|
Ha egy kicsit mindenki jobban magába néz a válasz egyszerű: nem!
Vannak, akik jótékonykodnak, ám nagy részük kizárólag önmaga miatt, megváltásból...
Az év többi napján is vannak ugyanis, akik éheznek, fáznak, az utcán alszanak, és rengeteg árva gyerek, kutyus, akik szeretre, ölelésre, törődésre, vagy akár csak egy kedves szóra, mosolyra vágynak.
Ám az év többi napján amikor nem látványos, ezek az emberek nem törődnek velük, eléstálnak mellettük közömbösen, mert számukra hozzátartozik a mindennapi világ és utcaképhez...
Kissé álszent... Nem de??
Na és a család...
Elszalasztott pillanatok, percek, szeretet, érzelmek...
Ma még itt vagyunk egymásnak, ám soha nem tudhatjuk, hogy kinek, mennyit mértek ki az égiek.
Az egész éves közömbösség nem váltható meg ezen az egy-két napon drága ajándékokkal...
Ne csak ezen az egy napon hullassunk könnyeket eltávozott szeretteinkért...
A holtak már nem beszélnek, ám az e világiak jelzései, segélykérése, mondandója, érzései, ne legyenek csupán pusztába veszett kiáltások...
Ezt ne csak akkor ismerjük fel könnyek közepette, amikor már túl késő, hogy nem tettünk, amikor tehettünk volna, nem mutattuk ki, amikor még megtehettük volna...
Lássuk meg a könnyeket a mosoly mögött, és vegyük észre a kétségbesett kiáltásokat, a némaságba burkolózva...
Bagi László újságíró jegyzete
|
