Bűnügyi újságíróként a legjobban a szexuális ragadozókat ítélem el. A szexuális erőszaktevőket, a pedofilokat. Sajnos ezek az emberi külsőt öltő szörnyetegek naponta köztünk járnak. Épp olyanok, mint a sorozatgyilkosok. Lehet, hogy épp ők néznek át ránk a piros lámpánál egy másik kocsiból, vagy épp a sarki zöldséges, a pénztáros a boltban, vagy az orvos, aki ellátja sebeinket, vagy a kedves szomszéd bácsi, bárki lehet...
|
|
A közös bennük az a kiszámított, érzéketlen, kegyetlen tudatosság, esetenként a szervezettség, amivel végrehajtják tetteiket, hogy kielégítsék beteges vágyaikat. És a törvények adta foghíjaknak köszönhetően, bizony még biztonságban is érezhetik magukat. Hiszen, ha netán elkapjak őket, pszichés betegségekre hivatkozva, viszonylag könnyen, megússzák. Ha egyáltalán elkapják, mert hát az is a véletlen műve. Az áldozatok szégyellik magukat, általában nem tesznek feljelentést. Sőt, még ők érzik bűnösnek magukat, amiért mindez megtörtént velük. Rossznak, értéktelennek tartják magukat... Hogy miért? Mert egy tudatos, érzéketlen ragadozó pontosan kiszámított játékának áldozatává váltak? És igen az átélt megaláztatások után, még ők keresik magukban, hogy hol hibáztak... A valódi bűnösök a szégyen, megalázottság, önhibáztatásuk, hallgatásuk miatt tovább vadászhatnak, becserkészhetik következő áldozatukat. De hol a hiba? A megelőző felvilágosítás, a figyelemfelkeltés hiánya! Mert megfelelő kommunikációval sok bűncselekmény megelőzhető. És a törvényalkotók hibája is, mert a lehető legszigorúbb büntetőtételeket kellene velük szemben alkalmazni! Hiszen áldozataik is egy életen át viselik az általuk okozott lelki sebeket, hegeket. Sajnos nap, mint nap köztünk járnak, és sokkal többen vannak, mint gondolnánk. A ragadozók és az áldozatok is... És ne feledjük, a mi szerettünk is lehet a következő préda!
|
