|
Bandera Ukrajna függetlenségéért harcolt, és az 1941-es német megszállás alatt kisebb rossznak ítelve a hitleri Németországot annak a segítségét is felhasználta a bolsevikok elleni harcában, ezért az ukrán történelem egyik legvitatottabb figurájává vált.
Majdnem egy éven keresztül lehetett ukrán nemzeti hős a sokat vitatott Sztyepan Bandera, akitől január 12-én szerdán a Legfelsőbb Bíróság döntésével elvették a címet hatályon kívül helyezve ezzel Viktor Juscsenko korábbi ukrán elnök 2010. január 20-ai rendeletét.
Sztyepan Bandera az ukrán nacionalistákhoz tartozott, és Ukrajna függetlenségéért harcolt. Az 1930-as években több terror merényletet is szerveztek társaival a szovjet és lengyel politikai vezetők ellen, majd az 1941-es náci megszállás után Lvovban 1941. június 30-án független Ukrán Államot hirdettek meg. Banderát Hitler parancsára a németek letartóztatták, és 1941-1944 között német fogságba került. 1944-ben azonban, miután a németek helyzete egyre rosszabbra fordult, Banderát kiengedték, hogy egyfajta ütőkártyaként kijátsszák a bolsevikok ellen.
Bandera az ukrán függetlenségért harcolt, mind a bolsevikok, mind a megszálló fasiszták ellen, azonban kétségtelen, hogy az általa legveszélyesebbnek tartott kommunisták ellen felhasználta a neki felajánlott német segítséget és a német pénzt. Így a szovjet propagandában Bandera az egyik legfontosabb közellenséggé vált, a nácikkal való kollaboracionizmus egyik szimbólumává. Banderát 1959-ben Münchenben gyilkolta meg a KGB egyik ügynöke, Bogdan Sztasinszkij, amikor annak lépcsőházában ciános folyadékot lövellt Bandera arcába.
Banderáról Ukrajna harmadik elnöke, Viktor Juscsenko idején kezdtek beszélni sokat a nyilvánosságban Juscsenko Banderához fűződő pozitív álláspontja miatt. A kérdés nagyon megosztotta az ukrán társadalmat, hiszen a II. világháborút átélt idősebb lakosság szemében Bandera egyértelműen ellenség volt, míg mások Ukrajna egyik legnagyobb államférfiját látták benne, aki sajátos eszközökkel harcolt Ukrajna függetlenségéért és a bolsevik önkényuralom ellen. Ez leginkább földrajzilag érvényesült: Ukrajna nyugati fele értékelte Banderát pozitívan, míg a keleti, oroszok által lakott keleti fele elítélte. Érdekes módon a “legnagyobb ukránok” 2008-as szavazáson Bandera a harmadik helyen végzett.
Sztyepan Banderának már a Szovjetunió felbomlási folyamata kezdetén, 1990-ben és 1991-ben szobrot emeltek a szülőfalujában, Sztarij Ugrinovban, azonban ezeket ismeretlenek felrobbantottak. 2004-ben Lvovban ismét egy Bandera-szobor építésébe kezdtek, amely 2007-ben készült el, és amelyet körül azóta éjjel-nappal járőrözik a rendőrség. Juscsenko alatt pedig Ukrajna több városában is utcákat neveztek el Banderáról.
Bandera apofeózisává vált végül Viktor Juscsenko egyik utolsó döntése 2010. Január 20-án, amelyben Sztyepan Banderát Ukrajna nemzeti Hősének kiáltotta ki “a nemzeti eszméért vívott állhatatosságáért, hősiességéért és önfeláldozásáért a független ukrán államért vívott küzdelemben”.
A leköszönő Viktor Juscsenko döntését nem csak az ukrán lakosság egy része ítélte el, hanem a szomszédos Lengyelország is, amelynek szemében a lengyel vezetők ellen elkövetett terror merényletek miatt Bandera egyértelműen negatív figura, ezen kívül az Európai Unió Banderát a fasiszta Németországgal való kollaboracionizmusa miatt ítélte el, és természetesen éles kritikában elítélte Oroszország is, így Ukrajna számára Juscsenko döntése külpolitikailag egyértelműen rendkívül elhibázott döntésnek mondható.
Viktor Janukovics már a megválasztása után megígérte, hogy megsemmisíti Juscsenko döntését, és ennek az ígéretének valóban eleget is tett. A végső döntést Ukrajna Legfelsőbb Adminisztratív Bírósága mondta ki a Lenta.ru értesülései szerint, és így fellebezésnek a döntés ellen nincs helye.
www.kitekinto.hu
|
