Levélírónk, állítása szerint szociális munkásként dolgozik, így már több olyan hajléktalanná vált emberrel találkozott, akinek sikerült megszöknie fogvatartóitól.
„Az áldozatok legtöbb esetben hajléktalanok, de mindenesetre olyan emberek, akik magányosan, egyedül élnek, nincsen család, vagy barátok, aki keresse, hiányolja őket. A fenti kritériumok mellett az áldozatnak még egy tulajdonsággal kell bírnia, még ha hajléktalan is, rendelkezzen legalább egy kis rokkantnyugdíjjal, hogy a munkaerő mellett, havi rendszeres pénzösszeg is álljon a házhoz.
A jelenség a nagyvárosokat, és a falvakat, községeket egyaránt sújtja.
Az áldozatokat nem egyszer saját otthonában kényszerítik embertelen körülmények közé. A házi munka apraját-nagyját rábízva, amit ha nem teljesítenek fizikai megtorlás követ. A nyugdíját, egyéb járandóságát elveszik tőle, és élelem gyanánt is csak azt kapják, ami náluk megmarad az étkezések után. Nyughelyük általában a melléképületekben van, az állatok helyén, nincs fürdés, télen nincs fűtés, és éjszakára bezárják őket, nehogy szökni próbáljanak.
Személyes okmányaikat már a legelején elveszik, gépkocsit, hitelösszegeket vesznek fel rá, amit ha nem írnak alá, ismét fizikai megtorlás követ. De nem egy olyan eset is előfordult már, hogy az áldozat nevére céget alapítottak, és számlatömböket, egyéb számára ismeretlen okiratokat írattak vele alá.” – áll a levélben.
Bagi László
|