Sokan, de sokan meglepődnek azon, hogy a mai pénzközpontú, materiális világban nem léteznek valódi barátságok. Sajnos észre kell venni, hogy napjainkban, minden, de minden - csekély kivétellel -, érdekek mentén mozog.
|
|
Ameddig bármiben is sikeresek vagyunk - anyagilag vagy egzisztenciálisan -, ezt észre sem vesszük: - hiszen folyamatosan cseng a telefon: - Hogy vagy, mi van veled? Menjünk el együt...t valhová a hétvégén! Úgy szeretek veled beszélgetni, menjünk el kávézni, vagy ebédeljünk együtt! És a többi, és a többi…
Szerintem mindenkinek ismerős a forgatókönyv. Nemde?
Nem figyelünk az apró, ismétlődő jelekre, mint például minden megkeresésnek az a vége - nem az a lényeg, hogy mi van veled -, hogy Tudsz -e kölcsön adni? A közösen megszervezett bulikban, véletlenül mindig te fizeted a belépőt, és minden kör rád esik… A közös kávézás, ebéd közben arra irányul a beszélgetés, hogy egzisztenciád, kapcsolataid révén tudsz-e segíteni? Majd a végén udvariasan kivárják, hogy kifizethesd a cekkhet…
Ám ha egy időre hullámvölgybe kerülünk anyagilag vagy egzisztenciálisan - vagy egyszerre beüt mindkettő -, és már nem tudjuk megadni mindazt, ami addig fel sem tűnt, szép lassan elmaradoznak.
Egy idő után észrevesszük, hogy már nem cseng annyit a telefonunk…
Nos, aki ilyenkor is felhív, és megkérdezi legalább azt: - Hogy vagy? Miben segíthetek? Ők a barátok! A többi pedig, csupán ismerős!
Az utóbbiakra hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy megváltoztak, vagy azt, hogy kígyót melengettünk a keblünkön. Nem! Ők mindig önmagukat adták, csak mi nem vettük az apró jeleket, jelzéseket. Majd amikor az árnyékból, újra visszakerülünk a ragyogó napsütésbe, újra felbukkannak ők is, mintha csak egy kellemes nyaralásból tértünk volna vissza.
|
