|
|
|
Szili Katalin: Ma már a születéskor eldől valakinek a sorsa!
|
Szili Katalin a Szociális Unió elnöke, parlamenti képviselő úgy véli, hogy fontos lenne, hogy a lakhatás biztonsága, a munkához való jog, a munkahely biztonsága, mint alapérték bekerüljön az alaptörvénybe, vagy alkotmányba. A pártelnök asszony szerint a következő parlamenti választásokon a döntő az lesz, hogy ki fog egy hiteles, igaz, végrehajtható programot, és gondolkodást a választók elé tárni, ami róluk szól. Nem a politikusokról, nem a politikáról, hanem róluk, választókról szól, és az ő életüket határozza meg.
|
|
|
|
Beszéljünk a jelen és a jövő aktuális kérdéseiről, azokról a kérdésekről, amelyek most egyre inkább feszítik ezt a társadalmat.
- Az egyre mélyebb elszegényedés, a fokozódó társadalmi különbségek, főleg egyes régiókban és vidéki városokban az egyre nagyobb munkanélküliség. Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyek ma a legégetőbbek. Ezeket politikusként mind érzékelem: nap, mint nap kapom a leveleket, az e-maileket, a telefonokat. Nem ritka esetben ezek egyedi segítségkérések is. Olyan élethelyzetbe kerülnek emberek, ami egyszerűen kilátástalan, és elveszi az életkedvüket. Számomra ez a legborzasztóbb! Volt, hogy az elmúlt hónapokban tettem magam is olyan javaslatot a parlamentben, amelyben például a devizahitelesek kiszolgáltatottságának megszüntetését javasoltam..
Miben látná a megoldást arra, hogy a devizahitelesek egy kicsit fellélegezhessenek?
- Ez a javaslat lehetetlenné tenné azt, hogy a bankok a szerződő fél hátrányára módosítsanak megállapodást. Másként fogalmazva, hogy ne tehessenek olyan lépést, amely csak és kizárólag a banknak jelent előnyt. Ami akár az árfolyamplafon bevezetését, vagy a Nemzeti Eszközkezelő létrehozását illeti, azt mondom, hogy ezek a lépések ugyan helyénvalók voltak, de mindaddig, ameddig a bankok megtehetik azt, hogy az ügyfél hátrányára szerződést módosítanak, addig nem tudjuk a helyére tenni ezeket a dolgokat. A Nemzeti Eszközkezelő ugyan felállt, de a működését nem látjuk. Ma a társadalom 35 százaléka, az átlagjövedelem 60 százalékából, tehát egy minimálbér körüli összegből él. De önmagában az, hogy ebből mintegy 850 ezer a gyerek, elgondolkodtató kell hogy legyen mindenki számára. Nekünk, politikusoknak, ha a közjót akarjuk szolgálni, akkor ebben minősített felelősségünk van, ami ezeknek az embereknek a felkarolását, problémáik megoldását jelenti, ezért tartottuk fontosnak, hogy az Alkotmányban a szociális biztonság kitüntetett szerepet kapjon.
A mai magyar társadalomban van egyfajta apátia, egy erőteljes bizalmatlanság a politikusokkal szemben. Ezt hogyan látja, tapasztalja?
- Ez most körülbelül a társadalom 57 százalékát jelenti, amilyen még a rendszerváltás óta nem volt. Az emberek azt érzékelik, hogy nem róluk szól mindaz, ami a parlamentben történik! A Szociális Unió ténylegesen őket kívánja szolgálni.
|
És mégis milyen eszközökkel lenne erre lehetősége a Szociális Uniónak?
- A Szociális Unió március 3-án elfogadta azokat a rövid programpontjait, amiben rögzíti azokat az alaptéziseket, amelyek az alkotmánytervezetünkből is levezethetőek, illetőleg megnevezi azon rétegeket, akikhez szólni kíván. Visszautalok arra, amit már az előzőekben elmondtam, hogy a legfontosabb számunkra a szociális biztonság megteremtése! Nem hiába hívnak bennünket Szociális Uniónak. Nálunk a szociális megfontolások kitüntetett figyelmet kapnak. Számunkra a gazdaság eszköz ahhoz, hogy a szociális vagy társadalompolitikai célokat megvalósítsuk. A szociális biztonságon belül, a legfontosabb a munkához való jog, a munkahely biztonsága, a lakhatáshoz való jog, a lakhatás biztonságának a megteremtése. Eddig nem volt szabályozva Magyarországon, hogy önmagában a lakhatás biztonsága, a munkahely biztonsága, mint alapérték bekerüljön egy alaptörvénybe. Pedig erre ma különösen szükség van. A mai kormányzó pártok úgy fogalmaznak, hogy senkit sem hagynak az út szélén. Ennek valóban úgy kellene lennie, hogy mindenki biztonságban érezhesse magát, s ez közös értékvilágunkban felelősségvállalásban is megfogalmazásra kerüljön. Fontos lenne, hogy mindenki a napi megélhetés biztonságát a magáénak tudhassa.
A fiatalabb generációk egyre kevéssé látják ebben az országban a jelenüket és a jövőjüket biztosítani. Egyre inkább az a szemlélet erősödik bennük, és nem opcióként, ahogy anno Gyurcsány Ferenc mondta, hogy akinek nem tetszik, el lehet menni. Ezt eggyel fokozva azt vallják a magukénak, hogy innen el kell menni.
- Itt hadd utaljak szintén egy másik statisztikai adatra - ami hetekkel ezelőtt került a kezembe -, hogy a mai középiskolásoknak csak az 1/3-a mondja azt, hogy Magyarországon képzeli el a jövőjét. Szerintem ennek politikusok számára figyelmeztetőnek kellene lennie, hogy a nagykorúság közelében a fiatalok, mennyire érzik magukénak ezt a hont, ezt a hazát, ezt a közösséget. A Szociális Unió számára alapérték az is, hogy az első munkához való jutásnak a lehetőségét az egyébként az iskolából kikerülő fiataloknak biztosítani kell. Annál nagyobb tragédiát nem tudok elképzelni - és ez ugyanúgy a szülőknek, nagyszülőknek is egy tragédia -, hogy gyermekük, unokájuk elérve a munkaképes kort, vagy a tanulmányai után, munkanélküliként kezdi nagybetűs életét.
A középiskolások azért most azt is látják, hogy a továbbtanulási lehetőséget is gyakorlatilag elvágták egy jelentős százalékuk elől.
- Az egész társadalmat egy közösségnek tekintem, és ez egy másik értéke a Szociális Uniónak. Politikai hitvallásunkat is a családból, és a társadalomból, mint közösségből vezetjük le. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minden közösség felelősséget is érezzen, vállaljon az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került tagjaiért. Nyilvánvaló, hogy az egyik legfontosabb dolog, hogy azoknak is biztosítsuk az előrejutás lehetőségét, akik ma nem olyan anyagi lehetőségek között élnek, hogy a gyermekeiknek fizetni tudják a tanulását. A mai keretek között ma már a születéskor eldől valakinek a sorsa. Nem tudom, hogy a mai politikai közélet résztvevői nagy részének anno, ha ezek a szabályok működtek volna 20-30 évvel ezelőtt, lett volna lehetősége arra, hogy diplomát szerezzen? Főleg most a XXI. században, amikor rendkívül kiszolgáltatottá vált az ember. Fogyasztás, növekedés, verseny, csak ezekkel a hívószavakkal találkozunk. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy egy közösségnek még inkább meg kell tudnia teremteni azt a felelősségi hálót, vagy közösségvállalási hálót, igazságosságot, ami mindenki számára a lehetőséget, és a boldogulást biztosítja.
Gyakorlatilag a munkavállalókat ma már nem igazán védik törvények. Hogyan látja ezt?
- Például Baranyában az elmúlt hetekben hallottam egy statisztikai adatot, amely szerint 19,2 százalékos a munkanélküliség. Még emberemlékezet óta nem volt ilyen magas a munkanélküliség! Nyilván különösen nehéz az Ormánságban, ahol a kistelepüléseken nincs igazán munkahely és nehezíti az is, hogy jó néhány cég bezárta kapuit, épp a válság okán.
Szerintem nem épp a munkavállalók biztonságát támogatja az a törvényi lehetőség sem, hogy a vállalkozók közmunkásokat vehetnek ki a munkaügyi központoktól és foglalkoztathatnak. Én például konkréten tudok példákat arra, hogy a normál minimálbérrel, esetleg többel foglalkoztatott munkaerőt elküldik, felvesznek a helyükre modern bérrabszolgákat, vagyis közmunkásokat.
- Ez így igaz sajnos. Ezek azok az élethelyzetek, amelyek feszítik a ma társadalmát, és amihez párosul az a fajta apátia, amely érzékelhető az embereken, és amely a politikától való elfordulást, egy kicsit a bezárkózást jelentik. A saját megélhetési problémái feszítenek mindenkit. Én azért hiszek egy olyan társadalomban, egy olyan országban, ahol azért a fiatalok nem elmennek, hanem jól érzik magukat, mert úgy gondolják, hogy ez az ő hazájuk, az ő otthonuk is. Ahol a középkorúaknak sem kell minden reggel azzal kelni, hogy ma mi történik a munkahelyemen, elveszítem –e? Azt is nyilvánvalóan tudjuk, hogy a globális világban, ha csak Európát nézzük, akkor több mint 25 millió a munkanélküli. Az elmúlt 20 évben teljesen átalakult a világunk, és nem csak a rendszerváltás miatt. A fogyasztói szokásaink átalakultak. Azt láttuk, hogy a tőkét privatizálták, ugyanakkor a terheit szétterítik a társadalomban. És át kell alakítani a saját gondolkodásmódunkat is. A növekedés fetisizálása, a verseny mindenhatósága kiszolgáltatottá teszi az embereket. Szerintem inkább a biztonságérzetüket és azt a hálót kell megteremteni, ami számukra az élhetőbb világot biztosítja.
Még egy gondolatkört tartogatnék a végére. Ahogy már említettem, félidőben vagyunk a következő választások előtt. Ám az emberek jelentős része vagy el sem megy majd választani a következő parlamenti választásokon, vagy akik elmennek, azért teszik, mert bármelyik oldalon is, de fegyelmezett pártkatonák. Az emberek teljesen apatikusak a választási rendszerrel szemben, mert azt mondják, hogy az elmúlt húsz évben bárkire is szavazták, az életükben jelentős változás nem következett be. És már önmagával a választási rendszerrel szemben is szkeptikusak, amióta reformálták azt.
- Igen, és ehhez járul még egy sajátosság is, amely az egész választási rendszer módosulását is jelentette, amely szerint 2014-től 200 fős parlament lesz. Nem örülök annak, hogy az emberek elfordulnak a közélettől. Viszont azt gondolom, hogy ez egy teljesen természetes következménye annak, ami az emberek csalatkozását jelenti. Az elmúlt hetek kormányzati nyilatkozatai is jól jelzik, hogy amikor csak a középosztályról beszélnek, akkor a társadalom 1/3-ának a kezét elengedték! Pedig nyilvánvaló, hogy számukra is valamilyen kapaszkodót kell biztosítani. A választási rendszer, a politika egyik alapkritériuma az, hogy azok, akiktől függ annak a működése, azok hinni tudjanak abban, hogy hatással tudnak lenni a folyamatokra.
Az elmúlt 22 évben sem azért szavaztak a választók arra, akire, mert hittek benne, hanem azért mert úgymond büntetni akarták az előző ciklusok kormányzó erőit. Hogyan látja ezt?
- Pontosan, mindig az előző elutasítása miatt tették le valakire a voksaikat. Nem jó irány, ha kétpólusúvá válik a magyar politikai paletta. Inkább jobban tagolttá kellene tenni, hogy visszatükrözze a politikában azokat az igényeket, amelyekben a társadalom sokszínűsége megjelenik. Nagyon sokszor találkozom azzal az óhajjal, hogy kellene valamilyen új politikai erő, aki ezeket a szociális ügyeket felvállalja. De látszik az is, hogy a politikától való elfordulásban a civilek is próbálkoznak különböző kezdeményezésekkel, mozgalmakkal. Meg kell hallani az embereknek azokat az igényeit, amelyek alapján egy, a saját reális igényeiket is megjelenítő választási programokkal állnak elő a pártok! Az emberek nem azt várják, hogy ígérgessenek nekik, és rózsaszín felhőket fessenek, hanem végre őszinte szavakra vágynak.
Szerintem az emberek nem alternatívákra vágynak, hanem azt szeretnék, hogy egyszer már valaki valóban egy végrehajtható választási programot tegyen le eléjük.
- Pontosan, hiszen a csalódásokból már elegük van. Őszinte, igaz szóra vágynak, amelynek a lényegét a hiteles közösségvállalás, az igazságosság adja. Versenyfutás biztos, hogy lesz, mert a licitálás, ígérgetés biztosan nem marad el. Ám a döntő az lesz, hogy ki fog egy hiteles, végrehajtható programot, és gondolkodást eléjük tárni, ami róluk szól. Nem a politikusokról, nem a politikáról, hanem róluk szól, és az ő életüket határozza meg, s amelyben vannak közös pontok, s amelyet nem csupán a gyűlölet mozgat. Az embereknek abból is elegük van, amely a gyűlölet struktúrát jelenti a magyar politikában. Szerintem a párbeszédkészséget, a kooperációkészséget jobban fogják jutalmazni, mint valaha. Attól, hogy valaki ellenzékben van, nem azt kellene jelentenie, hogy ciklusközti időben ne lehetne párbeszédet folytatni. Jelenleg sajnos azt érzékelem, hogy a választások közötti idő arról szól, hogy hogyan lehet a másikat letörölni a politikai palettáról. A kampányban lehet arról szó, hogy megmutassuk azt, hogy mi a különbség, egy-egy politikai erő elképzelése között, és amit nyilvánvalóan fel kell mutatni ahhoz, hogy választani, voksolni tudjanak. Ugyanakkor két választás közötti időben, azt kell keresni, ami a társadalom érdekében a közös hangot jelenti.
A Szociális Unió is túl van már a pelenkás koron. Mit lehet tudni a párttagság összetételéről, alakulásáról?
- A 35-50 év közötti korosztály, a vidéki értelmiség, adja a bázisunkat a régiókban. Úgy hiszem, hogy nagyon fontos az is, ami a helyi politikában megjelenő arcokat és egy-egy társadalmi közegben az elfogadottságot jelenti. Most teremtjük meg a hálózatot, egy értelmiségi hátországgal, az ifjúsági szervezetünkkel, és a Szövetség a Jövőért Mozgalommal - mint három alappillérrel – megtámogatva. A hozzá kapcsolódó és a közösségvállalásra építő programot júliusig tesszük az asztalra.
Bagi László
|
|
Fotót készítette: Pesir Albert
|
Nyomtatható változat
Ajánlja a cikket
|
| --- visszalépés ---
| | forrás: ahirlap.hu
|
| |
|
|
|
