|
Valóban, az évkezdethez „megadták” az alaphangot az isztambuli szélsőségesek.
Az ilyenekre mennyire lehet felkészülni?
A magányos merénylőkre nem lehet felkészülni, igazán nekem az a problémám Törökországgal, miközben olvastam gazdasági elemzéseket, hogy növekedés várható náluk, ám mellette azt is gondolom, Törökország nagyon komoly bajban van. Egyrészt azért, mert az a fajta szekuláris gondolkodásmód, ami eddig jellemző volt, hiszen ezért is lehetett a NATO tagja, az a mindennapokban ütközik az iszlám gondolkodással.
Melyiknek van nagyobb támogatottsága?
A puccs rávilágított arra, hogy az a politika, amit Erdogan elnök a mindennapokban egyre markánsabban megjelenített, az egy iszlám állami gondolkodásnak felel meg, amiben több tízezer ember került börtönbe. Azt kell mondanom, a belbiztonsági, a hírszerző szerveknél egy ilyen letartóztatási hullám a napi konkrét feladatokban is megjelenik, ez felhívás is lehet a szélsőségesen gondolkodó emberek számára. Már azért, mert pontosan tudják, egy olyan belső válásg alakul ki, ami előrevetíti a terrorcselekmények árnyát.
Egy a Közel-Keletet, a török biztonsági szerveket is ismerő szakértő szerint, eddig nagyon jó kollégákkal dolgoztak együtt. ám most kezdő zöldfülűek kerültek pozícióba.
Ez biztosan így van, hiszen Törökország hadseregét, belbiztonsági szervezetét most gyakorlatilag lefejezték.
Emiatt is következett be a pár nappal korábbi merénylet is, amit az orosz nagykövettel szemben követtek el.
Érthetetlen, ami ott történt. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a Közel-Keleten egy nagyhatalom képviselőjének ne legyen személyi biztosító csapata. A merényletről készült felvételeken az látszik, az orosz nagykövet gyakorlatilag egyedül van a teremben, sőt a felvétel készítői is azt hitték, a nagykövetet később megtámadó, az ő személyi biztosítója, pedig a gyilkosa volt. Ez a személy nem a nagykövet mellé volt kirendelve, ő be tudott jutni erre a rendezvényre úgy, hogy sehol nem tudták kiszűrni. Nem tudom, hogy miként is volt ennek a rendezvénynek a biztonsági rendszere felépítve, az biztos, rés volt a pajzson. Viszont ilyen mértékű rést nem szoktak csak úgy maguktól hagyni, és most nem szeretnék összeesküvés-elméleteket gyártani, csak azt, egyszerűen érthetetlen számomra, ami ezen a rendezvényen történt.
Ez a merénylet egy napon volt a berlini terrorcselekménnyel, ami el is vitte a figyelem nagyobb részét, így nem tudni, hogy nagykövet elleni támadásnak mi lesz a következménye. Most ambivalens Törökország és Oroszország viszonya, van egy közös tűzszünet féleség Szíriában, ami persze nem sokkal később meg is szűnt, de egyesek szerint a merénylet egyfajta szövetséget hozhat létre. Ön szerint miért hallgat ebben az ügyben is most Oroszország?
Folyamatos mérlegelés zajlik az oroszoknál. Az elmúlt másfél-két évben felépült egy hihetetlenül profi propagandagépezet, amelyik megállás nélkül szondázza, hogy egy-egy támadás, intézkedés mennyit hoz, mennyit visz. Ha azt érzik, jobban jönnek ki azzal, hogy egy visszafogottabb Oroszországot mutatnak, akkor ezt teszik. Most legutóbb, amikor Amerika kiutasított 35 orosz „diplomatát”, akkor villámgyorsan leellenőrizték, ha erre egy hasonló lépéssel felelnek, az nem lesz jó. Ez egy megfontolt, nagyhatalmi törekvés mentén történt. Oroszország most ismét birodalmi gondolkodás mentén közelít a világhoz. A kiutasítás esetén meglátszott, mennyire is képesek felmérni a helyzetet, hiszen az első reakció az volt orosz részről, hogy akkor ők is kiutasítanak 35 amerikait, sőt még egy iskola bezárásáról is szó volt, majd a visszajelzések után Putyin elnök döntött másként. Ugyanez a tudatos kommunikáció, a húzd meg-ereszd meg szemlélet van a törökökkel kapcsolatban is. Emlékeztetni szeretnék, hogy 2015-ben volt egy időszak, amikor hihetetlenül rossz volt az orosz-török viszony, ami rögtön meg is érződött a török gazdaságban egy visszaeséssel. A török gazdaságnak minden ilyen helyzet csak rosszat jelent, hiszen nem állnak elég erős lábakon. Törökországban a belső politikai válság, az iszlamisták okozta válság és a gazdasági válság melegágya egy súlyos biztonságpolitikai helyzetnek, amire példát is láthatunk majd 2017-ben. Ebben a helyzetben az oroszok tökéletesen látják, rájuk nagy szüksége van Törökországnak, amit természetesen ki is használnak.
Oroszország erőt mutat, de vannak ott gondok is. Van egy anyahajójuk, amit bevetettek, majd gyorsan vissza is vontak, gépek zuhantak le. Ez nem egy fiaskó?
Oroszország most próbálgatja a haditechnikai kapacitásait. Azt látni kell, a kilencvenes években a fegyverzeti rendszereik minősége zuhanásszerűen romlott. Nyilván vannak csúcstechnológiáik, ezeket elsősorban eladásra fejlesztettek, de az, hogy valamit rendszerbe állítsanak, még nem nagyon megy. Ilyen ez az egy anyahajó, bár meg kell jegyezni, Franciaországnak is csak egy van ilyenből, ami szintén ne volt nagyon sikeres. Az oroszok most próbaként megmutatták, hogy nekik is van anyahajójuk, majd miután kiderült, hogy van még rajta mit csiszolni, visszatértek azokhoz a rendszerekhez, amik eddig jól működtek. Azért azt is meg kell jegyezni, senki sem gondolta volna ezelőtt másfél évvel, hogy Oroszországnak milyen robotrepülőgép kapacitása van és más rendszerei, amikkel a Kaszpi-tengerről tudtak négyezer kilométer távolságból az Iszlám Államra.
Említette előbb a fegyverkereskedelmet. Mi van akkor, ha ezek a modernebb technikák az irániak kezébe kerülnek?
Kerültek már ilyenek az irániak kezébe, hiszen a Kaszpi-tengerről felszálló gépekből egy-két darab Irán területén leesett, gondolhatjuk, ezeket szétszedték az irániak. Ám az is igaz, hihetetlenül megerősödött az orosz fegyverkereskedelem, ennek egy jelentős állomása Irán. Már ezért is azt gondolom, hogy 2017-ben nagyon komolyan kell számolni Iránnal is.
Említettük már Szíriát, ahol egyrészt rettenetes állapotok vannak, de másutt meg ugyanúgy zajlik az élet, mint évekkel ezelőtt. Ennek mi lehet az oka?
Azt, hogy Szíria egyes részein egy furcsa béke van, ahol a békés részeken lakók ne érzik, hogy pár kilométerre tőlük a földi pokol van, ez valóban egy furcsa kettősség. Aztény, hogy a térségben egyébként egyre inkább kirajzolódik egy siíta politikai és katonai erő, ami Irán, Irak, Szíria egyes térségeiben nagyon komolyan meghatározza az erőviszonyokat. Ebben a kérdésben Törökország abszolút ellenfele Asszadnak, már ezért is vagyok erősen szkeptikus, ha valaki azt mondja, a térségben gyors rendeződés várható. Rengeteg erővektor, a fegyverfelvevő piac és még sorolhatnám. Miközben mi az Európai Unióban arról beszélünk, hogy a menekültválság miatt is milyen jó lenne, ha rendeződnének a térségben viszonyok, azért meg kell jegyezni, csak Franciaország az elmúlt három-öt évben 11 milliárd euro értékű fegyvert adott el itt, de Németország is 9 milliárdért értékesített.
Akkor az EU vezetői eléggé képmutatóak vagy erős ez a megfogalmazás?
Nem, az EU valóban képmutató.
Ha már EU, akkor mennyire élesíti a már meglévő ellentétüket ez a helyzet Törökországgal?
Biztonságpolitikai szempontból én magam sem szeretném Törökországot, ez a vízum történet, amit Törökország erőltet nagyon nem jó. Az a rossz migrációs politika, amit Európa az elmúlt évtizedekben folytatott, arra nem lehet a nemzeti, gyors megoldás sem a válasz. Szerintem a törökök 2017-ben is folyamatosan próbálkoznak majd a migránsfegyverrel zsarolni. Lehet azt mondani, hogy a törököknek sem lehet érdekük a menekültek „rászabadítása” Európára, de azt is gondolom, ez azért rossz, mert ahol megjelenhet egy állam zsarolási potenciállal, ahol rá kíván kényszeríteni az Unióra bármit is, az minden, csak nem normális politikai hozzáállás.
Mindeközben a világ és a Közel-Kelet vár az USA-ra, ahol még az Obama adminisztráció működik, mostanában, a mandátuma végén, néha hajmeresztő tettekkel, ám közben már beiktatására vár az új elnök, Trump is. Most mi történik, mi történhet?
Egyrészt azt le kell szögezni, az Egyesült Államok biztonságpolitikája nagyon sok kívánnivalót hagyott maga után az elmúlt években. Van egy alapvetés, amit Amerika elfelejtett, ez igaz Obamára és Trumpra is, mindketten fogalmaztak már úgy, hogy bizonyos térségekben meg kell jelenni, míg másokból el kell tűnni. Bármilyen mozgás is történik, azt meg kell érteni, a biztonságpolitikában nincs légüres tér! Amikor az USA úgy döntött, Irakot feladja a térségben egy biztonságpolitika mentén, ahol mindenkivel diplomáciailag próbál meg egyeztetni, ennek láttuk a következményeit, kezdve az Iszlám Állammal, és lehetne folytatni. Ebben a térségben sok minden elromlott, erre nem válasz az, amit Trump mond, hogy így kell hagyni, mással kell foglalkozni, mert muszáj! Ebben a térségben most két nagyon komoly állam és erő van, Izrael és Törökország. Azt nem szabad hagyni, hogy Törökország olyan irányba sodródjon, ami Izraelt veszélyezteti, ebben Amerikának komoly feladata van. A másik, a szélsőséges szervezetek megfékezése és ebben Izrael támogatása. Annak, hogy Izrael keményen lép fel a térségben az érthető, egyszerűen nincs más lehetősége. Ha ebben a kérdésben is csak a diplomáciai irányba megy el az egész, az szintén kudarc lesz. Vannak kényszerpályák, amikben az Egyesült Államoknak Izraellel együtt kell működnie, ezt a térséget Izrael jobban is ismeri, ha ezt az amerikaiak elfogadják, akkor lehet normális megoldásokat alkalmazniuk.
A térségben ott van még Jordánia is, ahol most mintha biztonság lenne.
Jordánia egy látszatbiztonságban élő ország, Európa, a biztonságpolitikai szakma is elhitte, vannak olyan országok, ahol nem fordulhat elő nagy baj, elegendő csak Észak-Afrikára gondolni az arab tavasz kapcsán, szerintem a biztonságpolitikai szakértők egyszerűen elaludtak. Jelenleg Európának hamis biztonságérzete van nagyon sok téma kapcsán, elhittük, hogy a hidegháborúnak vége, a baljós árnyakat egyszer és mindenkorra sikerült legyőzni 1990 körül.
www.breuerpress.com
|
