több semmi...
Na ők az ösztönlények, a SZÉRIAARCOK!
Célok, álmok nélkül, nem élni az életet, csak ott lenni darabszámilag a világban...
Elfogadva monoton, szürke napjaik ismétlődését, csak létezni, észrevétlenül, meglapulva.
Sajnos egyre többen vannak, sorsukat elfogadva, meghasonulva, a változtatás, a kitörés vágya nélkül...
Szériaarcok, szériaarcok!
Bagi László újságíró jegyzete
|
