|
Elég nehezen jutottunk be a parlamentbe - ahová „randevút” kaptuk az Elnök asszonytól –, de egy telefon és máris mehettünk kollégáimmal a volt Házelnökasszony irodájába. Belépve az ajtón egy kedves hölgy invitált beljebb, hellyel, kávéval, vízzel kínált, mondván, Elnök asszony kis türelmet kér, máris fogad minket. Leültünk és mindhármunk szeme egy vitrines szekrényen akadt meg, amely tele volt különböző méretű, fajtájú kézi-csengőkkel. Ahogy sejtettük, és választ kaptunk rá: ajándékok a világ minden tájáról. A csengettyű gyűjteményt csodáltuk, amikor megjelent riportalanyunk. Kedvesen, egyszerűen fogadott. Szobájába érve egy ízlésesen berendezett irodát találtunk. Hatalmas gyönyörű íróasztal, a hozzáillő tárgyalóasztallal, és egyéb kiegészítőkkel. Amint meghallotta, hogy pár fotót is szeretnénk készíteni, elnézést kért, és egy kis időt, hogy megigazíthassa frizuráját. Miután magunkra maradtunk, a falakon lévő festmények között felfedeztük Deák Ferenc arcképét. Nem volt nehéz, hisz az egyik falfelületet teljes egészében uralta a portré. Megfogalmazódott bennünk a kérdés: vajon miért pont Deák Ferenc? A következő interjúbeszélgetésben erre a kérdésre is választ kapunk.
Hogyan jut eszébe egy Hölgynek, hogy politikai pályára lépjen?
A jogi pályámat gyámügyesként kezdtem, utána környezetvédelem, vízügy követte. Természetesen ezekben a témakörökben fejlesztettem, képeztem magam tovább, de közben mindig valamilyen közösségi tevékenységet is folytattam. Ennek eredményeképpen indultam az 1990-es országgyűlési választáson képviselőjelöltként. 1992-ben önkormányzati képviselői megválasztásommal eldőlt, és egyben elindult politikusi pályám. Tehát nyugodt szívvel mondhatom, hogy a véletlen műve.
Megbánta valaha is, hogy ide sodorta az élet?
21-22 év politikai tapasztalattal a hátam mögött mondhatom, hogy nem bántam meg. Ezt az utat jelölte ki nekem a sors. Sokat tehettem és remélem, hogy még tehetek is a különböző közösségek érdekében, védelmében. Ez a lételemem! Mindig szerettem másokon segíteni, problémáikat megoldani, érdeküket képviselni, kiállni értük, illetve egy-egy hasznos dolog mellett. Ezt az elmúlt közel 22 év alatt többször volt alkalmam gyakorolni, ami nagyon jó érzéssel tölt el. Motivációm a tenni akarás.
Ez azt jelenti, hogy egy-egy embernek is segít, ha Önhöz fordul a problémájával?
Épp az imént, amikor egy pillanatra kimentem, Debrecenből hívott egy 90 éves néni. Visszautasított minden más formát arra, hogy elmondja problémáját, csupán a személyes találkozást tartotta megfelelőnek. „Ön az utolsó mentsváram…”- mondta. Természetesen találkozom vele.
Ha ilyen bizalommal fordulnak hozzám, akkor már érdemes volt csinálni mindazt, amivel megnyerhettem ezeknek az embereknek a bizalmát. Valamit jól csináltam, és nem múlt el hiába a hátam mögött lévő két évtizednyi politikusi pálya. Valamit csak letettem az asztalra.
Ön elkötelezettje a zöldeknek és az állatvédelemnek. Továbbra is szívén viseli ezeknek a problémáknak megoldását?
Igen, nagyon fontos dolognak tartom. Sokszor, sokféle védnökséget vállaltam az állatvédelem ügyében. Van pár szervezet, akik nagyon komolyan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ez is a kultúránk része. Azt szoktam mondani: mutasd, hogy bánsz az állatokkal, megmondom milyen az országod… Büszke vagyok arra, hogy 88 hónapos házelnökségem alatt létrehoztam a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsot, amely 2010. tavaszán elkészített egy jelentést Magyarország fenntarthatósági állapotáról. A globális adatokból kiindulva van „egy pillanatfelvétel”, ami az anyagi kérdéseken túl, az erkölcsi-morális kérdésekkel is foglalkozik. Büszke vagyok arra, hogy a Tanácsot, a jelenlegi házvezetés is működteti. Ez a 32 fős testület mindig konszenzusos egyetértéssel hozott döntést. Parlamenti pártok, civilek, érdekképviseletek részvételével kvázi „felsőház”-ként működött. Ugyanígy megtartották a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, ahol hazai és határon túli magyar képviselők üléseznek, és amely szervezet 12 konszenzussal elfogadott stratégiát tett le az asztalra 5 év alatt. A Szociális Unió nemzetpolitikai stratégiája is ezen az alapon áll. Ezek a közmegegyezéses eredmények is azt jelzik, hogy némi sikerrel próbáltunk egy másfajta politikai kultúrát felmutatni. Ha van párbeszéd, ha vannak közös témáink, akkor lehet konszenzust teremteni, lehet távlatosan gondolkodni. Mint említettem már, számomra ez nagyon fontos dolog, és próbálok a jövőben is példát mutatni, ezekben a kérdésekben.
Kissé kényesebb vizekre evezve: bátor dolog volt az MSZP-vel való szakítása.
A kilépés, az utolsó két évet és megnyilatkozásaimat tekintve, várható volt. Változást, változtatást sürgettem, nem történt semmi, így nem akartam, hogy a romok maguk alá temessenek. Ha politikai pályafutásomat és ívét tekintjük, látszik, hogy ez egy rendhagyó történet, egy olyan út, amit kevesen mondhatnak magukénak. Egy ilyen pályát befutni, - csodálatos érzés! Ugyanakkor mindig megvoltak a magam belső küzdelmei: - Jól teszem-e? Jól csinálom-e? Ha végig tekintem bizonyos ügyek mellett való kiállásomat, akkor…
Valamit biztosan jól kellett csinálnia, hiszen az 1989-es rendszerváltás utáni politikában folyamatosan meghatározó, emblematikus figurája a baloldalnak. Rengeteg percember eltűnt a politika viharában, de Ön jelen van stabilan.
Hadd mondjak egy ugyancsak friss impulzust! Most volt a Czestochowai Szűz Mária kép másolatának ünnepélyes átadása, ajándékozása a Bazilikában. Egy végzős teológus hallgató meghívására kerültem a kivételes eseményre. A tömegben állva odaszólt hozzám egy úr és azt mondta: „ köszönöm a mindenkori kiállását!” Ezek azok a visszajelzések, melyek megerősítenek abban, hogy jó úton haladok, hogy amit teszek, és csinálok, az jó. Egyetlen iránytűm van, a lelkiismeretem.
Ez a kijelentés furcsa egy vérbeli politikus szájából! Mindig a lelkiismerete szerint cselekszik?
Ez volt az iránytűm 2004. december 5-én is, amikor kettős állampolgárság ügyben a lelkiismereti szavazásra buzdítottam. De ugyanez vezérelt 2007-ben leirt – „Muszáj baloldalinak lenni!” című -dolgozatomban, amikor saját pártomat próbáltam, az általam helyesnek vélt baloldali mederbe terelni. 2010. június 4-én, amikor egymagam ültem be a Nemzeti Összetartozás Napjára, vagy amikor figyelmeztettem, hogy nem kellene az egészségbiztosítási törvényt elfogadnunk, szintén a lelkiismeretem vezérelt. Nem lehet egy egész társadalommal szemben menni!
A volt miniszterelnök Gyurcsány Ferenc azt állítja, hogy „szilizmus” van az MSZP-n belül. Mit szól ehhez?
Az egyik képviselőtársam ezzel kapcsolatban azt mondta a parlamenti folyosón: „Gratulálok, hogy már izmus lett belőled! Ha a „szilizmus” önmagában egyenlő a baloldalisággal, azzal az értékrenddel, amit magaménak vallok, ami a nemzeti értékek konzekvens képviseletét, a szociális érzékenységet jelenti, akkor én azt mondom, ez így vállalható is. De nyilvánvalóan a volt pártelnök ezt nem így gondolta.
Gondolom sok vívódás után döntött a szakítás mellett.
Igen. Nem volt egyszerű döntés. Húsz év után megválni egy közösségtől, becsukni egy ajtót magunk mögött, nem könnyű dolog. Ugyanakkor azt is tudomásul kellett vennem, hogy a párton belül van egy közösség, akik egész mást gondolnak a baloldalról, mint amit az MSZP felmutat. Ez kitűnik és visszaigazolódik napjainkban is, a párton belül folyó küzdelmekből. Egyébként az október 4.-i döntésemet, nem egyedül tettem meg, hanem 25 társam is csatlakozott e döntéshez, és fogadta meg, hogy egy valóban baloldali, de leginkább a nemzeti értékeket és új társadalmi – politikai alternatívát képviselő politikai erőt hozunk létre, amit úgy hívnak, hogy Szociális Unió.
Ha a Gyurcsány Ferenc által emlegetett „szilizmust” vállalja, akkor, ha az egyenlő a baloldali értékrenddel, a nemzeti érdekek konzekvens képviseletével, a szociális érzékenységgel, akkor úgy látom, igen céltudatosan választották az új pártnak a Szociális Unió nevet. Vagy rosszul látom kérdést?
Egyáltalán nem, a névválasztás tudatos volt, hiszen pártunk számára elsődleges, ha nem a legfontosabb, hogy gondolkodásunk középpontjában a szociális kérdések szerepeljenek. Az Unió pedig éppenséggel a nyitottságunkat fejezi ki. Nem akarunk dogmatikus párt lenni. Új gondolkodásmóddal, új politikai formációban, mindenki által elérhető, nyitott pártot hoztunk létre. Olyan pártot, amely kapaszkodót, segítséget nyújt a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek. Megtartottuk a Szövetség a Jövőért mozgalmat is, ahol sok civil szervezet partnerként segíti munkánkat. Mi ezeket a kapcsolatokat nagyon fontosnak tartjuk. Ezek nélkül nincs párbeszéd, ezek nélkül nincs értelmes törvényalkotás.
Melyek a jövőbeli politikai céljai, illetve hitvallása a Szociális Uniónak?
Egyrészről mi meggyőződéssel valljuk, hogy baloldali megfontolások nélkül nem lehet társadalmat építeni. Négy szakirányú kabinetünk van a párton belül: gazdaságpolitikai, közjogi, társadalompolitikai, Európa-ügyi és nemzetpolitikai kabinet. Ezek a szakmai agytrösztök nagyban segítik a munkánkat és a párbeszédet a társadalom különböző csoportjaival és tagjaival. Valljuk, hogy a XXI. század második évtizedében - a globális világ folyamatait is figyelembe véve -, nekünk egy új gondolkodásmódot is meg kell tudnunk valósítani ahhoz, hogy ebben a világban megfelelő válaszokra leljünk. Ma Magyarországon már nem igazak a hagyományos értelemben vett – lecsupaszított - bal és jobboldali válaszok! Jól látható mindez az elmúlt 21 év történéseiből! Tudjuk, hogy a szociális, társadalmi, gazdasági és az ökológiai kérdések nem választhatók el egymástól, és minden probléma, amivel szembenézünk, egy komplex rendszer problémájaként jelenik meg. Tehát a válaszokat is csak rendszerben adhatjuk meg. Ebben számunkra az elsődleges a társadalompolitikai, vagy szociális kérdések fókuszba helyezése. Az elmúlt 20 évben kissé egyoldalúan a makrogazdasági kérdésekre, problémákra fókuszáltak. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy mindig az emberből, a társadalomból, a társadalom egyes tagjaiból és társadalompolitikai kérdésekből kell kiindulni.
Mit lát a legnagyobb problémának a mai társadalomban?
A legnagyobb probléma a szétszakítottság, és a végletes – beteges - megosztottság! A Szociális Unió fontosnak tartja, hogy a képviselők, a politikusok visszataláljanak azokhoz az emberekhez, akik nekik a bizalmat adták. Nagyon fontos a párbeszéd minden szinten, mert ha a kapcsolatot elveszítjük, mi magunk fogunk sokat ártani az országnak. Mert mit várnak tőlünk az emberek? Azt, hogy a társadalom érdekében, a nemzet érdekében történjenek a döntések. Ne legyen megosztottság, bizonytalanság, ne lehessen visszamenőleges hatállyal törvényeket alkotni, ne lehessen szerzett jogokat elvenni, és még hosszan sorolhatnám... Ezeknek a dolgoknak tabuknak kellene lennie egy életképes demokráciában. Mi ezen a helyzeten szeretnénk változtatni, de korántsem úgy, hogy mindennek ellentmondunk! Mi konstruktív ellenzékként kívánunk jelen lenni. Amit jól csinál a kormány, amellett teljes vállszélességgel kiállunk és támogatjuk, amit nem, ott kritikával élünk. Emellett pedig letesszük a saját alternatívánkat is az asztalra. Lásd pl. a március 15-én benyújtott Alkotmány-tervezetünket. Tehát mi egy szakmapolitikai alternatívát kívánunk megvalósítani, és az ennek megfelelő programot dolgozzuk ki. Az alapelemek már megvannak. Gondolkodásunk két pilléren nyugszik: a nemzeti értékek konzekvens képviselete, illetve a rendszer korrekció igénye. Vannak átfogó kérdések, amit a helyükre kell tenni 20 év távlatában. Ilyen a nyugdíjrendszer, az egészségügy, az oktatás, a kultúra, és még sorolhatnám. Az államháztartás reformjához eddig, egyetlen politikai „formáció” sem mert hozzáfogni. Pedig, talán itt kellett volna anno 1990-ben kezdeni. Mert mi a feladata az államnak? Az, hogy az adóforintokból a közösségi szolgáltatásokat biztosítsa.
Ma is hiszek abban, hogy az országnak ebből a helyzetből kell, hogy legyen – távlatos - kiút. Lehet, hogy egy újabb társadalmi kiegyezés szükséges ahhoz, hogy ez a fajta gondolkodásmód, amit megfogalmaztunk, végre elinduljon.
Értem már, miért éppen Deák Ferenc portréja díszíti az irodájában az egyik legnagyobb falfelületet.
Igen. Deák Ferenc arcképe mindig velem van. Irodáról irodára mindenhová magammal viszem, hogy figyelmeztessen a feladatra! Én szükségét érzem, és hiszek egy új kiegyezésben. Előbb - utóbb eljön az ideje!
Tóth Éva
|
