|
Gyermekkorában Gudrun sokszor imádkozott a hat millió zsidó meggyilkolását levezénylő egykori SS-vezetőért, aki ugyanúgy istenhez könyörgött lánya boldogulása érdekében.
A Gestapo fejeként Himmler szinte mindenhová magával cipelte lányát: Gudrun még Dachauba is ellátogatott, arra a helyre, amely a német koncentrációs táborok modelljéül szolgált. A lány sétái a gázkamráktól néhány méterre estek, miközben bálványként tisztelte apját és annak leghűségesebb bérenceit. Gudrunnak soha nem sikerült ezt a bélyeget letörölnie magáról, de nem is nagyon tett ellene: apja életének utolsó éveiben Heinrich Himmler emlékezetének fenntartásáért küzdött.Heinrich Himmler így ír háborús naplójában az akkor 12 éves lányáról: „Ma ellátogattunk a dachaui koncentrációs táborba. Mindent láttunk: a körtefákat, az összes olyan festményt, amelyet a foglyok készítettek. Csodálatos volt. Ezt követően sokat ettünk. Nagyon szép volt”. Himmler öngyilkossága után Gudrun édesanyjával együtt a brit zónában maradt, majd négy évre börtönbe került; elmondása szerint ezek voltak élete legrosszabb évei. Szabadulása után Bielefeldben talált menedéket, ahol autodidakta módon varrást tanult, miközben egyre közelebb került a Stille Hilféhez.
Gudrun Himmler ma Münchenben, egy teljesen átlagos külvárosi házban éli mindennapjait. Az idős hölgyet alig lehet látni, csak a szomszédjainak adatik meg a lehetőség, hogy a világtól szinte teljesen elvonultan élő náci szimpatizánst egyszer-egyszer megpillantsa. Gudrun 81 évesen mentális és fizikai értelemben is kifejezetten jó állapotnak örvend, sőt, az őt ismerő újságírók szerint az asszony kezében kivételes hatalom összpontosul. Gudrun nem tagadja, hogy a Stille Hilfe tagja lenne, magát azonban egy haldokló szervezet egyszeri tagjaként aposztrofálja. „Igaz, hogy segítek, de nem kívánok ennél többet mondani” – nyilatkozott lakonikusan az asszony.
Gudrun egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy a háború után megszervezte a csehszlovákiai Theresienstadt koncentrációs táborban szolgálatot teljesítő Anton Malloth őr visszavonulását. Amikor egy cseh bíróság a férfi távollétében halálra ítélte Malloth-ot, Gudrun a Stille Hilfe pénzét felhasználva bérelt egy szobát egy München melletti földbirtokon – azon a területen, amely egykoron Rudolf Hess birtokát képezte.
Nem Malloth volt az egyetlen náci, akinek a társadalomba való „integrálódását” könnyítette meg a Stille Hilfe. Az 1946 óta titokban működő szervezet istápoltjai között van a „lyoni mészáros”, Klaus Barbie és az olasz partizánokat gyilkoló egykori SS-tiszt, Erich Priebke. A korai években ők segítették Adolf Eichmann és Josef Mengele kimenekítését is a távoli Dél-Amerikába. A csoport az egykori SS-tisztekből verbuválódott ODESSA-val működött együtt, a papírmunkát pedig Rómában Alois Hudal katolikus püspök végezte. Az egyik leghírhedtebb kedvezményezett Franz Stangl volt, akinek nevéhez a treblinkai haláltáborban fogvatartott egymillió zsidó lemészárlása fűződik.
Ezen a héten arra is fény derült, hogy a Stille Hilfe finanszírozza a Németországban élő holland háborús bűnös, 88 éves Klaas Faber védelmét, míg korábban a tárgyalása előtt egy héttel 89 éves korában elhunyt Samuel Kunz, a belzeci megsemmisítő tábor egykori őrének jogi ügyét támogatták. Bennfentes neonácik elárulták: a hétvégi tanácskozás témái között szerepelt a 28 ezer ember haláláért felelős John Demjanjuk pere, valamint az idén elhunyt háborús bűnös Martin Sandberger családjának megsegítése.
www.mult-kor.hu
|
