|
Az utóbbi időben Szíria megnövekedett regionális befolyását több szomszédos ország problémáinak megoldására is felhasználta.
Damaszkusz jelentős szerepet játszott például az iraki választások után kialakult, nyolc hónapig húzódó politikai patthelyzet feloldásában. Most pedig az újabb összeomlással fenyegető libanoni politikai helyzet miatt fordul az arab világ reménykedve Szíria felé, annak ellenére, hogy Damaszkusz a legtöbb fegyverrel rendelkező libanoni erő, a radikális Hezbollah támogatója.
Washington egyre gyakrabban csalódik Szíriában, amely szerinte a
Hezbollah támogatásával felszítja a térségben a feszültséget. Nemrég az amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton kijelentette: "Szíria nem felelt meg reményeinknek és elvárásainknak" az elmúlt húsz hónap során, illetve "nem teljesítette nemzetközi kötelességeit sem".
Az Egyesült Államok, arab szövetségeseivel együtt 2005 óta próbálja kiszorítani a szíriai befolyást Libanonból. Azonban a Damaszkuszt korábban megkerülő arab hatalmak - főként Szaúd-Arábia - később kénytelenek voltak elismerni Szíria súlyát a térségben. Ebben a hónapban szaúdi és szíriai tisztségviselők tárgyalásokat folytattak, hogy elejét vegyék egy esetleges libanoni belső konfliktusnak. Ez hatalmas változás az elmúlt évek elkeseredett vetélkedéséhez képest, amelyet a két vezető - Bassár el-Aszad szíriai elnök és Abdallah szaúdi király - személyes ellentéte csak súlyosbított.
Libanon szinte bármelyik pillanatban robbanhat, mivel egy nemzetközi vizsgálóbíróság a 2005-ben meggyilkolt korábbi miniszterelnök, Rafik Haríri ügyében folytat nyomozást, és várhatóan hamarosan a Hezbollah tagjait is megvádolja majd a merényletben való részvétellel. A libanoniak attól félnek, hogy ez megbuktatja az amúgy is törékeny nemzeti egységkormányt: ez utóbbiban ugyanis a jelenlegi miniszterelnököt, Haríri fiát támogató Nyugat-barát erők mellett a Hezbollah is képviselteti magát. A radikális síita szervezet Szíria egyetértésével azt követeli a kormányfőtől, Szaad Haríritől, hogy szakítsa meg a kapcsolatokat a nemzetközi bírósággal.
Szíria és Libanon folyamatosan tárgyalnak az ügyben, de megbeszéléseik tartalmáról keveset tudni. Egy libanoni napilap, az
asz-Szafír múlt hétfői értesülései szerint a felek egy öt pontos kompromisszum-tervezetet fogadtak el, amelynek alapján Haríri valószínűleg ártatlannak nyilvánítja majd a Hezbollahot a merényletben, ha a bíróság előterjeszti a vádakat.
Ha valóban ilyen alkut kötöttek, az kudarc lenne a bíróságot pártoló Washington és Libanon Amerika-párti erői számára, amelyek attól tartanak, hogy az ország teljesen a Hezbollah befolyása alá kerül. Siker lenne ugyanakkor Szíriának, és újabb példát nyújtana arra, hogyan szerezte vissza súlyát a térségben saját feltételeit diktálva.
Damaszkusznak ráadásul úgy sikerült megerősítenie pozícióját, hogy végig figyelmen kívül hagyta Washington közeledési gesztusait.
Barack Obama amerikai elnök többször is próbált nyitni Szíria felé, például azzal, hogy 2005 óta először nevezett ki nagykövetet az országba, illetve vezető amerikai diplomatákat küldött tárgyalni
Aszaddal, annak reményében, hogy sikerül őt eltávolítani Irántól és a helyi szélsőséges csoportoktól. Szíria azonban nem hagyta cserben sem Iránt, sem a Hezbollahot, sem a Hamászt, ahogy a közel-keleti békefolyamatra vonatkozó elvein sem változtatott.
A Washingtonnal ápolt kapcsolatok tehát már azelőtt kihűltek, hogy igazán felmelegedhettek volna. A múlt hónapban Aszad azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy amerre jár, káoszt hagy maga után a világban. "Talán Afganisztán stabilizálódott? Vagy Szomália? Vagy sikerült stabilitást teremteniük Libanonban 1983-ban?" - tette föl a kérdést a szíriai elnök az al-Haja című újság hasábjain, a 15 évig húzódó libanoni polgárháborúra is utalva, amelybe 1983-ban avatkoztak be az amerikaiak, s ennek ellenére csak 1990-ben lett vége. A vádakra válaszul Susan Rice, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a libanoni szuverenitás tiszteletben tartását, valamint a Hezbollah és más katonai szervezetek kifinomult fegyverekkel való ellátását kérte számon Szírián. Szíria és Irán segítsége nélkül a Hezbollah nem lehetne továbbra is a legjelentősebb és fegyverekkel legjobban ellátott libanoni milícia - mondta Rice október végén.
Szíria szerepe mint jelentős regionális erő új keletű. Néhány évvel ezelőtt még inkább csökkent befolyása, kénytelen volt például kivonni csapatait Libanonból, mivel Rafik Haríri meggyilkolása után
országszerte Szíria-ellenes tüntetések törtek ki. 2006-ban pedig úgy tűnt, hogy Damaszkusz kapcsolatai több arab állammal mélyrepülésbe kezdenek, miután Aszad "fél embernek" nevezte a szaúdi királyt és más arab vezetőket, mivel azok helytelenítették, hogy a Hezbollah foglyul ejtett két izraeli katonát egy határ menti rajtaütés során.
Az eset 34 napos háborút eredményezett a zsidó állam és a radikális szervezetnek otthont adó Libanon között.
Bár Szíria sokat profitálhatott volna az Egyesült Államokkal való
kapcsolatok fejlesztéséből, most, hogy megerősítette pozícióját a térségben, kevésbé érzi szükségesnek, hogy megfizesse a szorosabb amerikai kötődés árát. Aszad ugyanakkor szeretné, ha Washington továbbra is közvetítene a palesztin-izraeli béketárgyalásokban. Az elnök ezzel közvetve elismerte, hogy szüksége van az amerikaiak segítségére az izraeliek által 1967-ben elfoglalt Golán-fennsík visszaszerzéséhez.
Bagi László - Pesir Albert
Breuer Press International
|
