|
|
|
Az ősz az elmúlás kezdetének a jelképe, az iskolakezdés ideje és az arany, valamint a barna színek megtestesítője. Az ősz a mérsékelt égöv egyik évszaka. Trópusi, illetve száraz és hideg égövi tájakon nem létezik. A csillagászati ősz szeptember 23-ától december 22-éig tart. Szeptember 23: A napsugarak ismét az Egyenlítőn delelnek 90 fokos szögben. A nappalok és az éjszakák hossza az egész Földön egyforma. Ez az őszi napéjegyenlőség időpontja. Utána a nappalok tovább rövidülnek az északi félgömbön. Vége az Északi-sarkon tartó állandó nappalnak, jön a féléves éjszaka és a Déli-sarkon következik a féléves nappal.
|
|
|
|
Ady Endre: Párisban járt az Ősz
Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hőkölt belé
S Párisból az Ősz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögő lombok alatt.
|
Móricz Zsigmond: Ady Endre a ravatalon
A betegszoba mély csönddel csap rám, sötétből a világosba lépek, mégis megdöbbenés. Emberek állanak, megdöbbenve néznek, fakó emberek, hosszú sovány arc hajlik felém, szólalni nem mer. Fehér hölgy rajzol az ablakban, odanézek, ahova ő néz, s a szívembe ült a valóság, hiszen tudtam, de mégis, ez iszonyú, Ady hullája. Egy merev test a puszta ágyon, mélyen a vaságyon, fekete szegény tetem, egy lepedővel betakarva, a fekete, kendővel felkötött arc, odavetve az ágyra, hidegen, a haja a barna párnán. Borzasztó, tényleg halott. Nem merek visszanézni, hogy ő is látja, takarnám, akarnám meghazudtolni a halottat előtte, ki mögöttem áll, Mona Lisám, Ady halott. Leveszik a kendőt, már eléggé fagyott, jobbról nézem, halott, balról nézem, halott, rémüldözve lélekben járom körbe, halott, halott. Halott.(!) Halott, s lassan új objektummá lesz. Amint felismerem az idegen tömegben a múltat, egyre közelebb ér hozzám, lassan már él. Döbbenetes. A halál kiváltotta belőle a költő szilaj dacát. Hátravetett feje a barna rideg kőpárnát megnyomja, s haja, mint viharban csapzik homlokára. A nyaka az áll alatt, a nyaka, mély árnyék kiül a nyak nyelő.(...)A homloka kemény, minta sárga márvány, orra éles és fénylő, arca kékesen árnyalt, tegnap borotvált. Fülei hátra repülnek, kékülő, szálló, halló, de nem hallgató fülek. Ember, a halál megvált.(...) Ember, a halál megad. Ember, a halál jól rendbe rakja, amit az élet szétrontott.(!)A jelentés, a lényeg, az örök: a halál. A hazugság, az élők ostoba kicsisége, az szakít el a haláltól, meghamisították a legfőbb jót, eltörölték a legfőbb szépséget: a halál felé haladjatok! Ha a halál vezet, megtaláljátok az igaz utat. Annyi az élet minden értéke, ami a halál halhatatlan vonalába van bekapcsolva. Az Ady költészete, jobban, mint emberé valaha: a halál fénylő jelentősége az életen át. Ady élve holtan élt: ezért lett örök érc a halál nehéz anyagában.
Bagi László - Pesir Albert
|
|
Fotót készítette: Kegyeleti Múzeum
|
Nyomtatható változat
Ajánlja a cikket
|
| --- visszalépés ---
| | forrás: ahirlap.hu
|
| |
|
|
|
