|
Három éve hagyott itt minket Antal Imre, az ország "Antalimije", a Magyar Televízió legendás műsorvezetője. Nincs magyar, aki nem ismerné a nevét, ne látná maga előtt a Szeszélyes évszakokban az apró termetű, vidám, szellemes, udvariasan csevegő showman szerepében. A televíziózás és a viccmesélés mellett másik nagy szerelme a zongorázás volt, 1959-ben kitüntetéssel végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, hangversenykörútjain bejárta a fél világot, s Erkel Ferenc-díjban is részesült.
Eredetileg orvosnak készült, s a zongorázást hobbiként kezdte el tanulni. Pedagógus szüleivel Hódmezővásárhelyen éltek, s bár kezdetben saját hangszere sem volt, Antal gyorsan és örömmel haladt a zongorázásban. Egy iskolai fellépésének híre eljutott a szegedi konzervatórium igazgatójához, s 12 évesen már megkezdhette tanulmányait az intézményben. Mindennap bejárt Hódmezővásárhelyről Szegedre, az iskolát magántanulóként végezte. 1951-ben a család felköltözött Pestre, s Antal Imre az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Az Országos Filharmónia szólistájaként bejárta a fél világot, s nem kevesebb mint hét nemzetközi versenyről távozott értékes trófeával. Két ízben VIT-díjat, Bolzanóban a Busoni versenyen második díjat, 1966-ban Budapesten a Liszt versenyen első díjat nyert.
Idehaza a Fiatal Művészek Klubjában talált módot a feloldódásra, ahol állandóan vicceket mesélt. Erre figyelt fel Békés József író, a televízió szerkesztője, aki azt mondta: "figyellek téged, te olyan jól szórakoztatod itt a közönséget, gyere hozzám műsorvezetőnek".
1965-ben a Könnyű-e együtt élni veled című házaspárbajszerű (természetesen élő) műsorban állt először kamera elé, s mivel lámpaláznak nyoma sem mutatkozott rajta, rábízták a Köszöntő, majd a Halló fiúk, halló lányok című, nagy népszerűségre szert tett ifjúsági program vezetését.
Felívelő zenei pályafutása váratlanul kettétört: 1970 körül görcsösödni kezdtek jobb kezén az ujjai, egyre nehezebben játszott, s hamarosan fel kellett adnia zongoraművészi ambícióit. 1972-ben megvált az Országos Filharmóniától és a Magyar Televízió szórakoztató és zenei főosztályán kapott státuszt.
A televízióban jól kamatoztatta verbális tehetségét, színészi vénáját. A művelt, több nyelven is tudó, kellemes, szellemes, udvarias csevegő az ország "Antalimije" lett, képességeivel feledtette apró termetét, jelentéktelen külsejét. Számtalan népszerű műsor vezetője volt, több tévéjátékban pedig színészként is játszott. A Bors című sorozatban Dániel Ede "tanár urat" alakította, jellemszínészként kiváló alakítást nyújtott a Szevasz, Vera, a Szemüvegesek, a Circus Maximus című mozifilmekben. Vitray Tamással közösen vezette a szilveszteri tévéadásokat. Legtovább a Szeszélyes évszakok című derűs műsorban láthattuk a képernyőn.
2004-ben a Magyar Televízió örökös tagjává választották.
Az Erkel-díjas (1984), érdemes művésznek (1988) két könyve is megjelent: 1991-ben került a boltokba a Pami című kötet (ezen a néven csak édesanyja szólíthatta), amelyben legérdekesebb élményeit gyűjtötte egybe, 1998-ban pedig az Antal Imre legjobb viccei című könyvén szórakozhattak az olvasók.
Lételeme volt a humor, az önirónia, jó néhány viccmesélő verseny győztese volt, egy alkalommal öt órán keresztül mesélt vicceket egy színházban, alaposan lefárasztva közönsége nevetőizmait. Egykori kollegái a mai napig jó szívvel, pótolhatatlan tehetségként gondolnak rá. "Nála kellemesebben senkivel nem lehetett együttműködni, felkészült volt, rendkívül gyors felfogású és abszolút jó partner" - mondta róla Vitray Tamás, aki szerint egyenesen élvezet volt Antallal dolgozni.
Antal Imre 2008. április 15-én, életének 73. évében hunyt el egy gyógyíthatatlan daganatos betegek számára fenntartott hospice házban.
www.hirado.hu
|
