|
A tiltakozó megmozdulások kezdete - március 15. - óta sem Damaszkuszban, sem Aleppóban, az ország második legnagyobb városában nem növekedett a tüntetők száma, ellentétben más arab országokkal. A tiltakozások a főként mezőgazdaságból élő dél-szíriai kormányzóságra, Deraára, illetve a saját követeléseket hangoztató, kurd többségű északi régiókra korlátozódnak.
"A biztonsági erők kemény fellépésének hatására sokan úgy vélik, hogy jobb megvárni, mit hoznak a hatalom által nagy hangon bejelentett reformok, mielőtt kimennének az utcára, hogy őrizetbe vetessék magukat" - véli Rim Allaf, a londoni Királyi Külügyi
Intézet (Chatham House) kutatója. A példátlan tiltakozó mozgalom lecsillapítása végett a hatalom bejelentette, hogy feloldja a rendkívüli állapotot, engedélyezi a többpártrendszert az 1963 óta a Arab Újjászületés Szocialista Uniója (Baasz) irányította országban, harcot indít a korrupció ellen, és liberalizálja a rendszer által ellenőrzött tájékoztatást.
A másik elrettentő tényező az a határozottság, amellyel a vezetők a fitna (muszlim polgárháború) rémével riogatnak: a szíriaiak nem akarják, hogy országuk olyan káoszba zuhanjon, mint amilyenből irakiak és libanoniak tízezrei menekültek Szíriába - fejtette ki Allaf asszony. Irak a síiták és szunniták közötti véres konfliktust élt át 2006-2007-ben, Libanonban pedig keresztények, drúzok és muzulmánok között dúlt polgárháború 1975 és 1990 között. Szíriában több - arab és kurd - etnikum él, és több vallást követnek: a szunniták vannak többségben, az alaviták vannak hatalmon. Rajtuk kívül élnek még keresztények és számos más kis vallási közösség képviselői az országban.
"Az Aszad elnököt támogató március 29-i tüntetésen természetesen jelen voltak az elnök hívei és a Baasz párt tagjai, de nagy számban megjelentek azok is, akik hálásak neki, amiért szavatolja a közbiztonságot" - mondta Vadah Abed Rabbo, az egyetlen magánkézben lévő szíriai napilap, a kormányhoz közel álló al-Vatan tulajdonosa. Mások szerint a 45 éves államfőt nem lehet a 30 éve hatalmon volt Hoszni Mubarak egyiptomi elnökhöz vagy 23 éven át kormányzó, 72 éves Zin el-Abidin ben Ali tunéziai államfőhöz hasonlítani. Az elnöki székben apját 2000-ben követő Bassár el-Aszadnak sikerült reformbarát képet kialakítania magáról - vélte egy üzletember. "Még mindig van némi szimpátiatőkéje, még ha gyorsan visszafogta is a hivatalba lépését követően szabadságot ígérő lendületet" - tette hozzá férfi, aki szerint politikai liberalizálási intézkedések nélkül ez a tőke hamar elfogy.
Egy nevének elhallgatását kérő jogvédő szerint Damaszkusz és Aleppó "gazdasági érdekei miatt nem mozdul". A Le Monde című francia napilapban megjelent írásában Thomas Pierret kutató rámutatott: a rendszer megdöntéséhez a szíriai ellenzékieknek az eddiginél nagyobb számban kellene mozgósítaniuk a lakosságot. "A damaszkuszi és az aleppói polgárság, amelynek a fiai nagy számban vettek részt 30 évvel ezelőtt az iszlamista felkelésben, egyelőre nem csatlakozott a tiltakozáshoz. (...) A kereskedő körök jelentősen meggazdagodtak a legutóbbi gazdasági liberalizáció során., így kétszer is meggondolják, hogy a szabadság vagy a stabilitás közül melyiket válasszák."
Breuer Péter
|
