Csak a közel állók értették meg azonnal, hogy mi történt: a hívők közé vegyült török terrorista, akit a merénylet után éppen egy Lúcia névre hallgató szerzetesnő azonnal ártalmatlanná tett, néhány méter távolságból a pápára lőtt. A tragédia azonban mégsem következett be, mert, ahogy Boldog II. János Pál többször hangoztatta: egy kéz meghúzta a ravaszt, egy másik kéz pedig eltérítette a gyilkos golyókat.
A pápa a lövések nyomán, arcán fájdalmas mosollyal, vértől áztatott fehér reverendájában, titkára, Stanisław Dziwisz karjaiba omlott, majd a készenlétben álló vatikáni mentőautó tört utat a tömegben, hogy a halállal küzdő Szentatyát a Gemelli kórházba szállítsa.
A szemtanúk szerint a pápa útközben egyfolytában lengyelül fohászkodott Jézushoz és Máriához. Az orvosok a négy óra 20 percig tartó műtét során meggyőződtek róla: mindössze néhány milliméteren múlott, hogy a lövések nem oltották ki Karol Wojtyła pápa életét.
1981. május 17-én, a ma már Boldog II. János Pál betegágyáról imádkozta el a Vatikáni Rádión keresztül a Regina Caeli imát, az egész világot megrendítve szavaival: „Meghatottan köszönöm meg mindnyájatok imáit és megáldalak benneteket. Imádkozom testvéremért, aki rám lőtt, és akinek őszintén megbocsátottam. Máriának pedig megismétlem: Totus tuus ego sum” – Teljesen a tiéd vagyok.
Radio Vaticana - Magyar Kurír
Bagi László - Pesir Albert
|