|
Nyilvánvaló, mindenki tévedhet, s egy polgármester nem érthet mindenhez, az viszont elvárható tőle, hogy egy adott kérdésben történő döntés előtt kikérje a hozzáértők véleményét. Ezért van többek között maga a hivatali apparátus, a bizottságok, a különféle szakemberek.
Egyszerűen felháborít, ha egy városvezetés nem a legjobb szándéka és tudása szerint kezeli a közös kasszát. Nagyon úgy tűnik, hogy sok vezető – megválasztása után – egyfajta szerepzavarba kerül, s elfelejti, hogy ő nem „felkent”, hanem választott. Mások bizalma alapján dönthet a közös ügyekben, a közös pénz fölött, a közösségért.
Már a lakossági fórumon is elhangzott, hogy miért nincs Pécelen játszótér. Tudom, már számtalanszor mondtam, de muszáj ismételnem: nagyon rossz helyzetben van a város anyagilag, s még egy darabig biztos, hogy „túlélő üzemmódban” leszünk. Nemhogy játszótérre, másra sincs pénzünk. Ezért is volt szükség a költségvetés drasztikus lefaragására, olyan szolgáltatások megszűntetésére, melyek az önök, a mindannyiunk kényelmét voltak hivatottak szolgálni. És azért sincs Pécelen több játszótér, mert az előző vezetések nemes egyszerűséggel – a belterületbe vonások során – „elfelejtettek” játszóterek kialakítására helyet kihagyni.
Van viszont játszóterünk a Csatáriban, mellyel kapcsolatban egy újabb csontváz dőlt ki a hivatali szekrényből. A Csatáriban lévő játszótér a jelenlegi állás szerint – a terület bekerítésével együtt – durván 35 millió forintba fog kerülni nekünk. A kép önmagáért beszél. Részletezem.
A játszótéren lévő játékok tartós bérlet révén vannak a területen. A szerződés 2007 júliusában született, és öt évre szól. A szerződés szerint az önkormányzat vállalta az egyszeri 334 ezer forintos szerződéskötési díjat, valamint 60 hónapon keresztül bérleti díj fizetését, svájci frank alapon. Kezdő bérleti díjként bruttó 2 millió 863 ezer forintot fizetett ki a város, majd a havi részletek durván 167 ezer forintra rúgtak havonta, az akkori árfolyam és kamatok szerint. Az egész szerződés 9 millió 161 ezer 430 forintról szól, amely a következő játékokat tartalmazza. Diaboló közel 5,5 millió forintért (képen a mászókás-köteles nagyobb eszköz), kétüléses hinta 900 ezerért. A körhinta (?) 930 ezer forintba került, az egyik rugós libikókát 520, a másikat 654 ezerre taksálták. A hullócsillag rugósnégyes 435 ezer, a polyball labdajáték 232 ezer forintba került.
Nem tudok napirendre térni a szerződés felett. Szerintem ilyen drága játékokat kifejezetten kutatni kellett – nagyítóval, egyrészt. Másrészt nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a több, mint 9 milliós vásárlási ár az akkori árfolyamon, és kamatok alapján lett meghatározva, ha a mai árfolyamot vesszük, akkor ezek a játékok a városnak több, mint 15 milliójába fognak kerülni. Akkor és amennyiben, ha eltekintünk attól a lehetőségtől, hogy a frank és az irányadó kamatok újfent megugranak, netalántán csökkennek, habár utóbbira gyakorlatilag nincs esély. A szerződésben az önkormányzat vállalta az árfolyam-ingadozását és az irányadó kamatok változását, vállalta, hogy nem számolhat el amortizációs költséget.
Nem hinném, hogy a Csatáriban lévő játszótér „háttérkörülményeihez” hozzá tudnék még valamit fűzni. A tények ugyanis önmagukért beszélnek. Had jegyezzek meg még valamit. Sajnálatos, és megbocsáthatatlan az a politikai és közösségi morál, amikor egyes vezetők saját játszóterüknek néznek egy egész települést. Egy egész város nem a „kiválasztottak játszótere”.
Játszótér a gyermekeinknek kellene.
Nekik viszont nincs.
|
