|
|
|
Dr. Budaházi: A poligráf nem tévedhetetlen, nem „csodaszer”
|
Dr. Budaházi Árpád r. főhadnaggyal, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendésztettudományi karának oktatójával és sajtóreferensével, a poligráfos vizsgálatokról, hétköznapi nevén a hazugságvizsgálat lehetőségeiről, módszereiről beszélgettünk. Dr. Budaházi Árpád szerint, a vallomást tevő őszinteségének vagy őszintétlenségének megállapítása állandó dilemmát okoz a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak, folyamatosan vizsgálniuk kell a terhelt és a tanú szavahihetőségét, hogy a bíróságnak, amikor határozatot hoz, ne azzal kelljen szembesülnie, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékok némelyike „rossz” vagy másképpen „ál” bizonyíték , mivel a hiteltérdemlőségi vizsgálaton a tanú-, illetve terhelti vallomások megbuktak.
|
|
|
|
Mit lehet tudni az úgynevezett hazugságvizsgáló eszközökről? Hogyan milyen jelekből állapítható meg, hogy a vizsgálat alá vont személy igazat mond, vagy hazudik?
- Magyarországon a poligráf a legismertebb őszinteségvizsgálati műszer, de alkalmazzák például a komputeres grafometriás vizsgálatot, a rétegzett hangelemzőt (layered voice analysis) és a hőkamerát is. Ha határainkon kívülre tekintünk, ismertek a funkcionális mágneses rezonancia vizsgálatban (fMRI), a monoszkennerben, a tulajdonságszűrési technológiában (Future Attribute Screening (FAST) Technologies), a csendes beszélőben (Silent Talker), a pszichológiai stresszértékelőben (PSE) és a szemhőmérőben rejlő lehetőségek is, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az emberi test nem tudatos reakcióváltozásait vizsgáló módszerek közül a poligráfot emelem ki, hiszen hazánkban ez a műszer a legelterjedtebb, de ez nemcsak Magyarországra, hanem a világra is jellemző. Ahhoz, hogy egy eszközt poligráfként lehessen igénybe venni, minimum három biológiai paraméter mérésére alkalmas egységgel kell rendelkeznie: pneumograph (légzésváltozást mérő egység), sphymograph (vérnyomásváltozást mérő egység) és GBR (bőr elektromos ellenállását vagy vezetőképességét mérő egység). A mai korszerű készülékek minimum négycsatornásak, vagyis négy fiziológiai paraméter regisztrálására képesek: - a légzésben bekövetkezett változások (a mellkasfal kitérései, valamint a ki- és belélegzett levegő áramlási sajátosságai); a légzésben bekövetkezett változások (a hasfal kitérései, valamint a ki- és belélegzett levegő áramlási sajátosságai); a bőr elektromos ellenállása vagy vezetőképessége változásai (az ujjakra vagy a tenyérre helyezett elektródákkal); a vérnyomás változásai (a felkarra felhelyezett vérnyomásmérő mandzsetta segítségével).
- De lehetőség van más paraméterek mérésére is: - az egyes végtagokon átáramló vérmennyiséget (pletismogram) regisztrálják az ujjakra kapcsolt fotóérzékelővel; a vizsgált személy mozgás aktivitását detektálják, a vizsgálati szék lábai alá vagy a vizsgálati szék párnájára helyezett érzékelőkkel; a spontán izomfeszülés mértékét regisztrálják, a karra helyezett elektromos érzékelővel. Jellemző a poligráfra, és a többi műszerre is, hogy nem a hazugságot mérik velük, hanem a vizsgált személy fiziológiai változásaiból következtetnek arra, hogy megtévesztő-e válasz. Abból indulnak ki például a poligráfnál, hogy a lelepleződéstől való félelem megváltoztatja a légzést, a vérnyomást stb., amikor a gyanúsított úgy válaszol nemmel, hogy valójában az igen a helyes felelet. Nem véletlen ezért, hogy a szaktanácsadó nem azt állapítja meg a vizsgálat eredményeként, hogy az alany mely kérdéseknél hazudott, hanem arra ad választ, hogy melyek voltak azok a tagadások, amelyeknél a műszer, a fiziológiai változások alapján megtévesztést mutat.
|
Úgy tudom, hogy Magyarországon eddig csak a gyanúsítottat, vádlottat lehetett alávetni poligráfos, vagyis hétköznapi fordulattal hazugságvizsgálatnak. Jelenleg hogyan állnak azok a törvényi változások melyek, -e téren is megkönnyíthetnék a bűnüldöző szervek munkáját?
- Míg a nemzetközi gyakorlatban az figyelhető meg, hogy a poligráfos vizsgálat elvégezhető terhelten és tanún is, addig Magyarországon ez a kezdetektől fogva vita tárgyát képezi. Volt olyan álláspont, hogy kizárólag a gyanúsított lehet a vizsgálat alanya, mások szerint a tanú is, és abban sem volt konszenzus, hogy a bírósági szakban igénybe vehető-e a poligráf, vizsgálható-e a vádlott. 2011 nyara előtt a büntetőeljárási törvény (1998. évi XIX. törvény) csak a gyanúsított poligráfos vizsgálatát szabályozta: a 180.§ (2) bekezdés kimondja, „a gyanúsított beleegyezése nélkül a vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható.” A 182.§ (2) bekezdés szerint „szaktanácsadó igénybevétele kötelező, ha a terhelt vallomását a nyomozásban poligráf alkalmazásával vizsgálják”. A törvény rendelkezéseiből az a következtetés is levonható, hogy a poligráf terhelttel szembeni igénybevételére a nyomozás során kerülhet sor, mivel a törvény a gyanúsítottnál tesz említést a poligráfról, de úgy is értelmezhető, hogy tiltás hiányában, a vádlott is alanya lehet a vizsgálatnak. Meglátásom szerint nem indokolt a vádlott poligráfos vizsgálata, mivel a vádemelést követően sok információhoz jut az ügyről, ami nehezíti a poligráfos vizsgálat eredményességét. Ideális ugyanis, ha olyan információkat hall a vizsgálat során, amelyek csak az elkövetőnek lehetnének ismerősek. Fennáll a veszélye annak, hogy csak azért jelez megtévesztést a műszer, mert a vizsgált személy tudta például azt, hogy késsel követték el a bűncselekményt. Amikor meghallja a kést az egyik kérdésben, hiába, hogy őszinte a tagadása, amikor nemmel válaszol arra a kérdésre, hogy késsel követte-e el a bűncselekményt, stressz alakulhat ki benne, mert hallott már róla, hogy késsel ölték meg az áldozatot. A válaszánál megváltozhatnak a fiziológiai reakciói, így könnyen hibás eredmény születhet. Ez a veszély a nyomozás során kevésbé fenyeget.
2011 nyaráig a büntetőeljárási törvény nem rendelkezett a tanú poligráfos vizsgálatáról, ami bizonytalanságot szült a jogalkalmazók körében, ugyanis egy részük úgy vélte, hogy a törvény kifejezetten tiltaná a tanú poligráfos vizsgálatát, ha a jogalkotói szándék ez lenne. Mivel tiltó szabályt nem tartalmazott a jogszabály, ezért – véleményem szerint is – a tanút is alá lehet vetni a poligráfos vizsgálatnak. Új helyzetet teremtett, hogy 2011. július 4-én az Országgyűlés elfogadta az egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló törvényt, amely úgy módosította a büntetőeljárási törvényt, hogy kiemelt jelentőségű ügyekben lehetővé vált a tanú poligráfos vizsgálata. Mivel nem jelöli meg a törvény, hogy tanú esetén melyik szakban lehet igénybe venni a poligráfot, ebből az következik, hogy mind a nyomozás, mind a bírósági eljárás során alkalmazható. A gyakorlatnak azonban meg kell küzdenie azzal az ellentmondással, hogy a bírósági szakban ki lehet-e rendelni szaktanácsadót a poligráfos vizsgálat elvégzésére. Mivel a törvény erre nem ad lehetőséget, ezért a gyakorlatban előfordul, hogy szakértőként rendelik ki. Úgy vélem, a bírósági főszakaszban a poligráf alkalmazása esetén – utalva főszabály alóli kivételre – lehetővé kellene tenni a szaktanácsadói kirendelést.
Ha mondjuk a gyanúsított, vádlott azt állítja egy eljárás során, hogy a tanú hazudik, nem mond igazat, akkor ennek bizonyítására a tanú alávethető ennek a vizsgálatnak?
- Amennyiben a tanú a későbbiekben a hamis tanúzás miatt indított büntetőeljárásban gyanúsítottként szerepel, akkor erre nincs lehetőség. Ha csupán az a cél, hogy megkérdőjelezzék a tanúvallomás őszinteségét, akkor akár bizonyíték is lehet a poligráfos vizsgálat eredménye, de a műszer alkalmazása csak akkor lehetséges, ha a tanú ebbe írásban beleegyezik. Ha a poligráfos vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a tanú válaszai nem őszinték, ez még nem jelenti azt, hogy a hatóságnak ne kellene más módon is ellenőrizni a tanú őszinteségét. A poligráf validitása nem éri el a 100%-ot, ez pedig azt jelenti, hogy a hatóságnak mindenkor szeme előtt kell, hogy lebegjen, a poligráf nem tévedhetetlen, nem „csodaszer”.
Ki lehet poligráfos vizsgáló?
- A jogszabályok csupán azt követelik meg, hogy szaktanácsadó végezze a poligráfos vizsgálatot, azonban nincsenek további előírások a poligráfos vizsgáló személyére. Nincs például meghatározva, hogy milyen végzettséggel (és képzettséggel) lehet poligráfos vizsgálatot végezni. Számos elvárás fogalmazható meg a poligráfos vizsgálóval szemben.
- Képesnek kell lennie például annak a speciális vizsgálati légkörnek a létrehozására, amely biztosítja, hogy a vizsgálati leletben megjelenjenek azok a változások, amelyek alapján a vizsgálat alanyának megtévesztési szándéka vagy annak hiánya diagnosztizálható. A szaktanácsadónak fenn kell tartania a vizsgált személy együttműködését, valamint figyelmét az eljárás végéig a vizsgálat tárgyára kell irányítania és megőriznie a hozzá fűződő semleges viszonyt. Minden verbális megnyilvánulásának, gesztusának, mimikájának ellenőrzés alatt kell állnia, és azt a célt kell szolgálnia, hogy a vizsgálati procedúra alatt mindvégig fenntartsa a vizsgálat alanyának motivációját a lelepleződés elkerülésére. A vizsgáló birtokában kell legyen annak a képességnek, hogy a megfelelő kérdéseket tegye fel a poligráfos vizsgálat során. Pszichológiai, fiziológiai, kriminológiai és szociológiai ismeretekkel is kell rendelkeznie, és a kérdéseket úgy kell megfogalmaznia, hogy azok érthetőek legyenek az alany számára. A vizsgálóval szemben ugyancsak elvárás, hogy legyen képzett és rendelkezzen nyomozási tapasztalatokkal: ismernie kell a nyomozás rejtelmeit, így például a helyszíni szemle lefolytatásának, a bizonyítékgyűjtésnek és a rögzítésnek a szabályait. Ha nincs tisztában az alapokkal, nem tud a vizsgált személy fejével gondolkodni. Úgy vélem – összhangban a poligráfos vizsgálók véleményével - nem kellene megkövetelni a pszichológus végzettséget, azonban kriminalisztikai ismereteket magába foglaló felsőfokú végzettséget annál inkább.
Mi az általános gyakorlat a külföldi bűnüldöző szerveknél, akik már évtizedes tapasztalatokkal hazánk előtt járnak?
- Ha a külföldi gyakorlatra tekintünk, az tapasztalható, hogy a bűnüldözési területen foglalkoztatott poligráf vizsgálók többsége bűnügyi képzettséggel és tapasztalattal rendelkezik. Általánosnak mondható, hogy megkövetelik a főiskolai vagy az egyetemi végzettséget, azonban nem írnak elő meghatározott szakirányt. Inbau szerint a poligráfos vizsgáló nem szükséges, hogy orvos vagy pszichológus legyen, azonban a vizsgálat jellegéből adódó - átlagosnál magasabb - intelligenciaszint-követelmény miatt fontos, hogy rendelkezzen felsőfokú végzettséggel. Mivel a vizsgálatok megfelelő minőségű elvégzéséhez, a szinten tartáshoz állandó gyakorlásra van szükség, ezért azokban az országokban, ahol nagy kultúrája van a vizsgálatoknak, a vizsgálók számára évi kötelező minimum vizsgálatszámot állapítanak meg, melynek nem teljesítése a vizsgálói licenc elvesztését vonja maga után. Ha hazánkra tekintünk, röviden azt mondhatjuk, hogy a büntetőügyekben eljáró poligráfos szaktanácsadók világszínvonalon dolgoznak.
Pesir Albert
|
|
Fotót készítette: RTF
|
Nyomtatható változat
Ajánlja a cikket
|
| --- visszalépés ---
| | forrás: ahirlap.hu
|
| |
|
|
|
