|
Szerinte a téli-tavaszi ellenzéki megmozdulások után nem szívódott fel az elégedetlenség Oroszországban. Az orosz fejlődés egyik jellemző vonása az elit és a nép közötti hatalmas szakadék. A mindenkori „cár” feladata, hogy megvédje a „bojárok” érdekeltségeit, ám mindig forradalmi helyzet alakul ki, amikor a központi hatalom meggyengül, és ezzel párhuzamosan megerősödik a „tulajdonos osztály”, amely harcot kezd a „szabadságért”. A hatalom jelenleg védekezik, ez magyarázza a Putyin harmadik ciklusában hozott represszív jellegű törvényeket. Putyin a lényeget tekintve semmit újat hozott létre, csak illeszkedett a régi hagyományokhoz. Ha a mostani helyzetben Putyin az elit érdekeit védi, a nép lázongani kezd, a ha viszont „a nép oldalára áll”, az elit fog ellene fordulni.
A jelenlegi helyzetben a hatalom birtokosai előtt két választás van 1) megőrizni a rendszert, de leváltani a vezetőt. 2) megváltoztatni a rendszert (ebben az esetben a vezető akár maradhat is).
A vezetőt le lehet váltani, de ettől még semmi nem fog megváltozni.
A hatalom összeomlása bármikor bekövetkezhet. Bármi kiválthat tömeges megmozdulásokat: ha valaki meghal egy tüntetésen, ha vallási provokáció következik be, ha eszkalálódnak a nemzetiségi ellentétek, vagy lecsökken az olaj ára.
Ellenelit most is van Oroszországban. Medvegyev elnöksége idején történt egy jelentős elmozdulás: a „szilovikok” aránya az establishmenten belül 45 %-ról 20 %-ra csökkent. Jelenleg a konzervatív bürokrácia képviselőinek hatalma a legjelentősebb. Nekik most arra is lehetőségük van, hogy örökletes arisztokráciát alkossanak.
Medvegyev elnöksége tehát megbontotta az elit egységét, bekövetkezett az elit fragmentációja, egyrészt a hatalmi tandem miatt, másrészt mert Medvegyev idején jelentősen megfiatalodott az orosz establishment (különösen a régiókban végrehajtott személycserék nyomán). A fiatalok újabb és újabb javakat akartak, az „öregek” pedig ellenérzéssel figyelték Medvegyev kádercseréit.
A Medvegyev által helyzetbe hozott fiatalok, és a Medvegyev körül csoportosuló elit, amely szerette volna megakadályozni Putyin visszatérését, az eljövendő forradalom szövetségesei lehetnek. Ha a társadalom legszegényebb rétegei és a fiatal elit is csatlakozik a protestmogalomhoz, a forradalom elkerülhetetlen lesz.
A forradalomhoz egységes vezetés kell (ez most van kialakulóban); olyan emberek szükségesek, akik készek „harcolni” (ilyen különítmények felkészítése már most zajlik) és pénz is kell (üzletemberek és a Putyinnak bosszút állni kívánók titokban finanszírozzák az ellenzéket). A hatalomnak természetesen gazdag adminisztratív eszközök állnak a rendelkezésére, de egyvalami hiányzik: a nép őszinte támogatása. A megvásárolt lojalitás ugyanis nem nagy mozgató erő.
Ma egész Oroszországban elterjedt a protesthangulat. Régen az oroszországi lakosság elvándorlással, befelé fordulással, depresszióval reagált a kilátástalan helyzetre, most viszont más a hangulat: kézbe akarják venni az irányítást, megváltoztatni a fennálló viszonyokat. Ezt a folyamatot nehéz megállítani.
Putyin okos ember, de most nagyon nehéz helyzetben van. A „történelmi zsákutca” érzése váratlan lépéseket válthat ki. Minden látszat ellenére ma az ellenzék van offenzívában, a hatalom pedig védekezik. A hatalom vagy talál „asszimetrikus” választ, vagy elpusztul. Bárkinek, aki a Kremlbe költözik, tekintettel kell lennie az oroszországi nép mentalitására, politikai, jogi tradícióira.
Meg kell változtatni az oroszországi moralitást. „A pénz minden” mentalitás a zsákutcába vezette az országot. Oroszország olyan ország, hogy az fog győzni, aki morálisan magasabbra emelkedik a másiknál, becsületesebb, igazságosabb lesz - véli Kristanovszkaja
(Olga Kristanovszkaja: „Eto vojna. Nasztojasaja vojna za vlaszty, za szobsztvennszty, za moral, Novaja Gazeta, 2012. 09. 07.)
www.oroszvilag.hu
|
