Mi történt Lenin elvtárs agyával?
Ennek vizsgálatára külön agykutató intézet alakult, melynek vezetésére a Lenin-t kezelő orvoscsapat vezetője, Foerster professzor a német Oskar Vogt profeszort javasolta. Vogt kommunista érzelmű volt, kiváló agyanatómusként tartották számon és mellesleg kora legnagyobb, 300 000 példányos dongó gyűjteményével is rendelkezett.
Hogy melyik tulajdonsága miatt esett rá a választás, ma már nem tudni. A moszkvai agykutató intézetért cserébe Tyimofejevnek alapítottak Németországban egy genetikai kutatóintézetet, ahol Tyimofejev a muslicák genetikáját tanulmányozta, amíg Sztálin ki nem végeztette. Vogt 1929-ig bíbelődött Iljics agyával. Ennek egyik oka valószínűleg az volt, hogy előbb meg kellett találni benne az ép részeket. Mindkét félteke ugyanis többszörös agyvérzést szenvedett, a balfélteke pedig szinte teljesen el volt roncsolódva.
Lenin elvtárs agymérete éppen csak az átlagot ütötte meg, ezért az orosz tudósok inkább kicsit lecsaltak az átlagból. Az agyat, ahogy szokás, szalámiként harmincezer vékony szeletre vágták, majd szövetfestették, majd mikroszkóppal vizsgálgatták. Vogt arra a következtetésre jutott, hogy az agykéreg hat sejtrétegéből a harmadikban mértéken felüli méretű idegsejtek találhatók Lenin agyában, ami szerinte arra utalt, hogy Lenin elvtárs az "asszociáció atlétája" volt. Ez egybevágott azzal, hogy Lenin valóban rendkívül éles eszű és gyors gondolkodású volt. De nemcsak a filozófiai kérdésekben volt ez így, hanem a pillanat tört része alatt képes volt dönteni ellenfelei sorsát illetően is.
Vogt eredményeit az európai tudós közvélemény megrökönyödéssel fogadta, s Vogt később maga is zavartan magyarázkodott, hogy kicsit elragadta a forradalmi hév. Vogt 1929-ben távozott, de a szorgos munka folyt tovább. A kutatás nem szorítkozott Vlagyimir Ilics agyára, hanem az intézet számos neves személyiség agyát szerezte be összehasonlítás végett. Így széttrancsírozták a nemes ügy érdekében Pavlov, Majakovszkij, Gorkij, Ciolkovszkij, Micsurin, Clara Zetkin, Lunacsarszkij, és még sok akkori híresség. agyát, utólagos engedelmükkel. Ezenkívül gyűjtötték az "átlagos" agyakat is, a sztálini érában a beszerzés körül nem lehettek komoly nehézségek.
Hogy elejét vegyék minden későbbi reklamációnak, a '20-as évek végén államosítottak minden szovjet agyat, vagyis az állam "tudományos" érdekekből szabadon rendelkezett bárki agya felett. Minden begyűjtött agyhoz részletes személyiségrajzot készítettek, melyhez részben a tulajdonosok munkássága, részben a CSEKA dossziéi szolgáltattak adatokat. Mindez persze csak tudományos passzió volt, a géniusz-dogmát nem kellett és nem is lehetett igazolni. Semmiféle méricskélés nem vezethetett volna oda, hogy mondjuk "talán mintha Gorkij agya fejlettebb volna". Így aztán Sarkisov professzor örömmel jelenthette az intézet fennállásának 10. évfordulóján, hogy Lenin agya rendkívülien fejlett szerveződést mutat, s homloklebenyén több barázda figyelhető meg, mint más hírességekén. Ez persze abszurdum, de legalább a nép egyszerű gyermeke is érteni vélte.
Az agyszeletkéket ma is őrzik, s 1994-ben a kutatóintézet vezetője, Dr. Adrianov kijelentette, hogy Lenin agyának anatómiai szerkezetében semmi rendkívüli nincs. Miután más kutatók annak idején Kant, Gauss és más szellemóriások agyában sem találtak semmi különöst, az lenne a meglepő, ha Leninében volna valami.
Pesir Albert
