|
A hasonlóság persze nem érv: a líbiai lázadók nem Maszúd parancsnok mudzsahedjei, nem olyan harcedzett és elszánt harcosok, mint az
afgán tálibok. Moammer Kadhafi líbiai vezető sem azonos Szaddám
Huszein néhai iraki diktátorral.
Ahogyan az Irakban és Afganisztánban a kezét megégető francia - brit-amerikai triumvirátus sem úgy viselkedik, mint máskor: ezúttal kizárják szárazföldi alakulataik bevetését és agyba-főbe
dicsérik a líbiai politikai átalakulást, amelynek körvonalait a
keddi londoni Líbia-konferencia volt hivatott felvázolni.
Kísért a pirruszi győzelem rémképe. Ezt mutatja, hogy Barack Obama
amerikai elnök hétfőn meghúzta azt a határvonalat, amelyen nem
szabad átlépni. Kizárta, hogy Kadhafi uralmát erővel döntsék meg -
nem úgy, mint Szaddám Huszeinét. Emlékeztetett arra, hogy Irak
esetében nyolc évig tartott a rendszerváltozás, amerikaiak és
irakiak életének ezreibe és csaknem ezer milliárd dollárba került. A
szövetségesek nem engedhetik meg, hogy Líbiában mindez
megismétlődjön - hangsúlyozta.
Senki sem felejtette el a Küldetés teljesítve feliratot az Abraham
Lincoln amerikai repülőgép-hordozó fedélzetén, ahol George Bush
akkori amerikai elnök 2003 májusában, 42 nappal a Bagdadra mért első
légicsapások után elmondta győzelmi beszédét.
Teljesítetlen küldetés - ironizált címlapon néhány hónappal később
a Time magazin, amikor az összecsapások már tucatjával szedték az
amerikai áldozatokat, jóllehet a végzetes eseményeknek még igen csak
az elején tartottak.
A győzelem ugyanilyen illúziója kerítette hatalmába korábban, 2001
végén az afganisztáni beavatkozás miatt az Egyesült Államokat,
amikor a New York-i Világkereskedelmi Központnak a 2001. szeptemberi
terrortámadásokban lerombolt ikertornyai még füstölögtek. December
7-én, két hónappal az első afganisztáni légicsapások után a tálibok
kiürítették kandahári főhadiszállásukat, miután Kabult már feladták.
Tíz évvel később néhány ezer legyőzhetetlen tálib 132 ezer külföldi
- köztük 90 ezer amerikai - katonát tartott sakkban Afganisztánban,
s az ország biztonsági helyzete legalábbis bizonytalannak
tűnt. "Megnyertük a háborút, elvesztettük a békét" - összegezte a
történteket Dominique Moisi, a Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézetének tagja.
Az Egyesült Államokban hatott a figyelmeztetés. Robert Gates
védelmi miniszter - aki Bush elnöksége idején is e tisztséget
töltötte be, illetve a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) vezetője
volt - február végén a West Point katonai akadémián mondott
beszédében kijelentette: "a jövőben minden amerikai védelmi
miniszter, aki azt tanácsolná az elnöknek, hogy ismét küldjön
csapatokat Ázsiába, a Közel-Keletre vagy Afrikába, MacArthur
tábornok megjegyzésével élve inkább kezeltesse az agyát".
Líbia esetében a nyugati szárazföldi erők bevetésének elvetése
növeli a bizonytalanságot: a lázadók győzelme, az ország keleti és
nyugati részre szakadása, a rendszer összeomlása - minden
elképzelhető.
E bizonytalanság láttán Dominique Moisi rámutatott a sebtében,
"világos politikai célok" nélkül létrehozott szövetség
gyengeségeire: míg a franciák és a britek a hatalomból történő
azonnali távozásra szólítják fel Kadhafit, mások az ENSZ Biztonsági
Tanácsa 1973-as számú határozatának szó szerinti betartására, a
polgári lakosság védelmére szorítkoznak.
Más veszély is leselkedhet a szövetségesekre: kénytelenek lesznek
beleártani magukat a líbiai politikába, miután elősegítették Kadhafi
bukását, vagy elvésznek egy bizonytalan kimenetelű humanitárius
műveletben.
Breuer Péter
|
