Dr. Kamarás Péter ma a legismertebb büntetőügyvédek egyike az országban, neve szinte nap, mint nap megjelenik a médiában. Az ember azt gondolná, hogy igen ő megvalósította azt az álmot, amire valószínűleg egész életében vágyott. Ám Kamarás Péter megdöbbentő őszinteséggel vágja az olvasók arcába nemrég megjelent Fricska című életrajzi kötetében, hogy bizony, csak azért lett ügyvéd, mert nem volt más választása, ezt dobta neki az élet.
|
|
- Középszerűen nem érdemes csinálni egyetlen szakmát sem. Kellenek a komoly kihívások, hogy érezzük az értékét a munkánknak. Az életben nincs még egy sansz, és én sokszor türelmetlen is vagyok – vallja dr. Kamarás Péter.
- Gyerekkoromban arra vágytam, hogy több életem, és ezzel együtt több szakmám legyen. Talán ezért is tudtam, mindig egy újabb vonalra állni. Voltam kerületi ügyész, és újságíró is, amire mindig is vágytam. De tíz év után abba kellett hagynom. Hogy miért? Az élet hozta így. Nagy rendező, és akkor engem lemosott a magyar újságírók palettájáról. De azt én sem mertem volna soha álmodni, hogy ügyvéd leszek, ez számomra is a legdöbbenetesebb fordulat az életemben. Szembesültem azzal, hogy nincs más választásom: ügyvéd leszek, vagy elveszett ember. Az ügyvédként eltöltött 13 év megadta számomra mindazt a szakmai, anyagi és erkölcsi elismerést, amit azelőtt évtizedekig nem kaptam meg. Gyerekkorom óta vágytam szép autóra, mégpedig arra a bizonyos vadmacskás fajtára, és lám megadatott. Úgy élek, ahogy mindig is szerettem volna, és nem vagyok senkinek sem kiszolgáltatott – kezdte ügyvédi karrierjének, nem éppen szokványos történetét a sztárügyvéd.
- Az ügyvédeknek tudomásul kell venniük, hogy legnagyobb ellenségük a saját ügyfelük. A tenyeremből eszik, amikor indul az ügy, és a legnagyobb ellenségem lehet, ahogy halad előre. Az ügyvéd dolga, hogy megtalálja azokat a pontokat, amelyek tényleg a védelem érdekeit szolgálják. Azok által kell kihoznia az ügyből a lehető legjobbat. Nem sportszerűtlen ígéretekkel kell elkápráztatni az ügyfeleket, hanem valós tettekkel – fejtegeti Kamarás Péter.
Bagi László
|
