|
Románia egyik leghíresebb családjáról számos valós vagy annak vélt történet kelt életre, a Nicolae Ceausescu 1965-ös elnökké választását megelőző időszakról azonban nem sokat őrzött meg a köztudat. Cserei Gáborné, született Bokor Ilona egyike volt azon keveseknek, akik szemtanúi lehettek ennek az időszaknak.
Ilus néni férjével egy felső-háromszéki kis faluban, Esztelneken él. Fiatal leányként, a második világháborút követő székelyföldi szegénység elől, többedmagával menekült el Bukarestbe szolgálni. Egy, akkor szintén a fővárosban szolgáló falubelije ajánlotta be a Ceausescu családhoz 1947-ben. És bár csaknem hat évtizede hazatért, hogy kedvesével frigyre lépjen, élénken él emlékezetében a Ceausescuéknál töltött négy év. Románul is itt tanult meg, sőt fogadott gyerekei, Valentin és Zoe Ceausescu is megtanult néhány magyar szót.
Ceausescuék szakácsnője is csíki székely volt. A házaspár kedvelte a székely konyhát és jól bántak a két magyar ajkú alkalmazottal.
Ilus nénit hallgatva megbizonyosodhatunk, nem csak az azóta eltelt, mintegy hat évtized szépíti meg a Ceausescuéknál töltött négy esztendőt. Jól bántak vele, és a gyermekek is szerették. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy távozását követően többször is megpróbálták visszahívni.
A Ceausescu házaspár tett még egy próbát, és újra ellátogattak Esztelnekre, és a fiatalasszonyt férjestől próbálták meggyőzni, hogy költözzön újra Bukarestbe. A Cserei házaspár azonban a gazdálkodást választotta, igaz földjeiket alig tíz év múlva már csak a közösbe adva művelhették. Ilus néni azonban nem elégedetlen, örül a kicsi „kollektív” nyugdíjnak is, a gazdálkodás a nyolcvanadik esztendő körül már nem jelenthet megélhetést. Gyermekük nem lévén, Ilus néni a rokonok gyermekeit várja sajátjaiként haza. Nevelt gyermekei azonban többé sosem látogatták meg. Az elmúlt évtizedek folyamán Ilus néni a televízióból követte a Ceausescu család sorsát, mégis mindmáig dédelgeti az egyetlen életben lévő Ceausescu-gyermekkel való találkozás reményét.
www.dunatv.hu
|
