|
Monika Hertwig nevéről senki nem asszociál egyből arra, hogy egy náci háborús bűnös lánya. Apja az az Amon Goeth, aki a Plaszow-i koncentrációs tábor vezetőjeként sportból nőket és gyerekeket lőtt agyon villája erkélyéről, és akit a Schindler listája című filmben Ralph Fiennes alakított. Amikor kivégezték Monika egy éves volt, és mindaddig, amíg meg nem nézte Spielberg filmjét, nem volt tudatában apja bűneinek.
Anyja, Ruth, aki Goeth szeretője volt, nem tudta rávenni magát, hogy felvilágosítsa lányát arról, hogy milyen ember volt az apja, így a gyerek egy ideális képet rakott össze a férfiról a családi képekről. Olyannyira rózsaszín képet festett róla, hogy amikor egy étteremben az egyik dolgozó karján észrevette a tetoválást, és kiszedte belőle, hogy a Plaszow-i táborból menekült meg, boldogan közölte a túlélővel, hogy az ő apja volt a tábor vezetője, és hogy mennyire örül, hogy valaki ismerte Goeth-öt. A férfi ezután kidobta az étteremből. Monika, aki ma 65 éves, azóta sem tudja feldolgozni, hogy apja embere tízezreinek a haláláért felelős, akik közül ötszázat saját kezűleg végzett ki.
Sterilizáció szégyenből
A dokumentumfilmben megszólaló utódok egységesen szégyellik elődeik tetteit. Ez a szégyen különböző súlyú tetteket generált az életükben, volt, aki zsidó hitre tért, mint Matthias Göring, ám a legsúlyosabb döntést a Göring családban a háborús bűnös fogadott unokája, Bettina és testvére hozták meg, akik sterilizáltatták magukat, hogy megszakítsák a Göring vérvonalat (eredeti nagyapjuk a pótnagypapa testvére volt). „Nem akartuk tovább örökíteni egy szörnyeteg vérét.”
Az 53 éves unoka Új Mexikóban él, Santa Fében, és a következőket mondta a filmben: „30 évesen köttettem el a petevezetékeimet, mert attól tartottam, hogy egy újabb szörnyeteget hozok a világra. Pont úgy nézek ki, mint ő – a szemeim, az arccsontom, a profilom. Sokkal jobban hasonlítok rá, mint a lánya.” Bettina elmondta a filmben, hogy a legnehezebb azt volt feldolgozni, hogy az imádott nagyanyja milyen odaadó híve maradt a náci eszmének még később is, illetve, hogy milyen könnyű lett volna kedvelni az 1946-ban háborús bűnösként kivégzett Göringet.
Adolf Eichmann, a hírhedt végső megoldás kivitelezője, akit Buenos Airesben fogtak el az izraeli nácivadászok, ugyancsak családot alapított. Fia, a most 55 éves régész, Ricardo Eichmann a következőket nyilatkozta: „a családunk történetét egy több tagból álló rakétához szoktam hasonlítani. Apám az a része volt, amely a tengerbe zuhant a kilövést követően, míg mi tovább repültünk. Boldog vagyok, hogy nem kell vele élnem.”
Horror és hazugság
Rainer Höss, az auschwitzi koncentrációs tábort vezető Rudolf Höss unokája sokáig nem mehetett vissza a családi szégyenfolt helyszínére, ugyanis a neve miatt nem engedték be Auschwitzba. A negyvenes éveiben azonban eljutott a táborba, mert úgy érezte, hogy szembe kell néznie „annak a horrornak és a hazugságoknak a valóságával, ami folyamatosan jelen volt a családunkban.”
A látogatás során, miután a családi villából a táborba vezető kertkapu láttán összeomlott, egy fiatal izraeli hölgy kérdőre vonta, hogy milyen érzés, hogy az ő nagyapja irtotta ki a lány családjának legnagyobb részét. Rainer elmondta, mekkora szégyent érez, amikor egy túlélő odament hozzá, átölelte, és csak annyit mondott: „nem a te hibád.” Rainer később elmondta, hogy mennyire sokat jelentett a családi múlt feldolgozásában az, hogy egy érintett, aki túlélte a náci haláltáborok szörnyűségeit, kinyilvánítja, hogy nem hibáztatja a gyermekeket az apák bűneiért.
Lehet-e szeretni egy tömeggyilkost?
Katrin Himmler sorsában is érdekes fordulat következett be, ugyanis egy izraeli férfival kötött házasságot. Himmler korábban könyvet adott ki a Himmler testvérekről, kísérletet téve arra, hogy valami pozitívot is kössön a névhez. Himmler szerint a leszármazottak kétféle végletbe esnek általában, vagy teljes mértékben elszakítják magukat az elődöktől, vagy félresöprik a negatívumokat, és feltétel nélkül szeretik őket. Viszont ott marad a kérdés, hogy képes-e valaki úgy szeretni bármely családtagját, hogy az tömeggyilkosságokat követett el? Katrin számára is igen nehéz volt feldolgozni ezt, ugyanis nagyanyja, akit az unoka rajongva szeretett, egészen a haláláig odaadó náci maradt, a Dél-Amerikába menekült náciknak még csomagokat is küldött. Ez a halála után a hagyatékban fellelt levelezésekből vált nyilvánvalóvá.
Chanoch Zeevi, a dokumentumfilm készítője szerint nagyon érdekes hasonlóságok mutathatók ki a leszármazottak, és a túlélők érzelmi reakciója között. „Igen erős, magával ragadó dialógus alakult ki az elkövetők gyermekei, és a túlélők gyermekei között. Mindkét csoport naponta megélte a holokauszt hatásait, és képtelenek voltak tovább élni az életüket, ám a végén szembenéztek a múlttal, ami megadta az erőt a továbblépéshez.”
HETEK / Rimaszombati Andrea/ATV.hu
|
