|
Ön volt egy rövid ideig miniszterelnök-jelölt, milyen érzés volt ez az időszak?
Elnézve a mostani miniszterelnök-jelölteket, azt kell mondanom, jó érzés volt. Persze nem voltam miniszterelnök-jelölt, mert az az a személy, akiről a választások után a köztársasági elnök javaslatára szavaz az Országgyűlés, azaz ez csupán egy egynapos pozíció.
Akkor ezt be sem teszi majd az önéletrajzába?
Abba leginkább a szakmai tartalom kerül bele, ez nem annyira.
Ha már szakma, nemzetközi jogászként, aki ráadásul Prágában is dolgozik, mi a véleménye arról, hogy a cseh elnök és a miniszterelnök is hajlik arra, hogy Csehország is elismerje Jeruzsálemet Izrael fővárosának, valamint arról, hogy lesznek olyan országok, akik még a nagykövetségeiket is elköltöztetnék oda?
Egy ilyen ügyben egy államnak a saját érdekrendszerét kell figyelembe venni, most úgy tűnik, a cseh politika vezetői szerint az amerikai pozíciót érdemes követni, lelkük rajta. Azért azt tudni kell, az amerikai elnök döntésének, végrehajtásának messzemenő következményei lehetnek a Közel-Keleten, különösen az izraeli-palesztin viszonyban. Egyébként egy nagykövetség átköltöztetése sem azt jelenti, hogy bepakolnak két kamionba és átviszik a cuccaikat. Érdekesség, hogy Csehország sokat segített 1948-ban Izraelnek, ahogy az is, hogy az első állam, amelyik elismerte Izrael Államot az a Szovjetunió volt, nem pedig az Egyesült Államok. Ezt azért mondom, hogy a mai politikai eseményeket a mai politikai körülmények között érdemes vizsgálni.
Mindeközben Izrael folyamatos bírálatok kereszttüzében van, amelyek elsősorban Európából jönnek, akárcsak Magyarország.
Mindennek, így ennek is megvan az oka, Izrael bírálata például az ENSZ-ben az politikailag sokkal ambicionált, nagyon sok esetben van egy komoly Izrael ellenes politikai háttérmunka, ami csak a globális nagypolitika kontextusában értelmezhető. Magyarország esetében olyan helyről jönnek kritikák, olyan szervezetektől, amelyek felé hazánk kifejezett vállalásokat tett, az uniós alapszerződések, az Alapjogi Charta aláírásával. Magyarország esetében úgy néz ki, hogy a kritizálónak minden jogi alapja megvan a kritikához. Azon lehet vitatkozni, hogy igaza van-e a kritizálónak, netán nincs.
Prágában is dolgozik, mi a véleménye a jelenlegi cseh belpolitikai helyzetről, a választások után kormányalakítási nehézségekről?
Nem vagyok politikai elemző, de azt látom, van a politikai kultúrának, gyakorlatnak olyan hagyományai Csehországban, ami a kompromisszumkészséget jelenti. A kormányzás szerintem menni fog, ez is benne van a cseh politikai kultúrában, akár még kisebbségi pozícióból. Persze kérdés, hogy a győztes Babis attitűdje lehetővé teszi-e azt, hogy sokáig működjön, netán szétfeszíti a politikai kereteit.
A lengyel kormány élén történt változások Ön szerint eredményezhetik azt is akár, hogy innentől kezdve jobban Magyarországra figyelnek a kritikusok?
Még nem látni, hogy valóban kevesebb kritikát kap majd az új lengyel kormány, mint az elődje. A friss miniszterelnök mondott ilyet is, olyat is, egyfelől januártól ígért változásokat az EU-val kapcsolatban, de nyilatkozta azt is, hogy újra kereszténnyé szeretné tenni Európát. Nem a múlttal, a zsidó-keresztény hagyományokkal van a gond, hanem a jelennel és a jövővel. Például, ha az új lengyel kormány teszem azt elkezd lobbizni azért, hogy az alkotmányukban szereplő abortusztilalom legyen uniós szintű, akkor abból lesznek problémák, már azért is, mert az abortusz kérdése a nemzeti szuverenitás körébe tartozik. Nézzük meg, egy a saját szuverenitását védő ország akarná ráerőszakolni a saját politikai agendáját a közösség egészére, ebből lesznek komoly viták.
Miért, az abortusz ellen az Egyesült Államokban is lehet küzdeni, miért ne lehetne ezt megtenni Európában?
Küzdeni lehet, de Amerikában is igen furán néznek arra, aki elkezdi a föderális abortusztilalmat követelni, miközben előtte más ügyben pont a tagállamok szerepét növelte volna.
Nemzetközi jogászként mi a véleménye a németországi helyzetről, ahol most a választások után új koalíciós helyzet van, miután az előző nem jött össze. Martin Schulz, a német szocdemek vezetője a legutóbbi kongresszusukon azt mondta, aki nem lép be 2025-ig az Európai Egyesült Államokba, azt az országot ki kell rúgni a közösségből. Az ilyen nyilatkozatok nem szítják a már meglévő ellentéteket a tagországok között?
Schulz úr tudja, hogy miről beszél, de szerintem azt is tudja, ez nem fog megvalósulni ebben a formában. Miután még nincs kormány Németországban, így az ilyen nyilatkozatokat inkább egy belső használatra szánt politikai terméknek nevezem. Úgy gondolom, Martin Schulz a saját politikai pozícióit akarja tartani a német baloldalon belül. Gondoljunk bele, ő vesztett a választáson, normális körülmények között egy politikusnak ebben az esetben hátrébb kéne lépnie, ő ezt nem nagyon szeretné.
Németországban is zajlanak tüntetése Trump elnök döntése ellen, Berlinben izraeli zászlókat is égettek, amit Merkel kancellár el is ítélt, de az ottani baloldal ezt nem tette meg. Ez nem egyféle kettős mérce?
Nem feltétlenül az, egyébként én a zászlóégetést is egy kulturális kérdésnek tekintem, nem elsősorban politikainak. Ezt gondoltam akkor is, amikor a szélsőjobb képviselőin tették ezt Magyarországon.
Tényleg, Ön adakozni fog a Jobbiknak?
Úgy gondolom, ezt a csatát a Jobbiknak saját magának kell megvívnia, a kormánnyal, az Állami Számvevőszékkel szemben. Tudom, hogy most az egykor sokat szidott liberális, baloldali emberekre, zsidókra számítanak, de szerintem, majd ha a Jobbik bocsánatot kér régebbi tetteiért, akkor érdemes elgondolkodni az esetleges támogatásukon. Amíg ez a bocsánatkérés nem történik meg, addig a hülyeség minősített esete segíteni nekik, vívják meg maguk a harcukat. Én értem, véden i kell a többpártrendszert, meg a demokráciát, ez nem is lehet kérdés, én magam sokszor megkaptam ebben az ügyben is, hogy mi lenne, ha egy tisztességes pártra szállna rá az államhatalom. Erre is azt felelem, majd akkor azt megvédjük! Tudomásul kell venni, van egy bizonyos mennyiségű muníciónk és morális tőkénk! Ezt meg kell őrizni a valódi csatára, a valódi áldozat védelmére, nem pedig annak a védelmére elpocsékolni, aki ugyan áldozat, de egyben bűnös is.
Mi a jogászi véleménye az ÁSZ döntéséről a Jobbikkal kapcsolatban?
Abszolút nincs rendben, ahogy az sincs, hogy van egy jelentés, ami azonnal végrehajtható, nincs ellene bírói felülvizsgálati, fellebbezési lehetőség. Ennek még az Alkotmánybíróság előtt is buknia kell, Strasbourgban biztosan bukni fog. Ez egy csata, ez vívja meg a Jobbik, ez az ő csatája,
Mi történhet Strasbourgban?
Mint egy kötelezettségszegési eljárásnál, először azt nézik meg, az adott tagállam megsértette-e az uniós tagságból származó kötelezettségét. Van egy véleménye a tagállamnak, egy az Európai Bizottságnak, a bíróság dönt, amelyik megállapítja a jogsértést, utána megy vissza a vita a tagállam és a Bizottság elé. Ha nem jutnak dűlőre, akkor jön megint a bíróság, már Luxemburgban, ám ez az ügymenet sok időt vesz igénybe.
Akkor ezek szerint nem véletlen, hogy a választások előtt vették elő a Jobbikot.
Ez így van, én is így gondolom, ahogy azt is, egyik oldal számára sem hoz politikailag hasznosítható eredményt. Visszatérve a kérdésre, a második európai bírói eljárás dönthet szankciókról, ezek általában pénzügyiek, hozzá kell tenni, nagyon kevés ilyen ügy volt még eddig. Azért, mert általában a jogsértést elkövető államok politikai okokból igyekeznek a Bizottsággal megállapodni, hogy ne kelljen egy újabb bírósági eljáráson átmenni.
Köszönjük a beszélgetést.
|
