|
|
|
Csodaszép, ünnepélyes fehér éjszaka borul Leningrádra. A Néva torkolatánál fekvő szigetek dús zöldjétől az akna- s grántáttűz perzselte ligetekig az első vonalban, a Nyári Kert vén tölgyeitől, melyek közt az éjszaka bűvös csendje honol, a folyóparti bozótokig, s a városon túl, hol gránátok robbannak, felderítők betörnek a német fedezékekbe - mindenütt ott vibrál a fehér éjszakák különös fénye, ott bújócskázik a fák közt a hajnal vérpiros csíkja...
|
|
|
|
Egy csapásra vége szakad a csendnek, s többé már nem kihalt a város. Nagyszabású komor színjáték kezdődik: mintha az ég és a víz valamennyi csillaga, kristálya, súlyos- süvítő szilánkok alakjában, zöld tajtékot vetve zuhanna alá. Leningrád s mindkét part ágyúdörgéstől hangos. Aknasivítás, zúgás, fütyülés tölti be a levegőt, fehér, vörös, zöld rakéták röppennek fel innen is, onnan is, fürge motrocsónakok cikáznak ide-oda.
|
A csendes éj varázsa szertefoszlott. Az ellenséges part felől szörnyű robbanás hallatszik, az erdő felett iszonyú láng vet lobot, s csap sisteregve az égig. Odafenn repülőgépek húznak el. A mieink, vagy elleséges gépek - lehetetlen megállapítani. Zúg, morajlik minden, mindkét part tűz alatt van, közel s távol egyaránt lövöldöznek, a legkülönbözőbb ágyúk döreje száll a víz felett...
Akármilyen komor is legyen a látvány, mely szemetek elé tárul, azt hiszem abban megegyezhetünk: ritka művész az a festő, aki híven megfesti a látottakat: az éjszakai csata színpompáját, a vizet, a földet, az égboltot a leningrádiakat, a város hű fiait, Leningrád védőit...
Pesir Albert
|
|
Fotót készítette: www.9may.ru
|
Nyomtatható változat
Ajánlja a cikket
|
| --- visszalépés ---
| | forrás: ahirlap.hu
|
| |
|
|
|
