|
Kik jelentkeznek ma rendőrnek?
- Én azokat a fiatalokat látom, akik érettségi után vagy a rendőr szakközépiskolába, vagy a főiskolára jelentkeznek. A rendőr szakközépiskolában főleg a közterületen szolgálatot teljesítő kollégákat képezik. A főiskolán diplomázók egy része a végzés után, ha kicsiben is, de vezető , vagyis pl. a közterületen szolgálatot ellátó rendőrök, az egyenruhások” kisfőnöke”, parancsnoka lesz. A másik rész pedig beosztott tisztként dolgozik a különböző szolgálati területeken.
Mit lehet tudni az úgynevezett új életpálya modellről?
- Pillanatnyilag nincs sok információnk arról az új életpálya modellről, ami jelenleg még kidolgozás alatt áll. Azonban az bizonyosnak tűnik, hogy a hazai modellt a nyugati modellhez szeretnék igazítani. A jelenlegi rendszert, az úgynevezett katonai jellegű, „militáris” rendet a korábbi negyven évből hoztuk át. Ezeket a katonai rendfokozatokat például Romániában már átalakították, néhány volt „keleti” országban,- köztük Magyarországon is - viszont még érvényben vannak. Az új életpálya modell inkább egy Uniós modell, ahol részben megmaradnak a rendfokozatok, részben pedig a beosztáshoz igazodó elnevezéseknek lesz jelentősége. Azt halljuk, hogy a karrier ív tehát igazodni fog az Uniós elvárásokhoz is. A tervek szerint az egyenruhás állománynál megmaradnak a rendfokozatok, hiszen ott ennek van értelme. Arról is hallani, hogy ismét megjelenik a tisztesi állománycsoport, mint az őrvezető, tizedes szakaszvezető. A nyomozóknál viszont, mint ahogy azt a nyugati rendőrfilmekben látjuk, beosztás jelzők lesznek majd, mint például: nyomozó, felügyelő, kapitány stb. A modell kidolgozása – mint mondtam - folyamatban van, biztosat egyelőre még mi sem tudunk. Magam a rendszerváltás utáni egyik – rendőrséget érintő - legjelentősebb reformnak azt tartom, hogy 1992. óta csak érettségivel rendelkező fiatalok láthatnak el hivatásos közterületi szolgálatot.
A Rendőrtiszti Főiskolán jelenleg melyek a legkeresettebb szakok?
- A bűnügyi igazgatási szak szakirányai, így pl. a bűnügyi szakirány, illetve a pénzügyi nyomozói szakirány a legkeresettebbek.
Az úgynevezett kisebbségi bűnözés témát hogyan kezeli az oktatási rendszer? Hogy lehet ezt elkerülni? A médiában állandóan jelen van, a hallgatók nap, mint nap hallhatnak róla. De az iskolában információim szerint mégsem beszélhetnek róla.
- Szerintem ez így a jó, de ahányan vagyunk, annyiféle módon gondolkodhatunk erről a témáról. Én mindig is azt mondtam a kollégáknak, hiszen büntetőjogászok vagyunk, hogy ha valakin észreveszem, vagy olyan visszajelzést kapok, hogy a tanteremben diszkriminációra került sor, és egy előadó olyan példát hoz, hogy a cigányok lopják a tyúkot stb., annak következménye lesz. Hozzá kell tennem rögtön, hogy munkatársaimat, Tanszékem oktatóit „alaposan” ismerem. Kissé sarkítva fogalmazok: ez náluk eddig sem, de ezután sem fordulhat elő. A rasszista megnyilvánulásoknak sem a főiskolán,sem a rendvédelmi szolgálat ellátása során nincs helye. Természetesen a hallgatóknak is lehetnek tapasztalatik, azonban egy oktatónak sincs joga, de erkölcsi alapja sem ahhoz,hogy a gondjaira bízott hallgatókban a társadalom bármilyen kisebbségi vagy etnikai csoportjával szemben negatív érzelmeket keltsen, ilyen irányba befolyásolja őket. Azt tanultam és vallom, hogy a jogász – és idesorolom a jogot alkalmazó rendőrt is - soha ne legyen erősebb a törvénynél. A jogállami büntetőjog elveivel ellenkezik az elkövetők származás, nem, nemi identitás stb. szerinti megkülönböztetése. A törvény előtt - az előbbieket alapul véve- mindenki egyforma.
Felmerült bennem mostanság, hiszen ez megint egy olyan téma, hogy még a csapból is ez folyik, hogy a fiataloknál, pályamotiváció szempontjából mennyire játszhatott eddig szerepet mondjuk az, hogy 25 év szolgálati idő után nyugdíjba vonulhattak? Egyébként mostanság nem egy ilyen vészhangot hallottam jártamban-keltemben, hogy ha ezt eltörlik: ki akar majd rendőrnek állni? Mi ennek az egésznek az igazság alapja?
- Nem tapasztaltam, hogy foglalkoznának vele, pedig itt élek közöttük. Az ilyesmi esetleg később alakul ki, amikor már a pályán vannak. Úgy látom, hogy a főiskolára hallgatóink egy része romantikus álmokkal jön be, hiszen a nyugati filmekben a rendőr többnyire pozitív hős, szerepe szerint szeretik. Ott vannak mellette a jó nők, drága autók, és ő maga belevaló, vagány nyomozó. Sok hallgatónak a bejövetelnél fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen milyen ez a munka, amire a főiskola elvégzése után vállalkozik. A hallgatók egy kisebb része az, akinek a családjában van rendőr: apuka, nagybácsi, vagy idősebb testvér. Vannak olyanok is, akik azért jönnek ide, mert ez még mindig egy biztos, nyugdíjas állásnak számít. A főiskola is tart – mint bármely más felsőoktatási intézmény – nyílt napokat. Ezek nagy érdeklődés mellett zajlanak. Mindig akadnak olyanok, akik csodálkoznak, ha azt hallják, hogy, amennyiben tisztességesen végigtanulják a három évet és nem bukdácsolnak, akkor a diploma kézhezvétele után biztos állásuk lesz. Az arányokat tekintve talán még mindig többen vannak olyanok, akik a romantikus elképzelések miatt választják a rendőri pályát. Nem elhanyagolható azonban azoknak a száma sem, akik azért jelentkeznek a Rendőrtiszti Főiskolára, mert a rendőri hivatást stabil megélhetést (karriert) biztosító pályának tekintik, illetve az indíttatásuk otthonról származik.
Az mennyire lehet befolyásoló tényező, hogy a magyar médiában úgy összességben is szeretnek negatív képet festeni a rendőrségről, a rendőri hivatásról?
- A média egy részében a rendőrségről közvetített negatív értékítélet (még ha időnként helytálló is) természetesen nem érinti jól a rendvédelem területén dolgozó szakembereket és ezt esetenként hallgatóinkon is észleljük. Úgy vélem, hogy az oktatóknak ezt ellensúlyozni kell, mert amennyiben nem tesszük, hibát követnénk el. A fiatalok természetesen megkeresnek minket az ilyen jellegű problémáikkal is, hiszen ők is itt élnek, és ezek a hatások – jóllehet közvetve - őket is érik. Őszintén és sokat kell velük beszélgetni ezekről a dolgokról, de talán nem követünk el nagy hibát, ha hallgatóinkkal azt érzékeltetjük, hogy az egyik legszebb hivatásra készülnek. A rendőri szakmában is, mint bárhol máshol komoly buktatók vannak, például az, hogy nekik, amikor három év után kikerülnek, ezt a médianyomást is el kell viselni. E vonatkozásban a legfontosabb tudniuk, hogy majdan a lényegre, vagyis a szakszerű, lelkiismeretes munkavégzésre kell összpontosítaniuk.
Mi az a Szent-György Szakkollégium a Főiskolán belül?
- Némi szerénytelenséggel mondom – de örömmel tölt el -, hogy a Szent György Szakkollégium megalapítására én tettem javaslatot a főiskola Szenátusának. A Szenátus megtárgyalta és egyhangúlag elfogadta a Szent György Szakkollégium megalapítására, megalapításának menetrendjére vonatkozó előterjesztésem. A felvételi eljárást követően, 2008. december 1-jén a Rendőrtiszti Főiskola Szent György Szakkollégiuma megalakult. Tehát a Szent György Szakkollégium hallgatói ide külön felvételiznek. Ez egy olyan hallgatói kör, akik szinte mindenben a legjobbak. Ezek a hallgatók is a főiskolára felvételiznek, de az első év után a szakkollégium felvételt hirdet, és egy komoly felvételi procedúra után a legjobbak tagok lehetnek. A Szakkollégium tagjai rendszeresen részt vesznek doktori (PhD) értekezések nyilvános vitáján, habilitációs előadásokon, tudományos, szakmai konferenciákon, kerekasztal-beszélgetéseken, műhelyvitákon, előadásokon. Emellett maguk is jelentős aktivitást fejtenek ki tudományos, szakmai konferenciák, rendezvények szervezésében és lebonyolításában. Gondozzák a „Hálás utókor program”-ot. Rendszeresek a külföldi tanulmányutakon való részvételek, valamint a főiskolánkra látogató külföldi hallgatói csoportokkal közös programok kidolgozása. A Szakkollégium hallgatói a tudományos, szakmai kutatómunka során elért eredményeiket különféle fórumokon mutatják be, emellett aktív kapcsolatot ápolnak más szakkollégiumokkal a közös szakmai, kulturális és szabadidős programok lebonyolítása érdekében.
Mennyire egyszerüsíti majd a mindennapi rendőri gyakorlatot egy új Büntető Törvénykönyv?
- Előre kell bocsátanom, hogy a képzés során nem eshetünk abba a hibába, hogy a rendőrt (a leendő rendőrtisztet) összetévesszük a joghallgatóval (a leendő jogásszal). Kétségkívül mindkét hivatás gyakorlói jogot alkalmaznak, adott esetben pl. ugyanazt a Btk.-t. Nem véletlenül mondom ezt. A Rendőrtiszti Főiskolai Tanszékem mellett a Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kara Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszékét is én vezetem, így módomban áll érzékelni a két képzési forma közötti lényeges különbségeket. A rendőr nem „kis” jogász, hanem, mint utaltam rá, egy sajátos szakmai tevékenység – melynek egyik fontos összetevője a legitim állami erőszak szükség estén való alkalmazása – alanya. A kérdésre tehát a fentiek figyelembevételével adható korrekt válasz. A Btk. – és az új Büntető Törvénykönyv – rendelkezéseinek szakszerű alkalmazása szakterülettől függően persze, de mondhatjuk, hogy a rendőri munka mindennapjainak részét képezi. Amennyiben a rendőr ilyen jellegű felkészültsége hiányos, nemcsak eljárásában, döntéseiben lesz törvénysértő, hanem az igazságszolgáltatás többi résztvevőjével (ügyész, bíró stb.) való együttműködésének sikere is megkérdőjeleződik. A Főiskolán folyó büntetőjog oktatásban kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy az imént említett két dimenzióban megtaláljuk a felkészítés helyes egyensúlyát, szem előtt tartva, hogy hallgatóink a végzést követően nem büntetést kiszabó bírók, illetve vádat képviselő ügyészek lesznek. Mindezzel együtt valljuk, hogy nincs kétféle büntetőjog, de az egyes képzési formákban lehetnek eltérő hangsúlyok. Az új Btk.-ról jelenleg annyit tudunk, hogy folyik a kodifikáció és az elkészült anyagot majd a szakmai közvélemény elé tárják. Úgy vélem azonban, hogy az új Btk.-nak elsődlegesen nem a rendőri gyakorlat egyszerűsítése lesz a funkciója, hanem az, hogy a majd’ 32 éves – bár folyamatosan „korszerűsített” - Btk. helyébe egy a XXI. sz-i elvárásoknak megfelelő (az Uniós jogszabályi környezet is respektáló) modern joganyag lépjen. Az új jogszabályi anyag mindennapi rendőri gyakorlatba történő érvényesítése érdekében ( legyen az akár egyszerű, akár nem ) nekünk oktatóknak – természetesen a saját „működési terepünkön” - pedig kiemelt szerep jut, melynek a kellő szakmai tisztességgel eleget is teszünk.
Bagi László
|
