|
A nyáron gyönyörű, az egykori Pallavicini uradalomból kialakított nagyfai birtok egy darabját szögesdrótkerítések szabdalják szét. A kerítésen kívül akár juhokat is lehetne legeltetni, mint egykor azt Stadler József tette, s vált országosan népszerűvé üzleti tevékenységeivel. A „pásztorok királya” a drótkerítés mögött vár ránk, s arcán a szaporodó ráncok jelzik: a királyok sorsa olykor nem a dicsőség, hanem a megalázó szenvedés…
Stadler Úr! Előttünk néhány perccel járt Önnél a NAV munkatársa. Meg kell kérdeznem, mi járatban volt?
- Ez egy kölcsönadási ügyletből származó, korábbi ügylet, amelyet nem szerepeltettem az adóbevallásomban. De erről nem akarok többet mondani.
Mennyi pénzzel tartozik az adóhatóságnak?
- Jogerősen négy év tíz hónap börtönbüntetést kaptam, valamint 67 millió forintos vagyonelkobzással bűntettek. Állítólag nem fizetettem be 67 millió forint társasági adót. Ez természetesen nem igaz, ellenem koncepciós eljárás zajlik. Ha kijutok innen, előszedem a papírjaimat, amelyek között igen érdekes irományok vannak, és bebizonyítom a vádak ellenkezőjét.
Önről pro és kontra, sok mindent elmondtak már. Milyen embernek tartja magát most, hogy nem először ítélték el rövidebb-hosszabb időre?
- Én nem sorolom magam a bűnözők közé. Nem csökken a népszerűségem annak ellenére, hogy megint be vagyok csukva. Nem kisebb lett a szimpatizáns táborom, de nagyobb, mint volt. Hogy minek köszönhetem ezt? A 90-es években – amikor fénypontomon voltam – az ország minden pontján komoly üzleti érdekeltségeim voltak. Mások néhány milliókért vásároltak milliárdos üzleteket, üzemeket, de ezt én nem tettem. Pedig volt rá lehetőségem. Sajnos belementem a stadionépítési ügyletbe Akasztón, aminek végül csak a kárát láttam. Már tudom, nem kellett volna nekem a focival foglalkoznom, s akkor ma nem itt beszélgetnénk.
Soha nem esett szó arról, hogy kinek a javaslatára, befolyására fogott bele az akasztói stadion megépítésébe?
- Első körben én nem Akasztón akartam megépíteni a futballstadiont. A kiskőrösi város vezetése az akkori polgármesterrel az élen kezdeményeztek velem tárgyalásokat. Elfogyott a város pénze, s úgy gondolták, én mint befektető beteszem a pénzem a fociba. Nem is lett volna ez rossz ötlet, ha ott építhettem volna meg a stadiont. Mondták, megépíthetem a stadiont, de a földterületet nem adják el nekem, erre megsértődtem. Nem is érdekelt tovább a dolog. A következőkben Kecskeméten szerettem volna építkezni, de ott a városvezetők nem voltak ebben partnerek. Maradt végül Akasztó.Sajnos elvették tőlem a stadiont, és hermetikusan lezárták a végrehajtók. Pedig az összes levelezésem, dokumentációim és főleg bizonyítékaim ott rekedtek bent az iratraktárban. Nem jutok hozzá ezekhez, így nem tudok érdemben védekezni sem a vádakkal szemben. Hát ez törvényszerű eljárás? Egy ízben beküldtem egy emberemet, hogy hozzon ki iratokat, bizonyítékokat az őrzött objektumból. Kicsempészte ezeket végül ennek köszönhettem, hogy nem kilenc évet kaptam, hanem négyet! Ám, ha valamennyi irathoz hozzáfértem volna, ma szabadlábon lennék!
Ezzel a hatalmas iratanyaggal mi lett? Még bent van a stadion raktárában?
- Nem. Bedarálták…Húsz évig kellene őrizni a törvény szerint.
A sok jó szándékú ember mellett a gazdagoknak törvényszeren ellenségeik is lesznek. Az állandó küzdelem sokszor tönkreteszi a magánéletet, nincs idő a családra. Az Ön első felesége elvált magától, ezután sok, rövidéletű kapcsolatba bonyolódott. Nem volt Ön mellet egy határozott, erős nő, aki olykor irányította volna a nehéz pillanatokban akár az üzleti tevékenységét is.
- Ez nem egészen van így. A gyermekeim anyja, az első feleségem éppen ilyen volt, erős és határozott. Kivette a részét a munkából. Amikor azután becsuktak, elege lett a bizonytalanságból és nyilván neki ez nem volt kellemes állapot. Ha nem ültem volna börtönbe, talán ma is együtt lennénk. Szerettem őt.
Ma is szereti? Ha kezdeményezné, visszamenne hozzá?
- Engem mindenki határozott embernek ismert meg. Ha eldöntöttem valamit, azt azonnal végrehajtottam. Nála is így volt: amikor úgy éreztem, hogy ő nem áll úgy helyt, ahogyan nekem az jó lenne, rögtön szóltam a börtönparancsnok úrnak, hogy telefonáljon a nejemnek és jöjjön be hozzám nagyon fontos ügyben. Meg akarom szakítani a kapcsolatot a feleségemmel. Eldöntöttem, kész. Így is történt. Húsz perc alatt lerendeztem a dolgot. Már nem mennék vissza hozzá. Az üzletben is azért értem el eredményeket, mert nem változtattam meg soha az eredeti döntésemet!
Stadler Úr! föl kell tennem a kérdést: hol hibázta el? Hibázott egyáltalán?
- A fociba nem kellett volna beleszállnom! Az akasztói stadiont nem kellett volna megépítenem. A többit elnézték volna nekem…A futballpiacra való betörésem azonban jelentős érdekeket sértett. Azt is tudom már, kivel nem kellett volna nekem üzletelni, olykor barátkozni. Amint letöltöm a büntetésem, meg fogom nevezni azokat, akik a vesztemre, az üzleti kapcsolataimra törtek. Lehet könyv lesz belőle.
A megnevezendő emberek között van esetleg politikus?
- Az adóhatóság nem szállt rám csak úgy! Egy ideig nagyon kellemes volt a kapcsolatom velük, jól tudtunk együtt dolgozni. De beépített emberek mindenütt vannak, nálam is volt. Erre a főleg ukrán piacra – mert oda szállítottam élelmiszert és italárút – sokaknak fájt a foga.
Jól következtetek, amikor azt mondom: aki ma az ukrán piacon átvette Stadler József helyét, és ő szállítja oda az árúját, az lehet az, aki az adóhatóságot ráküldte Önre?
- Az föltétlenül az ellenségemnek mondható. Mert egyébként azt a piacot, amit én uraltam, soha nem tudták volna megszerezni. Politikus-vállalkozó szólított fel egy ízben engem, hogy adjam át a piacot! Nem adtam. Az orosz felvevő piac óriási, sokan pályáznak ma is rá.
Annak idején felajánlotta Stohl Andrásnak és Tánczos Gábornak, hogy dolgozzanak a Stadler üzletben. Miért akart segíteni rajtuk?
- Mert tudom tapasztalatból milyen kikerülni a börtönből úgy, hogy semmi pénzkereseti lehetőségük nincs. Mindig szimpatizáltam Stolh Andrással, szerettem, amit csinált. Tánczos Gábor esetében meg vagyok győződve arról, hogy nem ez a gyerek követte el azt a súlyos bűncselekményt.
Vissza a focihoz: három évvel ezelőtt Détári Lajos volt világválogatott labdarúgó megkérte Stadler Józsefet, legyen a Vecsés labdarúgócsapatának a főszponzora. Mi lett ebből az ajánlatból?
- Nagyon elgondolkoztam ezen a dolgon. Arra jutottam, ha még egyszer beleszállnék a fociba, akkor azt nem Vecsésen tenném. Előbb csak anyagi támogatásról volt szó, kértem, írják össze kik azok, akik még rajtam kívül anyagilag támogatják az együttest. Kiderült, mindössze tíz százalékot adtak volna az én kilencven százalékos támogatásomhoz! Kicsit hülyének néztek. Mondtam, köszönöm szépen.
Most lát-e hiányt valamiben? Elégedett-e a börtönkörülményekkel?
- Hát, itt ökröt sütni nem lehet. Nekem nincs problémám az ellátással, ha nem kapnék enni, akkor is ellennék, mert küldenek nekem élelmet. De sajnos látom, hogy az elítéltek 70 százaléka itt sokkal jobb körülmények között él, mint kint! Már, ami az étkezést, tisztálkodást illeti.
Stadler József könyvtáros sok órát tölt el a könyvtárban. Van ideje gondolkodni. Például azon: bűnösnek, vagy ártatlannak érzi magát?
- Semmiben nem érzem magam bűnösnek. Kétséget kizáróan nincs bizonyítva az, amit állítólag elkövettem. Nyugodt a lelkem ebben a kérdésben. Csak az hibázik, aki dolgozik, természetesen én is követtem el sok butaságot.
Szabadulása után visszatérne a vállalkozásaihoz? Netán az ukrán piacot visszavenné?
- Már nagyon nehéz lenne. De nem lehetetlen. Szinte elölről kellene kezdeni, de nekem az ismerettségeim révén ez menne.
Egy helyen azt nyilatkozta, elmenne az országból. Mégis, hová?
- Írtam egy hosszú cetlit, mihez kezdek szabadulásom után. Valóban tervezem hogy esetleg más országban. Ukrajnában, vagy Németországban.
Akár az mondjuk az ukrán állampolgárságot is fölvenné?
- Igen, akár azt is…
Faragó Ottó
|
