Egy örök igazság: - ahogy mi sem szeretünk mindenkit, minket sem szeret mindenki.
Nem érdemes másnak látszani, mint akik vagyunk, mert aki szeret, az a „hülyeségeinkkel” együtt is szeret, és ez fordítva is igaz! Akik viszont nem kedvelnek, az általában kölcsönös, úgyhogy nem ér vele drámai veszteség…
|
|
Hibák nélkül nem létezhet egy ember sem!
Bár korántsem mindegy, hogyan alakul jó vagy rossz tulajdonságaink aránya!
Ám, aki túl tökéletesnek mutatkozik, attól menekülni kell, tartsuk távol magunktól, mert álarcot visel, és soha nem tudhatjuk, hogy valójában mi rejlik mögötte...
Az emberek változnak, szokták mondani..., de ez nem igaz, mert alapvető emberi tulajdonságaink belénk vannak kódolva, így legfeljebb nem látunk az álarc mögé, illetve vannak, akik túl jól játsszák a szerepüket az élet nagy színházában.
Majd amikor egy-egy pillanatra valamiért kizökkennek a szerepükből, vagy csupán olyan anyagi, egzisztenciális helyzetbe kerülnek, hogy elhiszik, hogy a természet ősi törvényei szerint, most már az övék a mindig az erősebb kutya b@szik pozíció, rámondjuk, hogy megváltoztak!
Pedig nem! Ekkor igazi, valódi önmagukat adják, mert úgy gondolják eljött az idő, és letehetik az addig játszott fárasztó szerepet.
Bagi László újságíró jegyzete
|
