|
Az ügy azóta Ukrajna legfontosabb politikai gyilkosságává vált, Gongadze pedig egy korszak szimbólumává lett az elmúlt évtizedben.
Georgij Gongadze ellenzéki újságíró több mint tíz évvel ezelőtt, 2000. szeptember 16-án tűnt el: késő este indult haza a munkahelyéről, azóta a családja nem látta többet. Lefejezett holttestét majdnem két hónappal később, november 2-án találták meg egy Kijevtől 100 kilométerrere fekvő erdőben. Fejének a maradványaira csak hét évvel később, 2007-ben bukkantak rá, nem messze az eredeti helyszíntől.
A grúz származású Gongadze a ’90-es évek Ukrajnájában szerzett magának hírnevet, amikor több televíziós műsorban tűnt fel műsorvezetőként. Az ukrán újságíró 2000 áprilisában indította el a legismertebb projektjét, amivel valószínűleg aláírta saját halálos ítéletét: kihasználva a felfutásban lévő internetes lehetőségeket, egy internetes hírportált nyitott, az „Ukrainszkaja Pravdát” („ukrán igazság”, amely ma is működő ukrán internetes hírlap). A lapban olyan oknyomozó cikkeket közöltek, amelyek az ukrán vezetésben lévő korrupcióról és szovjet időket idéző autokráciáról adtak lesújtó képet. Abban az időben ezek az információk sehol sem jelenhettek volna meg, így Gongadze ügyesen kihasználta azt a kiskaput, amit az internet megadhatott neki. Így veszélyessé vált a hatalomra nézve, és a projekt beindulása – és néhány nagy visszhangot kapott ügy publikálása - után a 31 éves Gongadze eltűnt.
Gongadze gyilkossága Ukrajna legfontosabb bűnesetévé vált, és az utóbbi tíz évben szinte minden hatalmon lévő politikai erő ígéretet tett arra, hogy megtalálják a bűnösöket. A végrehajtókat még Viktor Juscsenko idején, 2005-ben találták meg három magas rangú rendőr személyében, akik természetesen parancsot teljesítettek. De arra hogy közvetlenül kitől jöttek a parancsok, és ki szervezte meg a gyilkosságot, még mindig nem derült egyértelműen fény. A három vádlott Alekszej Pukacs rendőrtábornok nevét vallotta be, tehát ő volt az, aki az egész műveletet szervezte. Az azonban világos volt, hogy nem Pukacs volt a megrendelő. Maga Pukacs 2003-ban eltűnt, de 2009-ben elkapták, azóta ő a Gongadze ügy egyik fő vádlottja (és egyben tanúja).
Gongadze mindössze 31 évesen hunyt el, halála pedig az egész kucsmai korszak szimbólumává váltA másik legfontosabb gyanúsított Jurij Kravcsenko volt, aki 1995-2001 között Kucsma elnöksége idején a belügyminiszteri posztot töltötte be. Kravcsenkót 2005-ben gyanúsították meg Gongadze meggyilkolásával, ám a beidézés előtti napon gyanús körülmények között Kravcsenko öngyilkos lett, még hozzá két fejlövéssel. Két évvel Kravcsenko előtt, szintén gyanús körülmények között, az ügy egy másik gyanúsítottja, Jurij Dagajev vesztette életét, aki az elnöki adminisztráció egyik vezetője volt, 2009-ben pedig az ügy egy másik szereplője, Eduard Fere rendőrtábornok halt meg. Fere a volt belügyminiszter Jurij Kravcsenko egyik bizalmi embere volt, és valószínűleg sokat tudott volna hozzáadni az ügy képéhez, ám 2003-ban hirtelen kómába esett, és 2009-ben bekövetkezett haláláig többet nem is ébredt fel.
Arról, hogy az akkori ukrán elnök, Leonyid Kucsma érintett lehet az ügyben már régóta cikkeztek a lapok, ám a vádeljárás lehetőségét mindannyiszor érvénytelenítette az ukrán Főügyészség. 2010 szeptemberében azonban a büntetőeljáráshoz zöld utat adtak. A feltételezések szerint ő volt az, aki parancsot adott Gongadze meggyilkolására.
A legfontosabb bizonyíték Kucsma ellen az úgynevezett Melnyicsenko-felvételek, amelyek Nyikolaj Melnyicsenkóról, Kucsma biztonsági szolgálatának egyik vezetőjéről kapták a nevüket. A felvételeket Gongadze meggyilkolása után Melnyicsenko kiszivárogtatta a sajtónak azt állítva, hogy léteznek olyan hangfelvételek, amelyeken Kucsma parancsot ad a gyilkosságra. Melnyicsenko az életét féltve (valószínűleg jogosan, a későbbi szereplők életpályájának tudatában) 2000 novemberében családjával elhagyta Ukrajnát, és az USA-ba emigrált. Ezután került a nyilvánosság elé a felvételeinek egy része.
Kucsma a kihallgatás utánA felvételek Kucsma dolgozószobájában készültek 2000-ben, egy részükön a 2005-ben elhunyt Jurij Kravcsenko az akkori elnök Leonyid Kucsmával beszélget. Kucsma megkéri a belügyminiszterét, hogy „intézkedjen Gongadze ügyében”, egy másik felvételen pedig Kravcsenko beszámol arról, hogy Gongadze nem fogja többet zavarni az állam első emberét.
A felvételeken gyakorlatilag tagadhatatlan bizonyítékok vannak Kucsma ellen, és szinte elképzelhetetlen, hogy az elnök ezidáig hogyan kerülhette el a felelősségrevonást. A vádhoz azonban van mit hozzátennie Kucsmának és védőinek is, akik szerint a felvételek hamisítványok és több beszélgetésből lettek összevágva, a céljuk pedig az akkori hatalom destabilizálása volt. A Kucsma elleni felvételek a 2004-es ukrán narancsos forradalom az ukrán hatalom elleni egyik fő ellenzéki szimbólumává váltak.
Kucsmát március 23-án szerdán hallgatták ki az ügyben, és kiutazási tilalmat vezettek be ellene. Az újságírók előtt beszélve a volt ukrán elnök azt mondta, hogy a vádakat „Ukrajna elleni szörnyűséges provokációnak” tartja.
Ami az ügy további pikantériáját adja, az az, hogy Gongadze meggyilkolásában a volt ukrán elnökön kívül más ukrán politikusok is érintettek lehetnek: így az egyik fő vádlott Alekszej Pukacs 2009-ben elmondta, hogy a gyilkosság kitervelői között volt Volodimir Litvin is, az akkori elnöki adminisztráció vezetője, aki az ukrán parlament jelenlegi házelnöke, és a 2010-es elnökválasztások egyik jelöltje volt. Litvin ellen azonban még azóta sem indult büntetőeljárás.
www.kitekinto.hu
|
