Kis híján megfojtották már csecsemő korában, majdnem belefulladt az árvaházi életbe, víz alá nyomták a filmgyárban, nem sok hiányzott hozzá, hogy torkán akadjanak házasságai, de mintegy dacból talán, mindvégig ura maradt a sorsának, ami egyúttal azt is jelenti, hogy halála fölött is maga akar rendelkezni, s ki tudja, nem szólalt-e meg fülében hívogatón az örökkévalóságból valami gyermekkori dalocska, mire nagyot szökkenve maga mögött hagyta zsibbadt lelke kínjait, hogy majd új életre keljen egy másikban, istenhozzádot int a világnak, melyet meghódított, s azután nem tudta mitévő legyen vele. Sose fogjuk megtudni, így ment-e el. Hiszen éppily könnyen elképzelhető, hogy csak kábán áttévedet a határvonalon, síva-zokokva szíve utolsó csücskébe húzódva, de nem volt, aki válaszoljon. Anyja kételyébe burkolózva jött közénk, s rejély ködében távozott...
A képek a Santa Monica-i, (Kalifornai) Állami Kórház hallotasházában készültek Marilyn Monroe-ról.
Pesir Albert
