|
Minden személyes tapasztalatom és valamennyi témába vágó kutatás ugyanarra a következtetésre jut: a felsőfokú végzettség megszerzése az egyik legjobb befektetés a jövőbe. Akinek diplomája van az többet keres, az egészségesebb és hosszabb életet él. Tudjuk azt is, hogy a jobb diploma (a jobb egyetem, a jobb képzés) többet ér.
Jó egyetemet csinálni drága mulatság. Iszonyatos mennyiségű pénz kell hozzá. A kérdés már csak az, hogy ki fizesse meg a diploma árát. Persze rávághatjuk, hogy fizessen az állam, hiszen valamennyien profitálni fogunk abból, ha kitűnő szakembereink lesznek. Ez valós érv. De az is igaz, hogy a közvetlen haszonélvező maga diák, a későbbi szakember, akire jobb, könnyebb élet vár. Ezért aztán etikailag természetesnek tűnhet, hogy helyes az állam és a hallgató között megosztani a képzés költségeit, mint ahogy a képzés hasznai is megosztva jelentkeznek majd.
Ez viszont újabb kérdéseket vet fel. Mi történjen azokkal, akik bár tehetségesek, jól teljesítenének, de nincs pénzük tanulni, mert családjuk nem áll úgy anyagilag? Ha ők kimaradnak a felsőoktatásból, akkor kétszeresen is rosszul járunk. Rosszul jár az ország, és rosszul jár a tehetséges de tanulni nem tudó diák.
Ma sem ingyenes a felsőoktatás. Nagyjából minden második egyetemista, főiskolás önköltséges képzésre jár. Ráadásul azt is tudjuk, hogy az önköltséges képzésben több a nehezebb anyagi helyzetben élő diák, mert ők annyi hátrányt összeszednek 18 éves korukra, hogy nehezebben jutnak be a legerősebb egyetemekre, melyek jellemzően állami intézmények, és államilag finanszírozott helyek. Ez teljesen abszurd, igazságtalan helyzet.
Mit kellene tenni? Több dolgot is.
1. Minél szélesebbre kellene kinyitni a felsőoktatás első évfolyamát és az első évet lehetőség szerint ingyenessé kellene tenni valamennyi intézményben. Aki tanulni akar, az hadd tanulhasson. Bizonyíthassa, hogy rátermett és tehetséges.
2. A második évtől legyen verseny. Mindenki fizet, de nem mindenkinek kerül ez pénzébe, mert a legjobbak a képzés költségeit fedező, sőt a megélhetést is biztosító ösztöndíjat kapnak. A jók ingyen tanulnak, a gyengébbek maguk állják a költségek egyre növekvő hányadát.
3. A mai intézményfinanszírozást (azt, hogy a költségvetés az egyetemeknek, főiskoláknak fizet) felváltaná a kettős finanszírozás. A pénz egy részét továbbra is az intézmények (az állami felsőoktatás intézményei) kapják, de belép a közvetlen hallgató finanszírozás is. Az állam a neki szükséges szakokon tanuló legjobb diákoknak ad ösztöndíjat, függetlenül attól, hogy azok állami vagy alapítványi, egyházi iskolába járnak-e.
Ilyen alapelvek érvényesítésével mindenki jól jár, aki teljesít. Jól jár a tehetséges és jól tanuló diák, jól járnak a jó minőségű képzést nyújtó egyetemek hiszen a legjobbak hozzájuk fognak menni, tiszta helyzetbe kerül a költségvetés és nyer az ország, mert a legjobbak teljesítménye majd valamennyiünknek is hasznot hoz.
Persze nem biztos, hogy igazam van. Lehet, hogy a fenti modellnek is több buktatója van. De jó lenne értelmes vitát folytatni, higgadtan, tisztességesen. És végleg elfelejteni a szociálisnak hívott hazug népszavazást, ami csak arra volt jó, hogy konzerválja a mai igazságtalan, szociálisan perverz, nem teljesítményösztönző és fenntarthatatlan felsőoktatás rendszerét.
www.dkp.hu
|
