|
Nem sok minden derült ki annak a telefonbeszélgetésnek a tartalmáról, amelyet múlt pénteken folytatott egymással az amerikai és az orosz elnök. Annyit viszont tudni, hogy a szóba került sürgős ügyek között szerepelt a szíriai konfliktus is, amellyel kapcsolatban mindkét nagyhatalom a politikai megoldásban érdekelt.
A reménykedésre okot adhat, hogy február végén Szergej Lavrov orosz és John Kerry amerikai külügyminiszter Berlinben már egy közös stratégia kidolgozásáról folytatott megbeszélést a közel-keleti országot közel két éve sújtó válság ügyében. Az orosz diplomácia vezetője ráadásul “nagyon építőnek” nevezte a találkozót. Azt is megjegyezte, hogy Obama második hivatali ideje külpolitikai tekintetben konstruktívabbnak tűnik az elsőnél.
Dmitrij Trenyin, a moszkvai Carnegie Centre politikai kutatóintézet igazgatója szerint áttörést jelentene, ha az Egyesült Államoknak és Oroszországnak sikerülne mindkét oldalon – a kormány és a lázadók táborából egyaránt – tárgyalópartnereket találni és őket egy asztalhoz leültetni. A külpolitikai szakember szerint abban Moszkva és Washington már egyetért, hogy egy új szíriai kormányban nem szabad részt vennie sem a radikális iszlamistáknak, sem pedig Bassár el-Aszad szíriai elnöknek. Oroszország pedig ezzel semmit sem veszítene, hiszen semmilyen kötelezettsége nincs Aszaddal szemben – tette hozzá a szakértő.
A nyugati hiedelmekkel ellentétben a mai Szíria már nem igazi szövetségese Oroszországnak. A Szovjetunió és Aszad apja, Hafiz között létrejött “házasság” már a múlté – mutatott rá Trenyin. Moszkva Damaszkuszba irányuló fegyverszállításai – amelyek jelentőségére gyakran rámutatnak a szíriai konfliktussal kapcsolatos tartózkodó orosz magatartás magyarázatakor – az orosz fegyverexport egészét tekintve csekélynek mondhatók. A szakember ugyanakkor hozzátette: a szovjet időkben létesített kapcsolatok egy része bizonyára megmaradt – becslések szerint a közel-keleti országban jelenleg is több mint 20 ezer olyan orosz nő él, akinek szíriai házastársa van. A férjek többsége a Szovjetunió valamely egyetemén végezte felsőfokú tanulmányait. Trenyin szerint ezek a kötelékek akár segítségül is szolgálhatnak egy lehetséges Aszad-utód megnevezésében. A szakember mindezzel együtt hangsúlyozta: Szaúd-Arábiától, Irántól vagy Törökországtól eltérően Oroszországot nem fűzik önös érdekek Szíriához.
Moszkva a szövetséges helyett az akadályozó szerepét játssza a szíriai konfliktusban, és ennek megfelelően Kínával együtt már két, az Aszad-rezsimet büntető határozatot is megvétózott a Biztonsági Tanácsban. Emellett a partneri viszonyt megőrizve a hatályos szerződések keretében fegyverekkel és bankjegyekkel látja el Damaszkuszt. A szakember szerint viszont Oroszországnak ebben a minőségben komoly ráhatása lehet a konfliktus alakulására, s így hosszú idő után ismét jelentős befolyással bírhatna a nemzetközi színpadon – mutatott rá Trenyin.
Az akadályozó szerep mellett szól az is, hogy az orosz külpolitika alapelveinek ellentmond egy ország belpolitikai konfliktusába való beavatkozás – tette hozzá a szakember. “Mi nem foglalkozunk rezsimváltásokkal” – nyomatékosította nemrég Lavrov. Oroszország ugyan hivatalosan elismerte a “védnöki felelősség” nemzetközi elvét, de mint a múlt példái mutatják szabadon értelmezi azt. Miközben Moszkva szinte mindenütt ragaszkodik a be nem avatkozás politikájához, addig 2008-ban a szomszédos Grúziában habozás nélkül a szakadár Dél-Oszétia katonai védelmezőjeként lépett fel.
Trenyin úgy látja, Oroszország szíriai konfliktussal kapcsolatos tartózkodó álláspontjának további, és szerinte legfontosabb oka az arab világban kitört lázadások orosz megítélése, amely alapvetően különbözik a nyugati értelmezéstől. Oroszország a tunéziai, egyiptomi és líbiai felkelésekre kezdettől fogva nem demokratikus forradalmakként tekintett. Ehelyett azt jósolta, hogy a fordulat nyomán a világi vezetést iszlamista erők fogják felváltani. Az orosz külügyminiszter csak “gyerekes fecsegésnek” nevezte azokat a nyilatkozatokat, amelyekben az arab tavaszt a demokráciával társították.
Szíriát illetően Oroszország abból indult ki, hogy Aszad meg tudja akadályozni az orosz szempontból a nagyobb rosszat jelentő iszlamista hatalomátvételt – emlékeztetett a külpolitikai szakember. Most azonban, amikor látható, hogy a szíriai elnök képtelen helyreállítani a rendet hazájában, Moszkva egyre inkább attól tart, hogy mindössze néhány száz kilométerre saját konfliktusfészkétől, a muszlimok lakta Észak-Kaukázustól örökké parázslani fog az iszlamisták elleni másik harc is. Oroszországot mindeközben aggasztja annak eshetősége, hogy az Aszadnak szállított fegyverek illetéktelen kezekbe kerülnek. Trenyin szerint Moszkvának emiatt is érdeke, hogy mielőbb véget érjenek a harci cselekmények egy politikai megoldás segítségével. A szakértő megjegyezte: ha ez amerikai-orosz együttműködéssel sikerülne, az jó alapot jelentene ahhoz, hogy a két nagyhatalom az iráni kérdésben is közösen lépjen fel.
Oroszország a Szovjetunió felbomlása óta most először kerülne a nemzetközi események konstruktív alakítójának szerepébe, ami minden bizonnyal Vlagyimir Putyinnak is jobban tetszene, mint az eddigi szereposztás – összegezte álláspontját Trenyin. Ehhez azonban mindkét fél részéről új gondolkodásmódra van szükség – tette hozzá.
Breuerpress
|
