|
Amikor megismersz valakit, elsőre találkoztok, kezet fogtok, és a szemébe nézel, amit a megérzésed ekkor sugall, mindig az az igaz!
Hiszen a megérzésünk, mi is valójában?
Természetes, belső, védelmi-riasztó rendszerünk, amit születésünk pillanatában belénk kódoltak!
Ameddig gyerekek vagyunk, sokkal jobban tudunk élni vele: ösztönösen használjuk, és ki tudjuk szűrni, hogy ki a jó, és ki a rossz ember...
Majd elkezdenek nevelni, szocializálni minket - a családban, az iskolában -, hogy nem szabad, ne ítéljünk elsőre, hogy csúnya néni, csúnya bácsi!
Így sokunknál elsekélyesedtek ezek az ösztönös megérzések, és védtelenné váltunk a rossz emberekkel szemben...
Szóval, ha megtanuljuk újra, hogy fontosak a megérzések, amelyeket még kisgyerekként ösztönösen használni tudtunk, sokkal kevesebbet fogunk csalódni életünk folyamán.
Megérzések!
Mindig, mindenkinek azt mondom, hogy nem kell félni tőlük!
Hanem használni és elfogadni, hogy mindez nem más, mint a természet adta, legjobb védelmi rendszer, amely megvéd a negatív külső hatásoktól, ugyanakkor megmutatja a pozitív tényezőket is!
|
