|
|
Oradour sur Glane, a mártírfalu
|
Oradour sur Glane francia kisváros már nem a régi. 1953-ban új települést alapítottak a régi mellett, miután 1944-ben a németek kegyetlenül lemészárolták annak teljes lakosságát. A Waffen SS tagjai 642 emberrel végeztek néhány óra alatt. A háború után De Gaulle tábornok úgy döntött, nem építik újjá a szellemvárost, érintetlenül hagyják meg a német barbárság emlékművének.
|
|
A német precizitás, az embertelen, állatias gyilkosságokban is mindenapos volt "über mensch"-ek között!
1944. június 10-én néhány nappal a szövetségesek normandiai partraszállása után a Waffen SS „Das Reich” SS páncéloshadosztály részét képező 4. (Der Führer) páncélgránátos ezred 1. zászlóaljának 3. százada jelent meg Oradour-sur-Glane faluban.
|
Fél kettőkor a kétszázhét SS-katona kettéválasztotta a tömeget, a férfiakat elkülönített a nőktől és a gyerekektől, majd hat istállóba és pajtába terelték őket, ahol főleg a lábaikra célozva sortüzet nyitottak, ezután szalmával borították be őket és rájuk gyújtották az épületeket. A 190 férfi többsége nem halt meg azonnal, elevenen égtek el a tűzben. Aki szökni próbált lelőtték. Öt férfinak mégis sikerült megszöknie. Egyikük – bizonyos Marcel Darthout – a mészárlás hatvanadik évfordulójára rendezett megemlékezésen elmondta, hogy az utolsó pillanatig nem hitte, hogy lőni fognak.
245 nőt és 207 gyermeket a falu középkori templomába zártak, ahol a főhajóban elhelyezett láda felrobbantása után géppuskázni kezdtek, majd a földön fekvőkre szalmát és székeket dobáltak és felgyújtották őket. A menekülőket lelőtték. Egyetlen nő, Marguerite Rouffanche asszony élte túl a brutális kivégzést: 3 méter magasból az ablakon kiugorva egy fa alatt sikerült megbújnia. Egyedül az ő elbeszéléséből tudjuk, hogy mi történt 1944. június 10-én Oradour sur Glane templomában. Ezek után a náci német katonák körbejárták a falut és rágyújtották a házakat a néhány otthon maradó, járásképtelen öregre. A mészárlás után a helyi pékség kemencéjében öt elszenesedett holttestet találtak: a péket, a feleségét és három gyermeküket.
A települést a háború után megőrizték úgy, ahogy pusztulása napján maradt. Az autók, a babakocsik, a varrógépek mind eredeti helyükön vannak. 1999-ben “mártírfaluvá” nyilvánították, és Emlékközpontot nyitottak a régi és az új falu között.
Ma turisták és zarándokok járhatják a néma utcákat.
Pesir Albert
|
Fotót készítette: www.france-voyage.com
|
Nyomtatható változat
Ajánlja a cikket
|
--- visszalépés ---
| forrás: ahirlap.hu
|
| |
|
|
|