|
Azon a vissza nem térő szerda estén, mintha az egész Ráday utcai teázó galériáját betöltötte volna a bensőséges melegség, ami olyan erőteljesen sugárzott Timiből, aki egészen közel hozzám egy matracon ülve égszínkék szemeivel veszett el a tekintetemben. A szája előtt tartott teáscsészéből halovány gőz szállt felfelé, hogy e tiszta arc még igézőbben ragyoghasson. Azokban a pillanatokban értettem meg, hogy a nő a létezés beláthatatlanul teljes misztériumának őrzője, a fogantatáskor istennőként méhében, az idők kezdete óta ismételten megteremtvén a világot. Miközben a nőiesség igazi jelentőségében feloldódtam, bűnbánattal hajoltam közelebb, bízván, hogy megbocsátást nyerhetek, addigi életemben megesett női lelkek megsebzéséért, amiket legtöbbször tudatlanságomban, akaratlanul ejtettem.
- Olyan furcsa most az arcod, és a tekinteted zavart tükröz - jegyezte meg Timi kissé aggódva.
- Lehetséges - válaszoltam nagyon halkan. - Azt hiszem a te lényed által világosulhatok és tisztulhatok meg, hogy a mai naptól más szemmel tekinthessek a nőkre, és nagyobb tisztelettel fordulhassak feléjük.
- Máris más nők felé akarsz fordulni? - kérdezte nevetve.
- A te angyali feddhetetlenségű kisugárzásod értette meg velem, milyen isteni csoda a nő, és mi férfiak mennyire nem vigyázunk erre a teremtésre, s csak saját önzo vágyaink beteljesülését látjuk benne. Ráébresztettél, mennyire kevés az a gyengédség, odaadás, amivel a legtöbb férfi, velem együtt természetesen, a nő felé fordul.
- Remélem tényleg jó hatással lehetek rád - mosolyodott el Timi.
- Valami különös kegy által ma este ráébredhettem, hogy mennyire nem ismerem a nőket, és mennyire nem láttam a férfi ösztöneimtol, amik egyre vadabbul hajtottak egyik nő ölelésébol a másikéba.
- Ezek szerint nem éltél visszafogott életet.
- Felfokozott életet éltem, a szenvedély magával ragadva vakított el, megfosztva az érzések mélységétől, a közelség varázsától, a lelki egyesüléstől. Legyőzhetetlen, állandóan újrateremtodo vad vágyak hajtottak, hogy folyamatos zakatolásukkal, akár a száguldó expresszvonat elvigyenek az igazi értékek mellett, melyek rám várva ott csillogtak a falusi vasútállomások gyéren megvilágított fénytelen peronjain, remegő kezüket nyújtva felém, igyekezvén megértetni velem, hogy meg kell húznom a vészféket, és le kell szállnom a szürkeségnek látszó létbe, hogy egy átvirrasztott éjszakán meglelhessem csillogásukat. Szerény körülményű, messziről egyáltalán nem is észreveheto kis házacskákban lelhettem volna csak rá a megkerült boldogság megannyi gyémántjára, amit azelőtt sohasem ismerhettem meg, hiszen csak a pompázó kivilágított állomásokat láttam, a fényárban úszó csillogást, amikben ott rögtön megkaptam a boldogságot, vagyis mindazt, ami parányi része csak a boldogságnak. Határtalan egyszerűségemben, úgy véltem, csak a nagy csarnokok onthatják a szépet, és érdemlik meg a jót, a kiváltságosok gazdagságában, mialatt az igazi kiváltságosok messze földeken, falusi állomásokon szerényen meghúzódva emelkedtek a mennyország felé, csendesen ülve a kopott vakolatú ház előtti festék nélküli padon. Amint itt ülök veled látom csak, hogy milyen jelentéktelen része ez a teljességnek.
- A boldogság teljességének nincsenek határai - jegyezte meg Timi szelíden.
- Tökéletesen látom magam előtt a körvonalait. A te lényed egésze maga a beteljesült boldogság.
- Hiszen nem is ismersz.
- Amit ismerek, az elegendő ahhoz, hogy így érezzem. És ahhoz, hogy a parázs lánggá dagadjon elég egy kósza, váratlanul feltámadó szellő, ami életet lehel a tűzbe, hogy lángnyelvei beboríthassanak akár egy egész várost. Azonban valóban igazad van, hiszen határtalan még mindaz, amit benned minden új pillanatban fellelhetek, apró szikrákat melyek a szívemben lángolnak fel. A pillanatban ami ezerszer is újra születik ha találkozol velem.
- Találkozom veled - hallottam a tündér hangját, és éreztem, mialatt szavai belevesztek az illatos teapárás levegőbe, hogy hirtelen kiteljesedik lelkemben a világ, minden csodájával, magasztos érzésével, idilli képeivel. Újjászületésem áldott perceit élhettem át, feloldódva és beleveszvén a boldogság lágyan simogató, felhevült testemet gyengéden körülölelő mindenségében.
Amint újra beleittam a teámba, különös ízét egészen másképpen éreztem, mint néhány perccel azelőtt, és üdesége kellemes forrósággal járta át a testemet. Valami csoda folytán, amit a mellettem ülo szép szőke pultoslány keltett életre létezésével, ott a Ráday utca teázójában, minden külső beavatkozás nélkül újra megszülethettem, egy új világra, amit bár jól ismerek, de mégis megannyi csodáját fedezhetem fel a szeretett lény által, akár az idők végezetéig…
|
