|
Egy életből vett példával kezdeném. A nő három éve elköltözött, a volt élettársa saját folyószámlájáról levont, saját nevére felvett hitele, és életbiztosításába befizetett összeg után is követelne járandóságot. Hozzátenném azt, hogy egy olyan személy követeli mindezt, aki minimális, havi 50-60 ezer Forintos jövedelemmel rendelkezett mindösszesen. Ez mennyire abszurd?
-A kérdés mindig az élettársi vagyonközösség esetén is, az együttélés alatt szerezték –e vagy sem. Egyéb iránt, ha együtt éltek a törlesztés idején, az vita tárgya lehet. Nagyon fontos kihangsúlyoznom, hogy a házastársi vagyonközösségnél lehet csak a feleknek, fele-fele arányban követelésük egymás irányába. Még egyszer hozzátenném, hogy ez a házastársi vagyonközösségre vonatkozik! Az élettársi közösségnél viszont nem beszélünk fele-fele arányról: hanem csak arról az arányról amennyire az adott fél közreműködött. És itt lehet elővenni azt, hogy a nő csupán minimális, 50-60 ezer forintos jövedelemmel rendelkezett.
A nő csekélyke jövedelmét a férfi elmondása szerint, minden hónapban felélte: cipőkre, táskákra, ruhákra, szoláriumra, fodrászra költötte. A fiú ezzel szemben mintegy 180-200 ezer Forintos jövedelemmel rendelkezett: - a közüzemi díjaktól kezdve mindent ő fizetett.
- Nos itt kell ismételten elővenni az 50 ezer Forintot! Hiszen mire elég 50 ezer Forint a mai világban? Nagyon fontos tényező, hogy az együttélés alatt a fiúnak volt annyi jövedelme, hogy tudta a hiteleket fizetni, a lánynak viszont nem volt. És itt ismét hozzátenném, hogy élettársi közösség esetén a szerzési arányt kell bizonyítani, itt kell szembe állítani egymással a jövedelmi viszonyokat.
A nő ügyvédje a férfinek címzett levél végén azzal próbál érvelni, hogy ugyan az ügyfele sokkal kevesebbet keresett, mint a férfi, de annak anyja heti 5-6 alkalommal főzött nekik, amikor együtt életek. A férfi elmondása szerint legfeljebb hetente egyszer, hétvégén fordult elő, sőt még ő látta el a szülei révén az anyós háztartását is alapanyagokkal.
- Elég vicces, mert ez úgy hangzik, mintha a nő anyja, az anyós eltartotta volna a családot. Ezzel vigyázni kell, mert ilyenkor jönnek a hamistanúk! Az anyós és barátnői, és megpróbálják bizonygatni mindezt a bíróság előtt. Noha a srác kezében vannak a bizonylatok, hogy ki, mit fizetett, a nő az anyós által felsorakoztatott hamistanúkra. Egy per esetében a hamis tanúk segítségével próbálják meg elhitetni a bírósággal, hogy az anyós heti 5-6 alkalommal látta el a háztartást. Perszer ez teljesen abszurd, olyan mintha ő tartotta volna fent a háztarást. Sajnos, ahogy az előbb is említettem, ilyenkor jönnek elő a hamistanúk.
Ezek szerint itt más nem lehet a nő kezében, csak az anyós által felkért ivócimborák, mint hamistanúk?
- Számomra a levélből, amit a nő ügyvédje írt a srácnak, egyértelműen ez derül ki. Miután a srácnál vannak a bizonylatok, amivel igazolni tudja, hogy mindent ő fizetett nem maradhat más, mint a hamistanúk: a mama, és társai.
A nő gyakorlatilag azt a nettó jövedelmet követelné vissza a sráctól, amit ő az együttélés alatt kézhez kapott.
- Egyéként is, valamiből meg kell élni egy élettársi közösségben! Még ha a nő nem is költötte volna magára, az általa megszerzett csekély jövedelmet, gyakorlatilag akkor is elenyészik a mindennapi létfenntartásra!
A bejegyzett élettársi kapcsolat valamelyest leegyszerűsítette az ilyen, és az ehhez hasonló peres helyzeteket?
- A helyzet a bejegyzett élettársi közösség létrejöttével lényegesen egyszerűbb, ha születik egy vagyonjogi megállapodás, ahol feketén-fehéren le van írva, hogy ki mit vitt bele az életközösségbe. A bejegyzett élettársi közösség viszont mindössze 2010. januárja óta létezik. A korábbi helyzet, ahogy már mondtam lényegesen bonyolultabb, hiszen a szerzés arányát, hogy ki mit tett le az asztalra kell bebizonyítani. Zárszóként hozzátenném, hogy nagyon fontos lenne az, hogy az emberek előrelátóak legyenek. Hagyjuk is a bejegyzett élettársi közösséget… Egy ügyvéd, vagy közjegyző előtt tett vagyonjogi megállapodás minden későbbi problémának elejét venné, ha az emberek kellőképp előrelátóak lennének. Az élet sajnos naponta bizonyítja, hogy az ásó, kapa, nagyharang ugyan jól hangzik, de a rózsaszín felhő eloszlik, és ami ezután következik, az már ásó, kapa, nagyharag.
Mennyire jellemző ma még az a bírói gyakorlat, amely szerint a taláros testület hajlamos a nők irányba elfogult ítéleteket hozni.
- Inkább kisgyerekek, 2-3 évesek vonatkozásában hajlamosak az édesanyának ítélni, de más ügyekben nem jellemző.
Szintén jelen ügy kapcsán fogalmazódott meg bennem egy gondolat. Ha a nő egy ideig a bíróságon volt alkalmazott, az talán már valamit befolyásolhat a bíróság döntésében.
- Elfogultságot kell bejelenteni a bíróság ellen, hiszen a régi kollégák ott vannak még. Ki kell zárni azt a bíróságot, és az általános gyakorlat szerint a legközelebbi városi bíróságot kijelölni. Az elfogultságot, mindig az illető bíróság elnökénél kell bejelenteni. Ez nem jelent problémát.
Bagi László
|
