|
Az arab nacionalizmus fenegyereke, a terrorizmus hivatalos támogatója, a sivatag sokat látott oroszlánja, király és bohóc: Moammer el-Kadhafi ezredes 40 éve kápráztatja el a világot sziporkázó elméjével, különleges elméleteivel, és faragatlan viselkedésével.
Viseljen bár szaharai kekit, fehéret, aranysujtásos egyenruhát vagy beduin öltözetet, a göndör hajú generális mindig különleges vizuális élményt nyújt... És az elméletei még csak ezután jönnek. Lássuk mit gondol a "forradalom vezetője" a leghíresebb angol
drámaíróról: "Shakespeare nagy, arab származású drámaíró" - szól a sommás megállapítás, s a naiv hallgatóság tátott szájjal szívja magába a magyarázatot, mely szerint Anglia büszkeségének őseit egykor sejk Zubajrnak hívták. Hogy miket tud ez a Kada-fi!
A líbiai vezető szerint az amerikai indiánok ősei kivétel nélkül észak-afrikaiak, miközben Amerikát "emír Ká" után nevezték el. Amerigo Vespucci olasz felfedező pedig nyugodtan foroghat a sírjában...
Gazdasági "nyilvántartása" szerint Svájc egy Líbiához "közeli", de nála "kevésbé fejlett" ország. Ennek fényében valószínűleg európai munkavállalók hada próbál majd állást találni a következő években Líbiában. Vigyázat, azért ebben a paradicsomi észak-afrikai országban is vannak kitaszítottak: a Kadhafi szerint "improduktív foglalkozást" űző "ügyvédek és rózsaárusok" jobb, ha otthon maradnak.
Kadhafi a hidegháború két szuperhatalmát, az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót sem kímélte, az egykori esküdt ellenségek között pedig elegánsan megtalálta a kapcsolatot: a hamburgert. Eszerint a világ egyik kedvenc étke "csótányból, egérből és békából készül, és segítségével döntötték romba a Szovjetuniót".
A líbiai vezető szívesen adja ki magát egészségügyi szakértőnek. "AIDS, AIDS, AIDS. Más se hallunk. Ez terrorizmus. Ez lélektani hadviselés. Az AIDS békés vírus. Ha mindig tiszta vagy, nincs gond" - nyugtatta meg közönsége felborzolt kedélyeit Kadhafi az Afrikai Unió 2003-as csúcstalálkozóján.
A Zöld Könyv brit katonai akadémiát megjárt írója egyébként megtalálta a legfőbb különbséget önmaga, valamint Krisztus és Mohamed között. Utóbbi kettővel mindössze az a problémája, hogy "nem tudták, mekkora szerepük lesz az emberiség történetében". A hölgyek társaságát nagyra értékelő szívtipró mindezek ellenére megmaradt egyszerű embernek, s amikor csak teheti, beduin sátrában tölti idejét, amelyet néha a líbiai sivatagban állíttat fel. Kadhafi puritánságát a fényűző Párizs is megtapasztalhatta, amikor 2007-es látogatása során a vezető a külföldi államfők szállóhelyéül szolgáló Marigny hotel parkjának kellős közepén verte fel táborát.
Ugyanekkor érintette meg az európai nők sanyarú sorsa, akiket "néha arra köteleznek, hogy gépészként vagy kőművesként olyan munkát végezzenek, amilyet nem akarnak". Kadhafi igazi Don Quijoteként reagált erre a kizsigerelésre: "meg akarom menteni az európai nőket, akik foggal-körömmel küzdenek". Bár a "forradalom vezetője" csak óvatosan borzolgatja a nyugati kedélyeket, azt nem bírta megállni, hogy ne fakadjon ki a demokrácia terjesztésének gondolata ellen: "egyes országok egyszerűen úgy találhatják, hogy a diktatúra jobban illik hozzájuk."
2010 augusztusában egy római vizit során a nagy tanító két előadást is tartott az iszlámról néhány száz - gondosan kiválasztott és 80 euróval díjazott - nőnek. Ez volt az a hely, ahol Kadhafi kinyilatkoztatta, hogy "Európának át kell térnie az iszlámra". A líbiai diktátor éles nyelve barátait sem kíméli: 2005-ben Algírban az izraeliekkel együtt a palesztinokat is "idiótának" nevezte, mert az 1967-es háborúban elvesztették a Gázai övezetet és Ciszjordániát. Mahmúd Abbász palesztin elnök az arab vezetőkkel együtt jót mulatott ezen a megjegyzésen, s valószínűleg eszükbe jutott az arab mondás a tevéről meg a púpjáról, amitől nem lát...
1988-ban egy arab csúcstalálkozón végig fehér kesztyűt viselt, mivel minden közvetlen kapcsolatot el akart kerülni egyes vezetőkkel, akiknek kezéhez vér tapad. Vajon most ki húzna kesztyűt? Egy másik összejövetelen hatalmas szivart szívott, és a füstöt tüntetőleg szomszédja, Fahd néhai szaúd-arábiai király felé.
Breuer Péter
|
