Tel Aviv   New York   Budapest   Moszkva       Kijev

HÍREK
Belföld
Külföld
Sport
Autó-Motor
Életmód-Egészség
Bulvár
Gazdaság
Öko
Mozaik
eszközök:

Vörösiszap: Valakinek felelnie kell?
Az idézett mondat annak kapcsán jutott eszembe, hogy Veszprémben holnap kezdődik a tárgyalás a két évvel ezelőtt bekövetkezett vörösiszap katasztrófa miatt megvádolt tizenöt ember ügyében. Ők tizenöten mind a MAL Zrt. dolgozói, cégvezetőtől a gátőrig bezárólag.

Az előzmények közismertek: a MAL Zrt. tízes számú vörösiszap tározója 2010. október 4-én átszakadt és a kiáradó vörösiszap elöntötte Kolontárt, Devecsert és Somlóvásárhelyet. A katasztrófa következtében tíz ember meghalt, – ebből nyolc ember halála van okozati összefüggésben a katasztrófával – több mint kétszázan megsérültek és több száz ház vált lakhatatlanná.

Az ügyészség a 91 oldalas vádiratban tíz vádlottat – más bűncselekmények mellett – halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétségével vádolt meg. Ez a vádpont már a tárgyalás előkészítő ülésén is okozott némi jogi problémát. A június 27-én megtartott előkészítő ülésen a tanácsvezető bíró jelezte, hogy álláspontja szerint e tíz vádlott cselekménye másként minősülhet, mint azt a vádirat tartalmazza. A bíró jogi álláspontja szerint felmerül annak lehetősége, hogy a cselekmény foglalkozás körében elkövetett, több ember halálát okozó gondatlan veszélyeztetésnek minősüljön. Ennek büntetési tétele ugyanúgy kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, mint az eredeti vádé, a jogi minősítés azonban mindig fontos szempont egy büntetőeljárásban.

Már az előkészítő ülésen szokatlanul komoly vita alakult ki a vád és a védelem képviselői között. A védelem kifogásolta azt a módot, ahogy a nyomozó hatóság az egyes szakértőket kirendelte. Számos esetben ugyanis nem bejegyzett igazságügyi szakértőtől kértek szakvéleményt. A védelem azt is kifogásolta, hogy az ügyészség – mind a mai napig ismeretlen okból – váratlanul, rövid határidőt szabott meg a nyomozás befejezésére. Ez egyben azt is eredményezte, hogy csorbultak a védelem jogai, hiszen kevés idő maradt számukra a sok ezer oldalnyi több szakértőtől származó vélemények megismerésére és így arra is, hogy azokra észrevételeket tegyenek, vagy hogy a szakértőkhöz kérdéseket tehessenek fel.

Akár így volt, akár nem, az érdemi tárgyalás most kezdődik. A Büntetőeljárási törvény lehetőséget biztosít mind a vád, mind a védelem számára további bizonyítási indítványok előterjesztésére, újabb szakértői vélemények beszerzésére. Minden ügyben, így ebben a nyilvánvalóan bonyolult ügyben különösen, még a szokásosnál is fontosabbak az elfogulatlan, objektív, megkérdőjelezhetetlen szakértői vélemények. A bíró dolga az, hogy a tárgyalás folyamán addig „gyötörje” a szakértőket, amíg azok az ő számára – aki vegyészi, statikai, geo-technikai, hidrológiai, áramlástani, műszaki technológiai, és hasonló szakmákban laikusnak számít – és a tárgyalás minden résztvevője számára érthetően, ember-nyelven elmagyarázzák, mit jelent az, amit a saját szakzsargonjukban leírtak. És amikor már mindenki mindent megértett, akkor lehet tisztázni az eddigi és a feltehetően újonnan bevont szakértői vélemények között felmerülő esetleges ellentmondásokat.

A vádirat valamennyi vádlottat az eddig említetten kívül is számos bűncselekménnyel vádol, ha nem is mindenkit egyformán. E vádak között szerepel még – egyelőre kevéssé érthető módon – a szándékos közveszélyokozás bűntette is. Természetesen nem akarok prejudikálni, nem is tehetném, de egy kissé bizarrnak tűnik bármelyik vádlottról szándékosságot feltételezni. Ez ugyanis azt jelentené, hogy akármelyikükről úgy vélik, hogy szándékosan akadályozta volna a közveszély elhárítását.

Szerepel még a vádiratban „károsítást eredményező gondatlan környezetkárosítás” (bármilyen furán is hangzik a köznyelvben, de ennek a bűncselekménynek ez a neve), „gondatlan természetkárosítás”, továbbá a „veszélyes hulladékra vonatkozó hulladékgazdálkodás rendjének megsértése” is.

Nem kis feladat hárul tehát dr. Szabó Györgyi tanácsvezető bíróra. Abból is látszik ez, hogy még erre az évre 25 tárgyalási napot tűzött ki. Az elsőfokú tárgyalás – szerény számítások szerint is – bizonyosan legalább egy évig eltart majd. Egy ilyen ügyben azonban a bíró számára az az igazi kihívás, hogy amikor meghozza döntését, akkor kizárólag a törvényekre és a saját lelkiismeretére hallgasson. És semmit ne halljon meg abból, ami a tárgyalótermen kívül zajlik.

dr. Sándor Zsuzsa

(18 évesen újságíró akartam lenni, ezért a jogi karra jelentkeztem. Ám magába szippantott a jog, szenvedélyesen beleszerettem. Szolgáltam is Justitiát ügyészként is, bíróként is sok-sok évtizeden át. Most jött el az idő, hogy valóra váltsam kamaszkori álmomat. dr. Sándor Zsuzsa)

BreuerPress International



Fotót készítette: Online
Nyomtatható változat

Ajánlja a cikket
--- visszalépés ---
forrás: ahirlap.hu



Adatvédelem      Jogi nyilatkozat

Copyright © 2010. D.Design Studio - Minden jog fenntartva!