|
|
|
De miért tabu a halál? Miért eufemizálunk mindent, ami a súlyos betegségekkel, közeli halállal, temetéssel kapcsolatos? A századforduló környékén már ott tartottunk, hogy a művészek rendszeresen ábrázolták a "szép" halált. A XX. század végére pedig oda jutottunk, hogy elrejtjük, elhallgatjuk, minden magánügy, ami ezzel kapcsolatos. Nem osztozunk más fájdalmán, sokszor már az is zavarba ejtő, hogyan fejezzük ki részvétünket. Sokaknak már a temetésen is kínos sírni, illik elfojtani a kitörő érzelmeket.
|
|
|
|
De hogy tudjuk így megélni és feldolgozni gyászt? Biztos jó ez így? Lehet, hogy vissza kellene engedni néhány olyan hagyományt, rítust az életünkbe, melyek az eltávozók elengedését könnyítik meg a családnak? Lehet, hogy saját érdekünkben néha mernünk kellene gondolni rá és meg kéne tanulnunk kezelni a kezelhetetlent...?
|
A halál hírére sok esetben az első reakció a hitetlenség és lesújtottság. Gyakori az ilyenkor adott „nem hiszem el” válasz. A teljes vagy részleges emocionális bénultság, az érzelmi reakciókra való képtelenség jellemzi. Funkciója a késleltetés, az ember így igyekszik fokozatosan magához engedni a megrázkódtatást.
A temetés utáni időszak a gyász legnehezebb időszaka. Az érzelmek és a gondolkodás is kavalkádszerűen nyilvánulhatnak meg. A hozzátartozó magatartására és másokkal fenntartott kapcsolataira is sok esetben ambivalencia jellemző.
A nők rendszerint erősebben élik át a szomorúságot, és a bűntudatot, a férfiak pedig gyakrabban szorongnak és éreznek dühöt. A nők általában keresik az emberi kapcsolatokat, fontos számukra az, hogy a gyásszal kapcsolatos érzelmeikről beszélhessenek. A férfiak leggyakrabban magányosan gyászolnak, illetve a nemi szerepeknek megfelelően úgy érzik, erősnek kell maradniuk a nehéz időszakban is, hogy a családot összetarthassák.
A csecsemőknél még nem alakul ki haláltudat, viszont az óvodás és iskoláskorú gyerekek már képesek különbséget tenni élet és halál között. A serdülőknél gyakorivá válhat a csavargás, bűnözői magatartás.
A gyermekhalál miatti gyász, a perinatális gyász nagyon sok sajátossággal bír. Egy gyermek elvesztése az egész családnak nagy megrázkódtatást jelent, de a fájdalom rendszerint az édesanyát sújtja legkomolyabban, aki nagyon gyakran vádolja saját magát a történtekért. Bár egy gyermek halála fokozhatja az összetartozás élményét, nagyon nagy számú a gyermeküket elvesztő párok válási aránya.
Pesir Albert
|
|
Fotót készítette: Metropol RU
|
Nyomtatható változat
Ajánlja a cikket
|
| --- visszalépés ---
| | forrás: ahirlap.hu
|
| |
|
|
|
