|
|
|
Lenin elvtárs tartósítása
|
Vlagyimir Ilics Lenin (Владимир Ильич Ленин) Szimbirszk, 1870. április 22. (április 10. a pravoszláv naptár szerint) – 1924. január 21. Gorkij.
|
|
|
|
A bolsevik társulat az Lenin elvtárs halála után azonnal ülésezni kezdett. Lenin elvtársat "saját halottjuknak" tekintették, ami azt jelentette, hogy azt csinálnak vele, amit akarnak. Az azonnal megejtett tapintatos boncolás a kezelőorvosok nagy megkönnyebbülésére megállapította, hogy Lenin hónapok óta élő halott volt. Agyi erei és a szívkoszorú erek olyannyira el voltak meszesedve, hogy ha szikével megkocogtatták őket, csengő hangot adtak, mint a kő. Balféltekéje a számos agyvérzés következtében teljesen elroncsolódott és meglágyult. Ez már korábban is sejthető volt a jobboldali bénulásából és beszédkészsége elvesztéséből, de a pusztulás mértékén még maguk a patológusok is meg voltak döbbenve.
A felravatalozás és a nagy beszédek ideje január 26-án jött el, s 27-ére elkészült az első, fából készült ideiglenes Mauzóleum, ahol Lenin elvtársat kiállították. Azonban a vezetők legnagyobb rémületére 27-ére a holttest kezdett elszürkülni, a bőr pergamenszerűvé vált. Sebtiben kineveztek egy hullakonzerváló bizottságot, amely Molotovból, Jenukidzéből és Kraszinból állt. Kraszin kardoskodott a fagyasztás mellett, de többek közt Zbarszkij professzor is, a későbbi balzsamozó brigád tagja is állította, hogy ez csak lassítja a bomlást. Amíg jobb ötlet nem volt, a fagyasztási projekthez beszereztek néhány hullát kísérletezgetés céljából és hűtőszekrényeket rendeltek külföldről. Közben folyt tovább a kutatás, ki tudná tartósítani Lenint. A nagy futkosásban-kapdosásban felötlött egy Vorobjov nevű ukrán anatómus neve is, aki állítólag ért az ilyesmihez.
Február 28-án esett meg Vorobjov és Lenin elvtárs személyes találkozója. Lenin orra ekkor már kezdett megfeketedni, szemürege besüppedt, és ahol lyukat fűrészeltek a koponyán, hogy a lángelme agyát kiemeljék, bizony barnulni kezdett a bőr. A Mauzóleumban hullaszag terjengett, utalva a Lenin elvtárs sokak által kétségbevont emberi mivoltára. Ilyen apróságok miatt azonban mégse lehetett elhamarkodott döntést hozni. Március 5-én még mindig arról folyt a vita a kibővített bizottságban, hogy "fagyasszunk, vagy ne fagyasszunk". Vorobjovot is berángatták az ülésre, aki élete kockáztatásával elmondta tudományos érveit, melyeket harmincéves hullakonzerválási tapasztalataira alapozott.
Lenin ekkor már 52 napja halott volt, arca földszínű és aszott volt, füle gyűrött, kezei kékeszöldek, homlokán barnásvörös foltok ültek ki, a koponyafűrészelés vonala körül pedig a bőr megereszkedett; szóval szakasztott olyan volt, ahogy egy két hónapos hullának illik kinéznie.
|
A Vorobjob-brigád először is kitakarította Lenin belsőségeit, és jól kiöblögették testüregeit vizzel és ecetsavval, majd formalin fürdőbe áztatták az elvtársat. Zbarszkij némi tiszteletlenséggel úgy írta le a látványt, hogy a nyálkás oldatban lebegő Lenin elvtárs egy különös tengeri állat benyomását keltette.
Pár heti áztatás után mindig változtattak a fürdő összetételén, míg lassan két hónapi fürdőzés után Lenin ismét kikerekedett, a kiszáradt szövetek visszanyerték rugalmasságukat. A csúnya foltokat savval és hidrogén peroxiddal, a penészfoltokat fertőtlenítő szerekkel tüntették el. Lenin száját bajsza alatt bevarrták, beloppadt szemét üvegszemre cserélték és szemhéjait is összeöltötték. Krupszkajatól megszerezték a halotti ruhát, és a nagy mű készen állt.
A kis csapat átalakult karbantartó brigáddá. A tetemet ugyanis azóta is, nyolcvan év óta, rendszeresen kezelni kell balzsamozó folyadékkal, és évente egyszer hetekre be is áztatják. Ilyenkor leveszik róla a hátulgombolós ruháját és letekerik róla a testét borító gumiszalagokat. Ahogy a technika fejlődött, a háromszor is átépített Mauzóleum stábja egyre gyarapodott, az utóbbi években már majd százan ügyködtek Lenin elvtárs holtteste körül. Hogy mindenki szabadon kísérletezgethessen, a munkatársaknak kiutaltak egy -egy "privát" hullát, amin konzerválási eljárásokat próbálhattak ki.
A laboratóriumban valószínűleg különösebb átrendezés nélkül leforgatható volna valami jó kis horrorfilm.
A Szovjetunió hatalmi övezetébe rekedt, szovjetizált államokban aztán az ötvenes években elharapódzott a balzsamozási láz. Bebalzsamozták a bolgár Dimitrovot, a mongol Csojbalszant, a csehszlovák Klement Gottwaldot, s természetesen Sztálint is boldogan bebalzsamozták, és beköltöztették albérlőnek Lenin mellé. Később Hruscsov volt az, aki felmondta az albérletet.
Putyin többször ígéretet tett, hogy Lenin testét átadják az enyészetnek, ha egyáltalán képes még ennyi tartósítás után önerőből elbomlani.
Pesir Albert
|
|
Fotót készítette: кТв
|
Nyomtatható változat
Ajánlja a cikket
|
| --- visszalépés ---
| | forrás: ahirlap.hu
|
| |
|
|
|
