|
-Olyan régen találkoztam ilyen tiszta tekintetű lánnyal, akinek ha a szemébe nézek a körülöttem lévő világ köddé foszlik, és nem érzem, hogy egy sörhabtól ragacsos pulton könyökölök. Megszűnnek a körülöttem álló, üres tekintettel maguk elé bambuló unalmas arcú férfiak, akik az alkohol mámorában feloldódva bátrabb próbálkozásokat is magukénak éreznek ha hozzád szólnak. Félreérthetetlen célzásokkal, ezerszer elcsépelt közhelyekkel igyekeznek kicsalni a telefonszámodat, remélvén, hogy primitív vágyaik tárgyaként beteljesülnek elképzeléseik, amik a te szépségedből fogantak. Félek, a helyzet ami adódott most nekem itt ebben a füstfelhőben úszó romkocsmában, a hátulról nekemjövő alkohol után türelmetlenül áhítozó emberek előtt, elég sekélyes helyzet ahhoz, hogy elmondhassam neked, amit érzek, leírva a fényt, ami arcodra hullva remegőn tovasiklott most, miközben a mellettem álló fiatalember áthajolva a pulton rendelt: "Két kisfröccsöt légyszíves". - Türelmesen várom, amíg Timi, a szép szőke pultos lány beteljesíti eme férfiú óhaját, és hozzájuttatja a hőn áhított nedűhöz. Miközben nézem őt, munka közben azon töprengek, hogy mi az ami annyira megfogott benne tegnap, amikor először láthattam, és mi az ami kiváltja belőlem ezt a mérhetetlen őszinteséget, és ami miatt nem zavar, hogy ennyire kiadom magamat. Merengésemből Timi érzékien lágy csillogású hangja ragad magával, örömmel tudatván, hogy újra tud rám figyelni, így folytatom:
-Arra vágyom, hogy a félhomályos szobában az ágyon ott feküdjél mellettem, és gyönyörködhessek benned. Furcsa egy kívánatos nőnek azt mondani, hogy mindez beteljesítené a vágyamat, és arcod gyengéd érintése, tested hajlatainak lágy, alig érzékelhető hullámzása, ívelt körvonalaidat körbeölelő fény árnyékának látványa boldoggá tenne. Gyengéd csókot lehelnék a homlokodra, lezáruló szemhéjadra, és mindebből mégsem hiányozna a teljesség. Persze mindez csupán olyan álom, ami nemsokára szertefoszlik, amikor bejelented, hogy több éve boldog párkapcsolatban élsz. De akkor is olyan hevületet ébresztettél bennem, ami kellemes forrósággal töltötte el a lelkemet visszaadva a reményt a szerelemre, amire az utóbbi évek alatt megéltek miatt már teljesen alkalmatlannak véltem magamat.
-Nincs barátom, ugyanis két hónapja szakítottunk - mondta halkan de ekkor meghitt világunkba érzéketlenül újra betört egy cigarettát vásárolni szándékozó nő, aki képtelen volt eldönteni, hogy valójában melyik márkájúval szándékozza mérgezni magát.
Oldalról ránéztem és szerettem, igen, a remény most más színben láttatta velem a körülöttem lévő világot, és legszívesebben megöleltem volna őt.
-Te vedd meg az egyiket én megveszem neked a másikfajta cigit - fordultam felé.
-Te észnél vagy arc? Be vagy papírozva? - kérdezte kidülledő szemekkel.
A gondolataimba való visszatéréssel azonnal kiszakítottam magamat ebből az alantas hangvételű társalgásból és a jövő boldog képeit alkottam meg képzeletemben, látva magam előtt a Ráday utca egyik teázójának emeletén a félreeső sarkot, ahol a gyertyák fényénél teát iszok Timivel, miközben óhatatlanul is összeér a szűk helyen a térdünk… Két tenyerébe fogja a meleg, illatos párát sóhajtó hevült teáscsészét, és rám mosolyog.
-Szerda este nem dolgozom - suttogja Timi egészen közel hajolva az arcomhoz.
-Szerda este - ismétlem néhány nappal később, ezúttal magamnak, miközben ezt írom neked kedves olvasóm az újságba, ami a találkozásunk előtti nap, kedden fog megjelenni, és amit most a kezedben tartasz…
|
