|
Az emberrel egyidős fogalom a kísértés, így az élet gyakran válaszút elé állít. Ám a döntés mindig nehéz, pláne, ha érzelmekről, érzésekről van szó. De választani kell, mert csak az egyik úton haladhatunk tovább. Ha egyszerre két másik ember iránt is érzel valamit, nagyon nehéz mérlegre tenni, hogy hogyan válassz. Bármilyen döntésre is jutsz, hiszen azt választod, ami kevéssé fáj, de akkor is fáj! És a heg a lelkedben megmarad...
Ha egy kapcsolat nem működik, nem szabad erőltetni, le kell zárni és továbblépni. Részint önös érdekből, hogy ne zárjuk el magunk elől a lehetőséget, hogy megtaláljuk azt az embert, aki mellett boldogok lehetünk. Részint a másik iránti tisztességből, ha már nem szeretjük, adjuk meg neki is a lehetőséget, hogy őt is szerethesse más. Valamennyiünk életében fontos tényező az idő, és bizony véges. Éveket eltölteni egy rossz kapcsolatban, csak azért mert félünk változtatni? Már csak ezért sem szabad!
Az életben mindenkinek szüksége van egy társra, aki ha nincs is melletted, akkor is érzed, hogy a kezedet fogja. Aki, ha melletted ébred, akkor szép neki a reggel, akinek akkor van jó éjszakát, ha melletted hajtja álomra a fejét... Akihez mindig hazatérhetsz, aki visszavár. Aki, ha minden másban elbuknál, akkor is melletted áll, és a kezedet fogva felemel. Aki úgy érzi magát nélküled, mint az olló egyik fele, mert a kettő együtt sokkal többre képes.
Van, akinek azért nincs társa, mert egy olyan almára vágyik, amely sohasem kerül számára kézfogás közelbe, túl magasan van fent a fa tetején, másnak piroslik, így nem szakajthatja le.
Vannak, akik szerencsésebbek lennének, csak ki kellene nyújtani a kezüket, egy kicsit lábujjhegyre állni, és elérnék a számukra legszebb, legpirosabb, legédesebb almát a fán.
Ám az emberek többsége feladja azt, ami nincs kézfogás közelben, amiért egy kicsit is tennie kellene!
Végül vannak, akik beérik azokkal az almákkal, amelyek szemmagasságban, kézfogás közelben vannak, hiszen csak nyúlni kell érte, és letépni azt.
Ám, amikor beleharapnak nem elég édes, sőt savanyú, ezért inkább csalódottan eldobják, és újra és újra, magukra maradnak.
|
