|
A pápa beszédében kifejezte a katolikus egyház nagyrabecsülését mindazok iránt, akik „lelki emberként élnek a mai világban, amely sokszor nem érti és nem értékeli a vallásos meggyőződést.” Jelenlétük a társadalmi és a gazdasági életben – mondta – „ékes bizonyítéka annak, hogy az emberi léttől elválaszthatatlan a lelki dimenzió, vagyis hogy nem csak kenyérrel él az ember.” Ez az „egymás melletti”, építő társadalmi jelenlét fontos kiegészítője az egymással folytatott „szemtől szembeni” párbeszédnek.
A Szentatya kiemelte, hogy minden vallás közös lelki utat jár: az emberi lét végső értelmét, a szentet keresi, azt, ami egyedül képes kielégíteni az emberi szív vágyakozását. A humán és természettudományok értékes segítséget adnak a fizikai világ működésének megértéséhez, a lét-nemlét végső kérdésére azonban nem tudnak válaszolni, legmélyebb vágyunkat nem tudják kielégíteni, mert más síkon mozognak. A tudomány rendkívül fontos, mert megismerteti velünk a természet titkait; a hit pedig az erkölcsi jóra, az embertárs szeretetére, tiszteletére figyelmeztet, nemes cselekvésre ösztönöz az emberiség egész családja javára – fogalmazott.
„A II. Vatikáni Zsinat óta a katolikus egyház különleges hangsúlyt fektet a vallások közötti párbeszédre és együttműködésre. Ennek azonban kölcsönösnek kell lennie” – folytatta a pápa, emlékeztetve, hogy „a világ egyes részein az együttműködésnek feltétele, hogy kölcsönösen biztosítsák a lelkiismereti szabadságot és a megbélyegzéstől és üldözéstől mentes, szabad vallásgyakorlást azokban az esetekben is, ha valaki más vallásra tér.”
A különböző vallású emberek párbeszéde több szinten zajlik: az élet párbeszéde azt jelenti, hogy egymás mellett élünk és tanulunk egymástól; a cselekvés párbeszéde konkrét együttműködésre késztet a béke, az igazságosság és a teremtés védelme érdekében, ami magában foglalhatja az élet védelméért és a vallási dimenzió társadalmi jelenlétének megőrzéséért végzett közös munkát is. Végül a hivatalos tárgyalások szintjén nemcsak teológiai eszmecserékre, hanem a lelki gazdagság, az ima örömének megosztására is szükség van – mutatott rá a pápa, majd – ismét kifejezve őszinte megbecsülését hallgatói és azok hite iránt – valamennyiükre áldását kérte.
Összeállította: Bagi László - Pesir Albert
www.katolikus.hu
www.vatican.va
|
